Könyvorgia

Lisa Taddeo könyvét őrült nagy hype övezi külföldön. Már éppen azon voltam, hogy beszerzem angolul, amikor felfedeztem, hogy az Athenaeum kiadó gondozásában magyarul is olvashatjuk. Sajnos az itthoni megjelenésnek nem volt akkor vízhangja, mint arra számítani lehetett (legalábbis én személy szerint nagyobb ovációt vártam volna). Egyrészt a kiadó részéről sem volt hatalmas hírverés a regénnyel kapcsolatban, másrészt nincs még felkészülve a magyar olvasó egy ilyen provokatív könyvre, ami nyíltan a női szexualitást helyezi előtérbe és boncolgatja három nő történetén keresztül.  Lisa Taddeo amerikai újságírónő, aki 8 éven keresztül figyeli és elemzi 3 nagyon különböző mentalitású, helyzetű, családi állapotú és korú nő szexuális életét, indíttatásaikat, vágyaikat. Azt azért meg kell hagyni, hogy Taddeo nem mindennapi nőket és helyzeteket választott. Úgy érzem, hogy választásaival direkt ment el a szélsőségek felé, hogy az olvasó teljes képet kaphassanak a női vágyak széles tárházából

Baricco történeteivel először a filmvásznon találkoztam. Az első a  Selyem   volt, a film nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, ezért nem is terveztem a könyv elolvasását. Baricco munkássága idén mégis felkeltette az érdeklődésemet. A Selyem, pedig megszerette velem a modern klasszikus író stílusát, hangját és történeteinek szikár lényegretörőségét. Nemrégiben fedeztem fel, hogy az egyik kedvenc filmem, Az Óceánjáró zongorista legendáját egy Baricco novella alapján készítették. Az író irdatlan zsenialitását tükrözi, hogy egy ennyire komplex, lélektani történetet bele tudott zsúfolni röpke 70 oldalba. 

Miriam Toews vékonyka regényében egy valós bünténysorozat igaz krónikáját meséli el. A történet egy menonita közösségbe kalauzolja el az olvasót, ami azért roppant érdekes, mert maga az írónő is egy ilyen közösségben nőt fel, ami többször is helyet kap munkásságában.  Ebben a világtól elzárt, férfiak uralta vallási alapokon nyugvó közösségben a nők egy ideje borzalmas fájdalmakra, sebekre, vérzésre ébrednek. A vallás elvakult térhódítása miatt a kezdetekben fel sem merül, hogy emberek okozhatták a nők sérüléseit. Úgy vélték a Sátán bünteti a nőket ekképpen a vétkeikért. Mivel a világtól és minden tudástól teljesen elzárva tartják a nőket vannak akik elhiszik ezt a mesét, amivel a férfiak próbálják elcsitítani őket. Nem is olyan nehéz manipulálni a nőket, hiszen nem tanulhattak, csak a ház körüli munkákat végezhetik és a gyermekekről gondoskodhatnak.  A menonitáknál a nők csupán használati tárgyként funkcionálnak, kevesebb az értékük az állatoknál. Olyannyira tudatlanok, hogy még

Matt Haig csodálatos gyerek regényeket ír, amik egyaránt remek olvasmány kicsiknek és nagyoknak. A karácsony köré szőtt trilógiája, pedig évről évre szuper hangulatot hoz magával. A sorozat befejező kötete a Karácsony Apó és a Csokitojás. Azonban nem kell csüggedni, hiszen az író egy kiegészítő kötettel is megörvendeztette a rajongókat, ami az egyik legkedveltebb szereplő, az Igazmondó Glimpi egyéni története.  A fiú, akit Karácsonynak hívnak   a Mikulás, azaz Karácsony Apó eredet történetét meséli el. Ki is volt ő mielőtt Karácsony Apó lett volna belőle és milyen utat járt be, ameddig megtalálta a helyét a világban. A második kötetben,  A lány, aki megmenti a karácsonyt   a történet már sokkal borúsabb hangvételű, de mindazonáltal nagyon szerethető. Ebben a részben ismerhetjük meg Reményi Améliát, akinek az anyukája súlyosan megbetegedett. a kislány, pedig csak azt szeretné karácsonyra, hogy meggyógyuljon. Anyukája betegsége alatt Amélia kénytelen helyette takarítani a kémények

