Könyvorgia

A 2018-as év volt a legsikeresebb év, az olvasásaimat tekintve. A kitűzött célom 52 könyv elolvasása volt az évre, amit nagy örömömre sikerült teljesíteni, sőt még felül is múltam a magam számára előírt mennyiséget. Ugyanis sikerült befejeznem 

A lány, aki megmentette a karácsonyt, Matt Haig karácsonyi trilógiájának második része. Ez a történet is remekül fel van építve, akárcsak  A fiú, akit Karácsonynak hívnak . Az első könyvben arról olvashatunk, hogy ki is Karácsony apó, hogyan lett belőle az, aki. Ebben a könyvben Karácsony apó már abban a formájában mutatkozik meg, ahogyan mindenki ismeri őt: jóságos, nagyhasú, nagyszakállú, középkorú Mikulásként. Nikolas boldogan él Koboldfalván és évről évre egyre izgatottabban várja a karácsonyt, ám szörnyű balszerencsék következtében minden évben pont szenteste napján történik valami, ami veszélybe sodorja a gyerekek boldogságát. Azonban történetünk idejében nem csak a koboldok világában, de az emberek birodalmában is baj történt. Ugyanis főszereplőnk, Amelia, sorsának mostoha körülményei miatt elveszítette a reményt a csodában, ami kihatott az egész világra.

Egy ideje szinte még a csapból is ez a gyönyörű regény folyt. A külföldi bloggerek, vloggerek és instagrammerek oldalán rendszeresen megjelent Imogen Hermes Gowar debütáló regénye. Már nagyon vártam, hogy magam is olvashassam ezt a könyvet és idén ősszel magyarul is megjelent a 21. Század Kiadó gondozásában. Már ez a csodálatos borító is olvasásra csábítja az embert és akkor még a címről nem is beszéltünk. Ez a cím egyszerűen tökéletes, rejtélyes és sokatmondó. Hiszen a titokzatos Mrs. Hancock kilétére csak a regény utolsó harmadában derül fény. A mitikus hableányok nem valós lények, mégis mindenki ismeri őket és táplál valamilyen elképzelést róluk. De mégis hogyan kerül egy ilyen lény egy történelmi regény lapjaira?

Az év utolsó hónapja, a december, talán az év legvarázslatosabb időszaka. Ünnep követ ünnepet, mindenkin látszik az izgatott készülődés. Milyen ajándékkal lepjem meg a szeretteimet? Mi legyen az ünnepi menü? Milyen filmet nézzünk meg közösen a családdal? És a legfontosabb könyvmoly kérdés: Mi(ke)t olvassak az ünnepek alatt? Általában a klasszikusokhoz szoktam visszanyúlni ebben az időszakban, mert nagyon nem szeretem az ugyanannak a sémának a menetén haladó, sablonos karácsonyi történeteket. Szerencsére az idei évben nagyon sok varázslatos, ifjúsági történetet olvashattam: a  Nevermoor   vagy a  Dermesztően csendes éj   szamélyében. Matt Haig karácsonyi trilógiájának első része, A fiú, akit Karácsonynak hívnak ugyancsak remek ünnepi olvasmánynak bizonyult. Először is meg kell említenem, hogy ennek a sorozatnak a  kivitelezése gyönyörű. Keményborítós, könyvjelzővel ellátott, tele illusztrációkkal. Tökéletes karácsonyi hangolódás kicsiknek és nagyoknak egyaránt, illetve rem

A tematikus, karácsonyi könyvajánló sorozat harmadik részeként olyan történelmi regényeket gyűjtöttem össze, amiknek az olvasására ez a legtökéletesebb időszak az évben. Hatalmas rajongója vagyok a műfajnak, amely témában már ajánlottam könyveket. Az előző ajánlót  IDE  kattintva olvashatjátok. Lássuk miket ajánlanék nektek a karácsonyt megelőző időszakra.

A sok karácsonyi történet és a nagy szeretethullámok között nekem mindig jól szokott esni egy kicsit más típusú olvasmány. Egy vérfagyasztó thriller mindig jól szokott hatni rám ebben az időszakban. Összegyűjtöttem pár könyvet ebben a kategóriában, hátha vannak még mások is hozzám hasonlóan, akiknek szükségük van arra, hogy kicsit kiessenek a karácsonyi szerepből. 

Elérkezett a karácsonyi időszak, ami magával hozza a különféle könyvajánlókat is. Idén tematikus ajánlásokkal szeretnék nektek kedveskedni, sokféle témában kalandozva, hogy mindenki megtalálhassa a számára ideális könyvet vagy kapjon egy jó tippet az ajándékozásra vonatkozóan. Ebben a varázslatos időszakban sokan szívesebben nyúlunk, ha nem kifejezetten a mesékhez, de mesésebb könyvekhez. Ezért ebben az első karácsonyi könyvajánlóban a Kolibri Kiadó könyvei közül szemezgettem. Ezek főleg olyan regények lesznek, amit nem csak a gyerekek vagy a fiatal tinédzserek szeretnek, hanem amik egy felnőtt olvasónak is ugyanolyan élményt tud nyújtani.

Kicsit sokat váratott magára ez a poszt a novemberi könyves beszerzésekről, de ami késik nem múlik. A karácsony előtti könyves beszerzések elég ígéretesre sikeredtek, már, ami a mennyiséget illetve. Összesen 14 új kötettel gazdagodtam, amik közül 4-et még az előző hónapban rendeltem a Bookdepositoryról, illetve a Word of Books web áruházából. Ezeknek a rendeléseknek azért kell 2-3 hét, ameddig megérkeznek. 7 recenziós példányt kaptam kiadóktól és 3-at vásároltam. De lássuk is a szerzeményeket.

