Könyvorgia

Mark Manson könyve, a The subtle art of not giving a f*ck igazi alapmű a nyugati társadalmakban. A könyv, nemrég, a Könyvfesztiválon jelent meg magyarul a Maxim Kiadó gondozásában, A "Lesz*rom" rafinált művészete címen. Sajnálom, hogy a kiadó elvetette a jól ismert kultikussá vált borítót és egy fotelben ülő, lusta férfira cserélte. Ami szerintem kicsit mást sugall az olvasók számára, mint amiről ténylegesen szól a könyv.

Paul Auster, regénye, a letehetetlen, zseniális, 4321 rögtön az egyik kedvenc regényemmé emelkedett, illetve az író is bekerült a kedvenc íróim egyre bővülő táborába. A regény, a Könyvfesztiválon debütált a magyar olvasók előtt. Első találkozásom Austerrel, de nem az utolsó. Először egy picit megijedtem a méretei miatt, hezitáltam, hogy belekezdjek-e az olvasásba vagy sem, de amint belekóstoltam Auster lehengerlő, gördülékeny mesélő stílusába, ami teljesen magával ragadott már nem volt bennem semmi kétely. Egyszerűen nem bírtam letenni és addig nyüstöltem a terjedelmes könyvet, amíg el nem olvastam az utolsó betűjét is.

Ben H. Winters könyve, a Földalatti légitársaság iszonyatosan izgalmas és érdekfeszítő témát dologoz fel. Egy olyan paradox világot mutat be, ahol a történelem egy sötét időszaka, nevezetesen az Amerikában uralkodó rabszolgatartás nem ér véget a polgáráhborúval és Abraham Lincoln fellépésével. Egy olyan korszakot, ahol a múltban, a mi Becsületes Abünknek esélye sem volt fellépni a rabszolgaság ellen, mert még az előtt merénylet áldozata lett, hogy felavathatták voltna, az Egyesült Államok 16. elnökének. A regény címadója a Földalatti légitársaság, egy titkos szervezet, amely azzal foglalkozik, hogy rabszolgákat menekít ki a négy rabszolgatartó államból, a Kemény Négyekből. Ebben a korszakban a Dél sokkal keményebben védelmezi javait, mint a mi korunkban és nem enged abból, ami az övé. Főszereplőnk egy Jim nevű férfi, akit nem is Jimnek hívnak, hanem Victornak, de még ez sem a valódi neve. Victor délről menekült rabszolga, aki éppencsak elhitte, hogy szabad, amikor a Marshall Szolgá

Christopher Ryan és Cacilda Jethá könyve szaftos, pszichológiai érdekességnek ígérkezett, legalábbis a figyelemfelkeltő cím és a pikáns borító fotó alapján. Azonban, olvasva némiképpen csalódást okozott, mert nem azt adta vissza teljesmértékben, amit várni lehetett. A könyv nagyrésze ugyanis mélyreható összehasonlítást végzett az emberi faj és különböző majom fajták szexuális szokásai között. Párhuzamot vont a csimpázok, a gorillák, a bonobók és a gibbonok, illetve más nagyobb főemlősők nemi szokásai és az emberek szexuális viselkesése között. Mindent összevetve, persze nagyon érdekes információkat tudtam meg a különböző fajok péniszméretét és a közösülés hosszát illetően. Viszont az olyan átlagos olvasó számára, mint amilyen én is vagyok, egyáltalán nem vágytam ilyen részletes betekintésre. Főleg, hogy ez tette ki a könyv több, mint a felét. A könyv másik fele, ami már ténylegesen az emberi faj szexualitásával foglalkozott valóban nagyon érdekes volt. Hiszen modellezte az őskori