Krusovszky Dénes első regénye azok közé a művek közé tartoznak, amelyek szinte saját magukból nőttek ki és emelkedtek hatalmas nagyságokba. Hiszen nem volt semmilyen különösebb marketing kampány a könyv mögött, mégis mindenki erről beszélt, ezt olvasta és ajánlotta. A regény annyira jó, hogy hírnevét önmaga gerjeszti, növeli. Sajnálatos módon én nem a kezdeti ébredezés időszakában olvastam a regényt, hanem jóval később, amikor már bezsebelte a Margó Irodalmi díjat és a Libri Irodalmi díj közönség díját is, amikor a siker borítékolható volt és a könyvvel egyszerűen nem lehetett mellé nyúlni. 

Alapvetően nem vagyok nagy thriller rajongó, de néha jól esik elkalandozni és egy könyedebb műfajban olvasni. Draskó Olívia könyve igazi felüdülés volt számomra, egyrészt a rövidsége másrészt a műfaja miatt. Meglepő mennyire komplex és magával ragadó történetet alkotott az írónó ezen az alig 124 oldalon, ami teljesen beszippantott és nem hagyott békén, ameddig be nem fejeztem az olvasást. Ennek a kisregénynek a terjedelme szolgál előnyére és hátrányára is. 

Katherine Arden történetei olyanok, mint egy jóízű beszélgetés egy régi baráttal, gördülékeny és természetes, amire mindig jó szívvel gondol vissza az ember. Újra találkozni Vászjával és az Északi erdő varázslatos világával hasonlóan otthonos érést jelent. Annak ellenére, hogy ezt a részt átvezetésnek éreztem a nagy lezárás előtt, cseppet sem volt unalmas vagy vontatott a történet.  A medve és a csalogány   vége elég sok science fiction elemet tartalmazott, ezért kicsit aggódtam, hogy a második részben el fog menni a történet ebbe az irányba, de szerencsére az írónő nagyon jó érzékkel ötvözi a varázslat és az ősi hiedelem világ elemeit az egyszerű 14. századi szláv folklórral.  Ebben a részben mélyebb bepillantást kaphatunk Vászja és a titokzatos fagy démon, Morozko nem mindennapi kapcsolatába. Morozko karaktere az egyik kedvencem, ahogyan lassan, de biztosan tárul fel a jelleme az olvasó előtt és bontakoznak ki a Vászja iránti érzelmei. Visszatér a történetbe Olga, akit még akk

Az év végéhez közeledve már el kell gondolkodni, hogy melyik könyveket olvassa el az ember. Egyre jobban szorít az idő és mindenki szeretné a legtöbbet kihozni ebből az évből olvasás szempontjából ( vagy legalábbis remélem :) ). Paradoxnak tűnhet, hogy ennek ellenére ebben a posztban sorozatokat fogok ajánlani. Olyan sorozatokat, amik pont erre a szomorú és hideg őszi-téli időszakra való. Olyan sorozatokat, amiket ha elkezdetek egyszerűen nem tudtok majd abba hagyni. Lássuk is mik ezek :)

Ford az úgynevezett piszkos realizmus egyik legjelentősebb kortárs képviselője. A Vadon egészen korai alkotása, amit végre a megjelenés után majdnem harminc évvel a magyar olvasók is kézbe vehetnek. Tudni kell magáról a műfajról, hogy nem dúskálnak az izgalmakbanés az akciódús jelenetekben, inkább lassan csordogál a történet és szinte észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá. Csak az kezdjen bele Ford könyvébe, aki bírja a lassú, érzelmes történeteket.  Egy család néhány napját követhetjük végig a regény lapjain, akik a könnyebb boldogulás érdekében összepakoltak és elköltöztek egy apró, isten háta mögötti településre, Great Fallsba. Nem ismertek senkit, senkivel nem kerültek közelebbi kapcsolatba. Mind összesen a három szereplőről olvashatunk az oldalakon. Jerry, az apa golfozó, de annak ellenére, hogy nagyon jó abban, amit csinál nem tud megélni sportolóként, ezért kénytelen órákat adni. A felesége Jean alkalmi munkákat vállal, csakhogy kiegészítse a családi jövedelmet, de igazábó