Jo Nesbø hatalmas irodalmi klasszikussá vált pályafutása során. A neve a világon mindenhol ismert, azonban nem ifjúsági művekhez kötik, hanem vérfagyasztó skandináv thrillerekhez. Egyáltalán nem olvastam még szerzőtől, ami, azért is furcsa, mert szeretem az ilyen típusú könyveket. Fogalmam sem volt mit várhatok ettől a könyvtől. Jo Nesbø és könyve teljesen levett a lábamról. Többször előfordult, hogy egy-egy viccesebb résznél hangosan felnevettem a buszon. Komolyan annyira vicces volt a történet, hogy elfogott az érzés, hogy milyen jó is lenne ezt a könyvet a saját gyerkőcömmel együtt olvasni. Ráadásul az író egy kiegészítő könyvet is írt, amire rendszeresen utal a regény lapjain is. Kicsit aggódtam, mivel a Dermesztően csendes éj a sorozat ötödik része, de az olvasás elkezdése után minden ilyen kétségem megszűnt. Biztos voltak utalások az előző részekre vonatkozóan, de ez engem, aki nem olvasta az előzményeket egyáltalán nem zavart és nem zökkentett ki.

Már régóta szemeztem J.M. Coetzeevel, mint szerzővel. Mindig érdekelnek az olyan írók, akiket elismernek valamilyen irodalmi díjjal, hiszen ők mindig valami különleges értéket rejtenek. J.M. Coetzee, pedig elég sok, nagyszabású díjat zsebelt már be pályafutása során: Irodalmi Nobel-díj, Man Booker-díj. Illetve Dél-afrikai származása miatt is különleges a szememben, hiszen a más nemzetiségű írók, mindig másfajta üzenetet tudnak átadni írásaikon keresztül. Különösen örültem, amikor megjelent magyarul legújabb regénye, a Jézus iskolái. A könyv gyönyörű szép, kényelmes méretű, azonban a beltartalom sajnos elmaradt a várakozásaimtól. A könyv terjedelmét tekintve nem nagy, alig 300 oldal. Talán ebből kifolyólag könnyen és gyorsan tudtam haladni az olvasással, mégsem tudott nagyon megfogni a történet, főleg az elején. Nagyon felcsigázta az érdeklődésemet a fülszöveg, ami előre vetítette a regényben előforduló bibliai utalásokat, modern köntösbe bújtatva. De egy olyan múlt nélküli, g

Mióta elkezdtem vezetni a blogot sokkal több (tetemesen nagyobb mennyiségről beszélünk) könyvet olvasok. Egy pozitív jellegű nyomás nehezedik rám. Szeretnék minél több könyvet elolvasni, hogy a véleményemet minél előbb meg tudjam osztani. A mennyiség megtartása, illetve annak növelése érdekében új olvasási szokásokat vettem fel.  A barátaim, ismerőseim sokszor felteszik a kérdést: Hogy van időd ilyen sokat olvasni? Hogy tudsz ilyen sok könyvet elolvasni? A válasz nagyon egyszerű. Az olvasás ugyanolyan tevékenység, mint akármi más. Példának hozhatnám fel az összes sport tevékenységet, a különböző önfejlesztő tevékenységeket – meditációs órákat vagy mindfulness tréningeket – vagy akár a barátokkal együtt töltött szabadidős tevékenységeket. Magyarul az olvasásra is úgy kell tekintenünk, mint szabadidős tevékenységre, aminek a beillesztése, zsúfolt mindennapjainkba komoly logisztikai szervezést igényel.  De higgyétek el megéri  😊 Ebben a posztban olvashatjátok az én olvasá

Fogjátok-e élvezni, egyáltalán érteni a Drakula előzménytörténeteként elhíresült regényt, hogyha nem olvastátok az eredeti könyvet Bram Stoker tollából?  Ha bennetek is ez a kérdés merülne fel és vaciláltok, hogy melyik Drackula történettel vágjatok bele a halhatatlan vámpírlények szerteágazó történeteibe, mint én. Ne gondolkozzatok rajta egy percet sem! A Dracul egyszerűen annyira tökéletesen van megírva, hogy az olyanok számára is akik nem olvasták az eredeti művet, akárcsak én, teljes mértékben érthető a történet. Egy percig sem éreztem úgy az olvasás során, hogy bármi hátrányban részesültem volna, mert a Drakuláról származó összes tudásomat film adaptációkból szedetem össze. Sőt, még jobb is, hogy ezen a modernebb nyelvezetű regényen keresztül kezdtem el ismerkedni Drakula történetével. Valljuk be őszintén egy 1897-ben íródott könyvvel azért többet kell barátkozni, illetve kell egy kis idő, ameddig az ember ráveszi magát a klasszikusok olvasására. Nálam például majdnem 3 éve

Tom Hanks nevét mindenki ismeri. Roppant tehetséges színész, rendező és producer, aki most írásra adta a fejét. 2017. decemberében jelent meg első könyve, a Különleges karakterek . A  könyv központi eleme az írógép, a 15 novella mindegyikébe beleszőtte ezeket a múltszázadi gépezeteket valamilyen úton módon. Nagyon vártam már, hogy elolvassam Tom Hanks könyvét. Mivel színészként nagyon szeretem,ezért az írásához is nagy reményeket fűztem, azonban lehet, hogy egy kicsit magas elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak. Próbáljunk meg el tekinteni attól a ténytől, hogy a borító tetején nagy betűkkel virít ennek a rendkívül híres embernek a neve, mert bármennyire híres is, ő mégiscsak egy elsőkönyves író. Az elején nehezen kaptam el a fonalat, de amint ráéreztem Tom Hanks szerzői stílusára igazán élveztem a novellái olvasását. Sokszor ugráltunk a térben és időben, voltak írások, amelyek roppant komoly hangvételűek voltak és voltak nagyon bohókásak is, de mégis mindegyiknek volt valamil

A karácsonyi időszak közeledtével lassan elérkezik a klasszikusok olvasásának békés időszaka. Nem tudom ki, hogy van vele, de én az Adventi időszak és a hosszabb karácsonyi pihenés alatt szívesebben veszek le a polcról egy-egy klasszikusnak mondható művet, mint az év többi szakaszában. Valahogy az ilyen, maihoz hasonló borongós napon sokkal szívesebben olvasok, Brontët vagy Austent, akik a ködös, borongós Angliai lápvidékre kalauzolnak, vagy esetleg Kafkát, akinek az alap látásmódja és a tárgyi ábrázolása alapjáraton sötétebb hangvételű.  Manapság a fiatalabb generációk nem nagyon olvasnak klasszikus műveket. Kötelező olvasmányokat még csak-csak, de olyan világirodalmi alapműveket, amik nem kaptak helyet a kötelező olvasmányok nem túl népszerű listáján, aligha akad a kezükbe. Ez nem feltétlenül írható az ő számlájukra, okolható érte az oktatási rendszer vagy az otthonról hozott szociális viselkedési formák. Magamból kiindulva sokszor előfordult, hogy egy jónak vélt klasszik

A kávézás és a teázás szokása nagyon sok ember mindennapi rutinjának képezi szerves részét. Híresen kávéfüggő nemzetnek tekintjük az olaszokat és az arabokat, akiket a svédek is szorosan követnek a sorban. De azért mi magyarok sem maradunk el nagyon. Az északi országok kultúrája egyre jobban hódít világszerte a Hygge,  Lagom ,  Sisu  és Lykke megjelenésével. A Fika szertartása már a Lagomban is megjelent, most pedig egy egész picike könyvet szenteltek csak a kávénak és a hozzá kapcsolódó szokásoknak.  Persze magyar ember számára derűsen hangzik a könyv címe, de a kezdeti vigadozások után azt vettem észre, hogy szépen lassan beépült az itthoni szókincsünkbe is. Fikázzunk? - kérdezzük egymástól, hogyha egy bögre feketére és pár perc szünetre vágyunk. 

Jodi Picoult korunk talán legprovokatívabb írója, aki könyveiben sorra veszi a botrányosabbnál botrányosabb témákat: iskolai lövöldözés, halálbüntetés, rasszizmus, háborús bűnösök felkutatása, gyermekgyilkosságok. Legújabb könyvében, az Életszikrában, pedig az abortusz kérdéskörét boncolgatja a mai, modern Amerikában. Utoljára, a  Tizedik kör t olvastam az írónőtől, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet. Az Életszikra lett az egyik kedvencem az írónőtől. A könyv gyönyörű, a kiadó igazán remek munkát végzett. A borítónak olyan tapintása van, mintha sok sok tintapaca került volna a papírra, amikből bármilyen forma kirajzolódhat, mint egy új élet kezdetei. Ha a regény lapjairól nem derülne ki, hogy mikor is játszódik a történet, azt is gondolhatná az olvasó, hogy mondjuk az 1900-as években, amikor az abortusz még nem volt olyan biztonságos és elfogadott, mint manapság. Jodi Picoult egy olyan Amerikát mutat be (ismét), amiről egy Európai ember nem is gondolná, hogy ilyen előfor

A legtöbb esetben a filmeket vagy sorozatotokat könyvek alapján készítik. Én tipikusan az az ember vagyok, aki előbb szereti elolvasni a könyvet, mielőtt megnézné a belőle készült film-vagy sorozat adaptációt. Persze vannak kivételt képező esetek. A halál angyala esetében szinte párhuzamosan haladtam a könyv olvasásával és a sorozat nézésével. Sajnos a sorozatnak hamarabb a végére értem, így a regény vége nem okozott meglepetést. Nagyon szeretem az olyan listákat, amikben összehasonlítják a regényt a belőle készült filmmel vagy sorozattal. Összeszedtem 4+1 érvet, ami miatt A halál angyala könyvben sokkal jobb, mint a belőle készült sorozat. Habár ennek a történetnek a feldolgozása esetén a sorozat is zseniálisra sikeredett.

Még semmit nem olvastam Csáth Gézától, azonban az Egy elmebeteg nő naplója már régóta felkeltette az érdeklődésemet. Imádom a naplókat és amikor Budapest szerte megjelentek a Poket automaták, Csáth Géza volt az első Poket könyv, amit beszereztem. Az író igazi botrányhőse volt a magyar irodalomnak, személye miatt is roppant érdekesek alkotásai. Orvosnak készült, tanulmányai befejezését követően különböző pesti fürdőkben tevékenykedett orvosként. Az íráshoz már kora gyerekkorában is nagy hajlandóságot és tehetséget mutatott. Orvosi munkája mellett szorgalmasan alkotta novelláit, regényeit álnéven, amin híressé vált. Fő témája az elme betegségei, illetve különböző anatómiai problémák regényes formába öntése volt. Csáth Géza komoly morfiumfüggő volt. A szer először "véletlenül" került a kezébe, amikor tévesen tüdővészt diagnosztizáltak nála, majd rájött, hogy morfiumtól bódult fejjel olyan dolgokat tud papírra vetni, amiket józan állapotban soha nem lenne képes. Alkotási vágy

Az ifjúsági regény abszolút nem az a műfaj, amiből az olvasmányaimat szoktam választani. Az elején kicsit féltem, hogy túl gyerekesnek fogom találni, szenvedés lesz az olvasás, nem fog tetszeni. A regény elég nagy vízhangot váltott ki világszerte, molyon is 98%-ot kapott, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Ráadásul a könyv maga annyira gyönyörű, hogy nem tudtam ellenállni és azonnal neki kezdtem. Pék Zoltán zseniális fordítása rögtön átröpített Nevermoor varázslatos világába. Jessica Townsend első regényét, úgy harangozták be, mint a Harry Potter könyvek méltó utódját, egy kis Lewis Carollos behatással. Kerestem az erre utaló jeleket a regény lapjain, de megmondom őszintén nem sok hasonlóságot véltem felfedezni a könyvek között. Talán annyi, hogy a Nevermoor főszereplőjének története, ugyanúgy 11 éves korában kezdődik, mint Harrynak, illetve mind a két regényfolyamban egy-egy különleges varázsvilág kerül bemutatásra. Azonban a Roxfort és Nevermoor egyáltalán nem hasonlít