A természet olyan szintű közelsége, ami Delia Owens regényében kulcsfontosságú szerepet játszik teljesen idegen a mai modern, városi embertől. A szerző, a kiváló zoológus tökéletes összhangba hozta regényének főszereplőjét az őt körülölelő természettel. Kya csak hat éves volt, amikor mindenki elhagyta őt és teljesen egyedül maradt a mocsárban. A történet az 1950-es évek Amerikájában játszódik, amikor a nagynevű és vagyonos családok pillanatok alatt elveszítették az összes vagyonukat és váltak földön futóvá, a nagy gazdasági világválság következtében. Kya családja is erre a sorsra jutott, amikor a szülei vagyona elúszott és a család kénytelen volt beköltözni abba a mocsári viskóba, amit évtizedekkel ezelőtt a nagyszülei még a rabszolgáiknak építettek. Ezekben az évtizedekben teljesen hétköznapi dolog volt, hogy a mocsarakat és lápvidékeket ellepték a lecsúszott úri népek, akik nem tudtak lépést tartani a világgazdaság nem túl kedvező változásaival. Az állam nem tudta őket nyilvántart

Mit tennél, ha majdnem egy egész évtizeden át nem kapnál hírt a családodról? A gyötrő aggodalom mellett, pedig folyamatosan mardosna a bűntudat, amiért neked sikerült elmenekülnöd a háború sújtotta Európából, új életet kezdve egy távoli, de annál nagyobb biztonságot jelentő kontinensen. Történetünk főszereplője, Addy Kurc pontosan ebben a helyzetben van. Családja jó nevű, lengyel, zsidó család, akik a II. világháború kitörésekor, Addy kivételével szülő hazájukban tartózkodnak és próbálnak túlélni. Addy abban az időben tanulmányai, majd munkája révén már évek óta Franciaországban él. Ebből kifolyólag szerencsésebb helyzetben volt 1939-ben, mint a család többi tagja, hiszen itt a zsidó törvényeket csak később kezdték el alkalmazni.

Tóibín munkái már egy ideje foglalkoztatnak, főleg azután fordítottam nagyobb figyelmet az íróra, hogy a Park Kiadó elkezdte kiadni a munkáit. A blackwateri világítóhajó a negyedik könyve, ami magyarul is olvasható, annak ellenére, hogy ez a korai éveiből származó alkotás, ezzel a regénnyel került fel 1999-ben a Man Booker díj shortlistjére. Az író nevéhez főleg a nagyszabású  Brooklyn-t  társítják az emberek, de megmondom őszintén nekem A blackwateri világítóhajó sokkal jobban tetszett, mert ebben a regényben a szerző az emberi lélek olyan mélységeit tudta megmutatni, ami nem mindig tud teljesen egészében feltárulkozni egy ember élete során. A történet nyers egyszerűségével hagy igazán mély nyomokat az olvasóban. 

Napjainkban egyre fontosabb szerepet kap életünkben a helyes és egészséges táplálkozásra való törekvés. Az étrend ugyanolyan vitás kérdés, mint az edzés, hiszen egyik edző ezt mondja a másik meg azt, a dietetikusokkal is hasonló a helyzet. A dr. Gundry könyvében leírtakat azért is éreztem hitelesebbnek a többi hasonló könyvnél, mert szívsebészként bőséges számú esettanulmányt tudott az olvasók elé tárni, amely esetekben betegei számos alkalommal az általa előírt diétának köszönhetően kerülték el a műtéti beavatkozást vagy sikerült visszafordítani egy visszafordíthatatlan betegséget. Nézzük is dióhéjban mit ad ez a könyv és kiknek ajánlanám. 