Az október igen lightos kezdetnek ígérkeztt könyves beszerzések terén. A hónap végén érkezett recenziós példányok, utolsó pillanatos akciós vásárlások, piacos túráknak köszönhetően tetemes mennyiségű új könyvvel gazdagodott ebben a hónapban is a polcom. Pontosan 13 kötettel. A tizenhármas szám bele is illik a Hallottak napi hangulatba. Lássuk is a könyveket!

Alice Walker Pulitzer-díjat nyert, 1982-es regényét, idén adta ki újra az Európa kiadó, gyönyörű új borítóval és címmel. A mű eredeti címe The Color Purple, megfelelően fordítva Bíborszín. Az 1982-es magyar kiadásnak a Kedves Jóisten címet adták, ami remekül mutatja a regény műfaját, azaz, levelekből ismerhetjük meg a történetet, illetve képet kaphatunk főszereplőnk iskolázattlanságáról, szociális helyzetéről. Azonban én nagyon örülök, hogy a regény a magyar kiadásban is vissza kapta az eredetileg neki szánt címet.  Azzal kezdeném ezt a könyvkritikát, hogy Emma Watsonnak kétséget kizáróan igaza volt! Ugyanis Emma készített egy listát a  világirodalom 10 legfontosabb nőregényéről , amiben a Bíborszín is méltányos helyet kapott.  Ez a regény nem attól csodálatos, hogy gyönyörű irodalmi nyelven írták és nagy témákat boncolgatnak benne, hanem pont az ellenkezője miatt. A nyelvezet prűdsége és durvasága, már-már bántja az olvasó szemét, azonban annyira lehengerlő a történe

Nem tudom miért van ez így a könyv kiadás világában, de mintha az év utolsó három hónapjára megnőnének a megjelenő könyvek száma. Mintha a kiadók is már a karácsonyra készülnek és jelentetik meg a jobbnál-jobb könyveket. De persze az is lehet, hogy ez csak érzéki csalódás, a laikusok számára és az év többi hónapjában is ugyanannyi könyvet dobnak piacra, mint a karácsonyt megelőző időszakban. Szemezgettem kicsit a novemberre várható megjelenésekből és ki is választottam 27 érdekesnek tűnő könyvet. Íme a lista!

Caleb Carr A halál angyala című történelmi thrillerét, a sorozat megjelenése következtében kapta fel az olvasó közösség ismét. Az 1994-es regény, 24 évvel az első megjelenés után kezdte el térhódító útját. Ez a könyv is tipikus példája azon könyvek egyre népesebb táborának, amik igazán népszerűvé a megfilmesítés után váltak az olvasók szemében. Az Agave kiadó gondozásában, gyönyörű, filmes borítóval már második kiadásban kapható.  A regény a két kedvenc műfajomat vegyíti, vagyis a történelmi regényt és a hátborzongatóan izgalmas thrillert. Caleb Carr zseniálisan játszik a tényekkel, helyszínekkel, a kor sajátos finomságait hajszál pontosan adagolja az olvasónak, nem feledkezve meg, semmilyen apróságról. Tősgyökeres New Yorki lakos, ráadásul történész diplomát szerzett az NYU-n. Úgy ismeri a várost és annak történelmét, mintha maga is ott lett volna, akkor, 1896 ködös, bűzös utcáin. Lehengerlően precíz és könnyed stílusával, pedig az olvasót is magával rántja. Ráadásul nem csodál

A napokban vettem számba az idei év olvasmányait és sajnos az angol könyvek száma igencsak gyérre sikeredett. Összesen három könyvet olvastam el angolul, amiből kettőt nem tekintek teljes értékűnek, mivel nagyon vékonyak voltak. Ezt szeretném kicsit ellensúlyozni az év hátra lévő részében és még legalább 2-3 regényt elolvasni angolul. Be is szereztem pár újdonságot, ami nagyon felcsigázta az érdeklődésemet és magyarul (még) nem jelentek meg vagy nem is fognak.  Persze angol vagy más idegen nyelvű könyveket nem olyan egyszerű vásárolni, mint a magyar nyelvűeket. Ebben a posztban összegyűjtöttem néhány tippet arra vonatkozóan, hogy hol érdemes ezeket a könyveket beszerezni, esetleg jóval áron alul. 

Chimamanda Ngozi Adichie nigériai származású írónő, egy olyan fontos problémára hívja fel a világ figyelmét, ami érthetetlen módon modern világunk mindennapos részét képezi. Az írónő egy TED előadás keretében vetette fel először ezt a problémát. Az a bizonyos TED előadássorozat Afrikát helyezte a középpontba. Az írónő azonban, nem arról beszélt, hogy milyen az élete afrikaiként, az Egyesült Államokban (ami mellesleg szintén nagyon érdekes téma), hanem arról, hogy milyen az élete fekete nőként és milyen az élete nőként.  Ez a vékony, alig 50 oldalas könyvecske TED előadásának írásos változata.  Sokan nincsenek tisztában a feminizmust igazi jelentésével és beskatulyázva, sztereotípizálja a feministákat. A feminista, nemtől függetlenül az a személy, aki a nemek egyenjogúságáért harcol. Manapság is sokszor hallani, hogy a feministák olyan nők, akik nem borotválkoznak és elhíznak, hiszen nem akarnak tetszeni a férfiaknak. Tévedés, hogy egy nő csak akkor öltözhet ki és lehet ápolt

Az aktuális olvasmányom - Caleb Carrtól A halál angyala - döbbentett rá, hogy mennyire odáig vagyok a történelmi regényekért. Azonban valamilyen okból kifolyólag mostanában nem sokat olvastam belőlük. Ezek a regények sokkal többet tudnak adni az olvasónak a kortárs művekhez képest, hiszen olyan korokba és történelmi jelentőségű eseményekbe láthatunk bele, fontos helyszíneket vehetünk szemügyre több száz évvel ezelőtti pompájukban, amik túltekintenek saját korunkon. Persze ez nem azt jelenti, hogy a történelmi regények jobbak lennének azoknál, amik a saját korunkban játszódnak, csak sokkal szélesebb sugárban tekinthetjük át ez eseményeket, a korrajz megfelelő leírásának hála. Viszonylag hamar megismerkedtem a történelmi regényekkel, mert apukám is nagy rajongója a műfajnak. Ezek a könyvek attól annyira jók, hogy olvasás közben tényleg úgy érzi az ember, hogy ott áll a fagyos tundrán a cárizmus idejében, vagy forró egyiptomi homok perzseli a talpát Kleopátra korában. Összegyűjtöt

A kisemmizett angyal volt az első találkozásom az írónővel. Megmondom őszintén, hogy azért nem próbálkoztam vele korábban, mert a könyveit előítéletesen egyszerű, romantikus történeteknekbélyegeztem, amikből már igencsak kinőttem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez után a regény után, pedig elkötelezett rajongója lettem az írónő munkásságának. Hiszen Szurovecz Kitti témái egyáltalán nem könnyedek vagy egyszerűek, munkáiban olyan problémákra világít rá, amik itt zajlanak az orrunk előtt, mégsem történnek fejlemények annak felszámolása érdekében. A regény két 16 éves lány nem mindennapi történetét meséli el, akik különböző háttérrel rendelkeznek, másmilyen neveltetést kaptak, máshonnan jöttek. Konkrétan semmi közös nincsen bennük, azonban egy szerencsétlen véletlen folyamán sorsuk mégis örökre összefonódik.

Paul Austerrel a kapcsolatunk olyan, mint egy viharos, kifűrkészhetetlen, vad szerelem. A  4321 -el teljesen levett a lábamról. Az után a csodálatos regény után be került a kedvenc szerzőim egyre rohamosabban bővülő, népes táborába. Aztán következett az első törés, tökéletesnek indult kapcsolatunk során, nevezetesen, a  New York trilógia.  Azzal a regénnyel úgy éreztem valami visszafordíthatatlanul eltörött bennem. Emiatt a csalódás miatt félve vettem a kezembe a Brooklyni balgaságokat, sokat is várakoztattam, de egyszerűen nem akartam még egyszer azt a szenvedést érezni olvasás közben. Amikor végül rávettem magamat az olvasásra, szinte az első oldalaktól kezdve magával ragadott a könyv. Visszatért a nagy szerelem az író iránt, a könyvet, pedig szinte egy szuszra elolvastam. Mintha csak kettőt pislantottam volna és már a végére is értem. A jó öreg Auster megtréfált, de aztán megtalálta az utat és ismét a kedvencek között van.

Vannak könyvek, amiket el kell olvasni. El kell olvasni őket, annak ellenére, hogy nem kellemes, megnyugtató vagy szívmelengető olvasmányok. El kell olvasni őket, mert nagyon erős érzelmeket váltanak ki, gondolkodásra sarkallnak és olyan tartalmat adnak át az olvasónak, amit soha nem fog elfelejteni, mindig vele lesz élete során. Dmitry Glukhovsky könyvét hasonlóan tudnám jellemezni. A regény olvasása, a gördülékeny stílus ellenére, iszonyatosan nehéz volt számomra. Az író olyan töménytelen mennyiségű szarkazmust és társadalomkritikát zúdít a fejünkre, hogy csak fulladozunk a sorok között. A Text egy hátborzongató tanmese világunk romlottságáról. Mesél a drogról és annak minden veszélyéről, az alkoholról és a modern kütyüktől való függőségről. Egy olyan olvasmány, amit az ember egyszerűen nem tud egy ültő helyében elolvasni, meg-meg kell szakítania, hogy át tudja gondolni az olvasottakat, meg tudja emészteni a történteket.

Olaszországi nyaralásunk ideje alatt fogalmazódott meg bennem, ennek a posztnak a gondolata. Sokkal jobban szeretem a könyveket fizikai valójukban olvasni, mint digitálisan, ezért az én esetemben szinte szóba se jöhet, hogy egy egy hetes külföldi tartózkodásra e-bookot vigyek magammal. Autóval való utazás során nem okoz gondot, ha egy kisebb kupac könyvet viszek magammal, nem kell betartani a súly korlátozást, illetve nem szükséges minimalista csomagolási technikát alkalmazni. Az autóba minden befér, könnyen lehet szállítani a sok felesleges holmit A pontból B pontba. Nagyobb távolság megtétele esetén népszerű utazási mód a repülés, ahol kötelező bizonyos szabályoknak a betartása. Egy repülővel való utazáshoz tökéletes választás lehet bármiféle zsebkönyv. Ez a poszt a zsebkönyvek széles választékáról szól.

Alice Walker: Bíborszín  Európa Kiadó Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel! A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat.  A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg

Jessie Burton, 2014-ben futott be íróként,  A babaház úrnője  című történelmi regényével. Az írónőt, olyannyira váratlanul érte a siker, az elismerés, a média hatásai a mindennapi életére, hogy első regénye megjelenése után mély depresszióba esett. Az elhúzódó betegség ideje alatt, Jessie rájött, hogy csak akkor talál kiutat ebből a helyzetből, hogyha képes visszanyúlni ahhoz a dologhoz, amiben megnyugvásra tud találni. Nevezetesen az íráshoz. A depresszió elűzésének, a siker kezelésének és az önmagához való visszatalálásnak eredménye, a Múzsa című könyv. A babaház úrnőjéhez hasonlóan a Múzsa is egy olyan történelmi korba repíti az olvasót, amikor a nőknek még nem volt annyi hatalmuk és nem számított a szavuk, mint manapság. De most nem kalandozik olyan messzire az írónő fantáziája, csak a 20. század különböző évtizedeiben meséli el az eseményeket. 

Vannak olyan könyvek, amik egyszerűen alapművekké válnak. Teljesen függetlenül attól, hogy milyen korban íródtak, hol és hány országban tiltották be, milyen rejtélyes módon került az olvasókhoz. Ezeket a könyveket kivétel nélkül mindenkinek el kell olvasnia, hiszen olyan fontos üzenetet hordoznak magukban, ami miatt az irodalom alappilléreit alkotják. Ray Bradbury sci-fije, a Farenheit 451 is ebbe a kategóriába tartozik. Nem vagyok a műfaj nagy kedvelője, ezért ezt a vékonyka könyvet elég sokáig és nagyon nyögve nyelősen olvastam. Kétség sem fér hozzá azonban, hogy a történet, amit Bradbury kibontott kötelező olvasmány minden sci-fi és disztópia rajongó számára. A könyv 1953-as megjelenése nagy port kavart, hiszen a tv irodalomra mért negatív hatásait taglalja. Magyarul 1966-ban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. Idén, pedig az Agave Kiadó hozta ismét a nézőt látó terébe, a gyönyörű filmes borítóval. Ráadásul nem csak a Farenheit 451 rejlik a könyvben, hanem néhány rövidebb n

A különböző könyves kihívásokat talán a sportokban jelen lévő kihívásokhoz tudnám hasonlítani. 30 napos guggolás vagy plank kihívás, aminek a végén egyrészt sokkal elégedettebb lesz az ember önmagával, másrészt egyre edzettebb és motiváltabb a tovább haladáshoz. A könyves kihívások sokkal hosszabb távra tekintenek, általában egy évet ölelnek fel, de akad olyan is, ami élet hosszig tart. Magyarországon igazán 2015-ben lobbant fel a könyves kihívások iránti láz. Akkor mi is, a tesómmal  hatalmas hévvel és lendülettel vetettük bele magunkat. Én szégyen szemre nem tudtam teljesíteni, viszont a húgom bravúrosan végig vitte az évet, sőt még több könyvet is elolvasott, mint, amihez a kihívás teljesítéséhez szükség volt. Ezek a kihívások iszonyatosan tudják inspirálni az olvasókat, kiszélesíti a látókörüket, hiszen olyan könyvekhez nyúlnak, amit talán soha nem vettek volna le a polcról, olyan szerzőkkel és műfajokkal ismerkedhetnek meg, amiről soha nem gondolták volna, hogy kedvükre való l

A  Lagom  után a Sisu megismerése következik a sorban. A Hygge, Lykke, Lagom és a Sisu mind olyan lefordíthatatlan értékeket hordoznak magukban, ami elengedhetetlennek mondható a Skandináv országokban. A Sisu a finnek pozitív életszemléletébe enged betekintést. A sisu, a többihez hasonlóan egy lefordíthatalan kifejezés, ami egy olyan életérzést jelent, amiben ötvöződik a rugalmasság, a kurázsival, a határozottsággal, kitartással és szívóssággal. A félreértések elkerülés végett a sisu nem ostoba, de bátor tettek sokasága, hanem a tenni akarás, az élethez való elkötelezettség. Egy egyszerű példán keresztül tekintsünk a sisura. A sisu az, amikor megmászunk egy hegyet és az utolsó métereket szinte újult erővel, iszonyatos lendülettel tesszük meg.

Kovácsy Zsombor praktizált már orvosként és ügyvédként is, ezért az egészségügy szakmai és jogi részére is remek rálátása van, valamint nagyon hiteles. Mondanivalója egyszerűen van megfogalmazva, hogy még az is meg tudja érteni, át tudja látni az egészségügy bonyolult rendszerét, akinek nincs orvosi végzettsége. A Beutaló egy remek útikönyv azoknak, akik meg akarják érteni vagy kénytelenek megérteni ezt a bonyolultan működő rendszert. Az egészségügy minden országban máshoz működik. Míg például Amerikában mindenért külön kell fizetni, Magyarországon biztos alapokon nyugvó szociális háló védelmez bennünket. A tb-t mindenki fizeti, tehát, ha valami bajunk van és elmegyünk az SZTK-ba kötelesek ingyenes ellátásban részesíteni bennünket. Ez persze papíron nagyon szépen hangzik, a szociális háló, a háziorvosi rendszer és a védőnői ellátás. Azonban az egészségügy nagyon sok sebből vérzik. Kovácsy szépen vezeti végig az olvasót a rendszer működésének alapjain, kiemelve a jó dolgokat és a hi

A New York trilógia, Auster második regénye, pályájának elején keletkezett, egészen pontosan 1987-ben került publikálásra. Első regényével ellentétben azonban a New York trilógia már saját neve alatt jelent meg. Őszintén szólva, ha ez a könyv lett volna első találkozásom Austerrel nem biztos, hogy belopja magát a szívembe. Szerencsésen alakult, hogy a legfrissebb regényét, a 4321-et olvastam először. A könyv címéhez hűen, a regény három kisregényt foglal magában, amik különbözőségük ellenére nagyon hasonlóak és pont úgy tartoznak egymáshoz, ahogyan az íróhoz is. Látszik, hogy ennek a regénynek a megírásakor Auster még csak bontogatta írói szárnyait. Ugyanis beleírta saját magát, a feleségét, sőt a lányát is a történetekbe. A három történet hasonló téma köröket dolgoz fel, hiszen mindegyik kisregényben valamilyen rejtélyes esemény történik, minek következtében a főszereplők nyomozásba kezdenek. Közös pont, hogy mind a három történet főleg New Yorkban játszódik, de előfordul pár

Alice Walker 1982-es Pulitzer-díjas regénye, a Bíborszín nemrég jelent meg ismét, nemcsak új címet, de gyönyörű, új köntöst is kapott. A kiadó a borítón egy Emma Watson idézetet tüntetett fel, mi szerint ez a különleges levélregény a világirodalom 10 legfontosabb nőregényének egyike. Emma Watson a sztárvilág legnagyobb könyvmolya, ezen felül nő jogi aktivista, aki kemény harcot vív a nemek egyenlőségéért. Ebből a megfontolásból kiindulva úgy gondoltam megosztom veletek az Emma által összeállított listát. Szerencsére több könyv is megjelent már magyarul vagy a megjelenés folyamatban van.

Edward St Aubyn: Patrick Melrose: Nincs baj - Baj van - Van remény Jelenkor Kiadó A legfelsőbb körökhöz tartozó, mesés gazdagságban élő David Melrose kegyetlenül uralkodik boldogtalan feleségén és ötéves fián, Patricken. A szadista apa mellett felnövő fiúból heroinista lesz, aki a második kisregény elején apja hamvaiért indul New Yorkba. Patrick apja emlékével együtt függőségétől is megszabadul, majd maga is családot alapít. Edward St. Aubyn megmutatja a hanyatló brit arisztokrácia, a tökéletes dekadencia, erkölcstelenség, kapzsiság, sznobizmus és kegyetlenség világát.  A Patrick Melrose-regényfolyamot két kötetben adjuk közre. Az első három kisregényt (Nincs baj, Baj van, Van remény) augusztusban, az utolsó kettőt (Létszükséglet, Végül) pedig ősszel vehetik kezükbe magyarul az olvasók. Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozat St. Aubyn művéből, ami az HBO-n látható. 

Michelle Frances bemutatkozó regényét, A barátnőt, tavalyi megjelenésekor hatalmas hype övezte. Már nagyon érdekelt ez a könyv, de sajnos nem azt kaptam tőle, amit vártam. A fülszöveg és beharangozók alapján ez egy tipikusan könnyed, női thrillernek ígérkezett. Feszült hangulatot és izgalmas fordulatokat vártam, azonban a könyv teljesen máshogyan adta át ezeket az érzéseket, mint arra számítani lehetett. A regény Londonban játszódik, annak is a burzsoázia által lakott szegletében. A történet középpontjában a jómódú, Cavendish család áll. Cavendishék kívülről a tökéletes család képét mutatják, azonban a család szerkezeti egysége belülről rohad. Laura és Howard már réges régen elhidegült egymástól, nem alszanak együtt, alig tartózkodnak egy légtérben, Howard nem is titkolja felesége előtt, hogy szeretőt tart. Laura magányában a munkájába menekül és felfuttatja produkciós irodáját, illetve életét egyetlen gyermekének, Danielnek szenteli. Csakhogy Daniel már felnőtt férfi. 24 éves, fri

Már régóta foglalkoztatott Philip Zimbardo munkássága, hiszen érdekesebbnél érdekesebb témákat sorakoztat fel. Például a Stanfordi börtönkísérlet vagy a Nincs kapcsolat, ami a nemek közötti kiegyenlítettlen viszonyt taglalja. Ezt kivételesen, a párom előttem olvasta és mivel nagyon felkeltette az érdeklődését én is izgatottan kezdtem neki az olvasásnak. Persze lassabban ment, mint egy regény, ez, persze nem a könyv hibája, hanem műfaji sajátosság. Habár nagyon érdekelnek a pszichológiai témájú könyvek, azok mindig sokkal szárazabbak és nehezebben csúsznak. A Nincs kapcsolat Philip Zimbardo és a segédje, Nikita D. Columbe együttműködéséből született meg. A téma roppant érdekes, azonban az alcím kicsit megtévesztő. A könyvben előrehaladva egyre inkább rádöbben az ember, hogy konkrétan nemcsak a férfiak eltűnéséről van szó, hanem a nők túlzott feminizmusáról is, illetve, hogy a nők felemelkedése miatt a férfiak nem kapják meg az őket megillető elbánást. Na de kezdjük az elején.

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat lezáró, negyedik kötete az áprilisi könyvfesztiválon debütált a magyar olvasók előtt. Megmondom őszintén előtte nem is hallottam Zafón nevét. Sokan megrettennek, hogyha egy ennyire vaskos könyvvel találkoznak, főleg egy olyan szerző tollából, akitől még nem olvastak egy sort sem vagy nem is hallottak róla. Hasonló élményem volt Paul Austerrel is, hiszen az ő esetében is a legvaskosabb művén keresztül ismerkedtem meg az íróval. Zafónnal kapcsolatosan csak azért volt bennem némi félsz, mert egy sorozat lezáró kötetével kezdtem, attól tartottam,, hogy nem tudom felvenni a történet fonalát és nem fogom érteni az eseményeket, mivel teljes egészében kimaradt az előzmények feltárása. Szerencsére a fülszöveg meggyőzött, hogy a sorozat kötetei önállóan is megállják a helyüket. A regényt olvasva semmilyen hiányérzetem nem volt, hogy esetleg kimaradtam, valamiből.

Mindig van egy-egy könyv a kiadók friss megjelenési listáján, ami felkelti az érdeklődésemet. Azonban ez mostanra duzzadt egy akkora számmá, hogy érdemes legyen belőle posztot írni. A várható megjelenések sorrendjében láthathjátok az aktuális kívánságlistámat. Edward St Aubyn: Patrick Melrose 1.: Nincs baj - Baj van - Van remény  Jelenkor Kiadó A legfelsőbb körökhöz tartozó, mesés gazdagságban élő David Melrose kegyetlenül uralkodik boldogtalan feleségén és ötéves fián, Patricken. A szadista apa mellett felnövő fiúból heroinista lesz, aki a második kisregény elején apja hamvaiért indul New Yorkba. Patrick apja emlékével együtt függőségétől is megszabadul, majd maga is családot alapít. Edward St. Aubyn megmutatja a hanyatló brit arisztokrácia, a tökéletes dekadencia, erkölcstelenség, kapzsiság, sznobizmus és kegyetlenség világát.  A Patrick Melrose-regényfolyamot két kötetben adjuk közre. Az első három kisregényt (Nincs baj, Baj van, Van remény) augusztusban, az utolsó kettő

Az júliusi könyves beszerzések nem lettek olyan pofátlanul nagyok, de azért pár könyv újonnan felkerült a polcomra. Íme a lista:

Ilyen különleges könyvet még soha életemben nem olvastam. Egyrészt egy török szerző tollából származik, feltárva egy teljesen más kulturális közeget. Másrészt egy szerelmi történetet mesél el, de kicsavart, nem mindennapi szemszögből, hiszen ebben a regényben a szerelmes férfi szenvedésit követhetjük nyomon. Tekinthetnénk akár történelmi regénynek is, ha nem tudnánk, hogy a művet csak 70 évvel az elkészülte után publikálták világszerte. Az 1943-ban írt regény, az adott kor politikai helyzete miatt csak 2013-ban jelent meg Törökországban, ami után megállíthatatlanul tört a világ bestseller listáinak az élére.

A novella nem kifejezetten az olvasmányaim célközössége, általában csak prózát olvasok, verses kötetet. pedig a gimnázium utolsó éve óta nem vettem önként a kezembe. Néha jó egy kicsit a komfortzónánkon túl tekinteni. Zhang Jiajia könyve nemcsak műfaji tekintetben volt elütő az általában olvasott könyvektől, hanem kulturálisan, mentalitásban és értékrendben is. Zhang Jiajia jelenleg 38 éves, de mégis olyan bölcsességgel és élettapasztalattal telien ír. Talán minden ázsiai ember ilyen, de az is lehet, hogy ő csak "durván jó író", ahogyan az egyik novellájának szereplője utal rá. A Kínai Nantungban él, de írásain keresztül vele együtt az olvasó is bejárhatja a hatalmas ország majdnem minden szegletét. Zhang nem kifejezetten saját magáról ír, de mindegyikben valamilyen módon benne van. Persze a kötetben olyan novellák is előfordulnak (jószerével), amik csak az íróról szólnak.

Sarah Winman Bádogemberében először a gyönyörű borító fogott meg. Ez a megkapó, élettel teli ragyogó sárga szín. Szép lett a magyar borító, de van egy angol változat, ami Van Gogh Napraforgók című festményét veszi alapul. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszik, művészibb. Nem gondoltam volna, hogy ez a vékonyka sárga könyv ennyi érzelmet és szomorúságot rejthet. Kicsit a Gustáv-szontátához tudnám hasonlítani, hiszen itt is egy különleges barátság került a középpontba, de Rose Tremain regényéhez képest ez sokkal élettel telibb és irodalmilag szebb.

Már régóta kacérkodtam Zadie Smith regényeivel. Nem tudatos megfontolásból választottam tőle az NW címűt, ez volt az első műve, ami elérhető közelségbe került hozzám. Zadie Smith neve sokszor felmerül a modern, brit irodalom emlegetése során, illetve különösen érdekes fényt vet az angolokra, hogy Smith afrikai felmenőkkel rendelkezik, ezáltal pontosan és színesen tudja bemutatni a multikulti Angliát és annak sokszínű lakóközösségét. A regény London északi részén játszódik, a bevándorlók által lakott, csak NW-ként emlegetett városrészben. Négy fiatal felnőtt történetét követi végig, akik közül senki sem illik a hidegvérű angolok közé, mégsem lógnak az utcákon jelen lévő sokféle etnikum közül.

Maja Lunde, Norvég szerző, aki A méhek története című disztópikus regényével robbant be a köztudatba. Érdekes témát boncolgat egy olyan jelenségről, ami természetromboló életmódunk hatására hamarosan valósággá válhat, nem csak egy írónő képzeletének a szüleménye lehet. A regény arra épít, hogy a globális felmelegedés következményeinek a hatására a méhek szépen lassan kipusztulnak a Földön. Az esős nyarak, az apró teremtmények lassú halálához vezetnek, a rovarirtó szerek elengedhetetlen használata miatt, pedig a méhek ösztönei olyannyira eltompulnak, hogy nem találnak vissza az életet és a biztonságot jelentő kaptárakba, számuk meredeken csökken, már csak egy vírus és teljesen kipusztul a faj. A zümmögő csíkosok eltűnése beláthatatlan következmények lavináját indítja el. Ugyanis, ha nincsen a méhek szorgos munkája, akkor nincsen semmilyen mezőgazdasági termelés, mivel a takarmány növényeket sem tudják megtermelni az emberek étkezéséből fokozatosan eltűnik a hús fogyasztása. Éhezések é

A június igencsak brutálisra sikeredett, könyves beszérzések terén. Illetve, ha már itt tartunk akkor az olvasmányok számát tekintve is brutális mennyiséget (természetesen magamhoz képest) sikerült elolvasnom. Szám szerűen 7 darabot. Összesen 20 könyvvel lettem gazdagabb a hónapban, amiből tíz darabot a Libri Könyvesboltok jóvoltából nyertem.