A tavalyi év abszolút sztár bejegyzése a  Történelmi regények ajánlója   volt, ezért arra gondoltam, hogy ezt folytatva újabb 10 történelmi regényt ajánlok nektek. Csalás azt állítani, hogy 10 könyvről lesz szó, mert összesen 14 cím kerül említésre, de ebben benne foglaltatik egy könyv sorozat, illetve egy szerzőtől két könyvet is ajánlok. Az ajánlóban helyet kapott két olyan regény, amit régebben (évekkel ezelőtt olvastam), mégis nagy hatást gyakoroltak rám. A többi azonban friss olvasmány, úgyhogy mindegyik regényhez van bővebb értékelés is. Az őszi időszak amúgy tökéletes arra, hogy az ember ilyen típusú regényeket olvasson. Nem tudom miért, de ha ősz akkor én mindig történelmi regényeket olvasok a legszívesebben. De lássuk is az összeállításomat. 

Tavaly év elején olvastam először Kepes Andrástól és úgy tűnik számomra ez a tökéletes tempó a művei megismeréséhez, hiszen regényeiben igencsak lassú mederben zajlanak az események. Be kell valljam, hogy nekem a  Tövispuszta   sokkal jobban tetszett, mivel elég erősen hajazott az általam kedvelt család regényekhez. Bár az Istenek és emberek lapjain is visszaköszöntek Tövispuszta lakói számomra nagyon nagy volt a két generációs ugrás. De nézzük mire lehet számítani Kepes András legújabb könyvének olvasása közben. 

Pontosan kilenc hónapra volt szükségem, hogy meg tudjam emészteni  A negyedik majom   történetét. A szerzővel tavaly ismerkedtem a  Draculon   keresztül. Egyszerűen imádtam a modern köntösbe bújtatott vámpír történetet és megmondom őszintén a Dracul miatt vettem a kezembe a sorozatgyilkosos trilógiájának első részét. A negyedik majom eléggé megviselt, hiszen iszonyú részletesen ecsetelte a sok szörnyűséget, amit Anson Bishop a lányokkal művelt. Kicsit megfeküdte a gyomromat. Ebből kifolyólag kénytelen voltam pihentetni a regény folytatását, mert egyszerűen túlcsordultak bennem a véres történetek. Be kell vallanom, hogy az a tény is visszatartott, hogy a második részben főleg a nyomozó csoport munkáját követhetjük nyomon. Féltem, hogy a nyomozás részletei untatni fognak. Hatalmasat kellett csalódnom pozitív irányba, annyira tetszett a könyv, hogy három nap leforgása alatt elolvastam, pedig nem egy vékony darab. 

Kondor Vilmos Budapest Noirja tipikusan egy olyan történet, amit a film mozikba érkezésekor fedeztem fel. Abban a szerencsében volt részem, hogy premier előtti vetítésen láthattam a filmet, azóta terveztem a regény elolvasását, amire most sikerült sort keríteni. Utólagosan sajnálom, hogy nem a rendes könyvmoly sorrend szerint haladtam, mivel a film után nem tudtam annyira élvezni a regényt. A történetben egy nagyon izgalmas nyomozást követhetünk végig, aminek a vég kifejletét már pontosan tudtam. Viszont a könyvtől megkaptam azt a fűszeres, sós ízt, amit a filmből hiányoltam. Ebben a posztban nem a szokásos értékelőt olvashatjátok a regényről, hanem összehasonlítom a könyvet és a filmet.

Minden könyvmoly vágyai között felbukkant már legalább egyszer a könyvklub gondolata. Persze egy könyvklubot mégiscsak egyszerűbb kivitelezni, mint mindent elolvasni a soha véget nem érő kívánságlistánkról vagy utolérni magunkat a klasszikusok terén tátongó hiányosságainkban. Az online könyvklubok virágkorukat élik a 21. században, gondoljunk csak az igen népszerű Oprah Winfrey vagy Reese Witherspoon által vezetett klubokra vagy az olyan filmekre, amik köré szerveződnek.  Felnőtt életem során egyre gyakrabban okoz gondot a tökéletes időpont megtalálása, amikor a baráti társaság mindegyik tagja ráér, de ezek az alkalmak egyre ritkábbak. Őszintén szólva meguntam, hogy fél évente egyszer vagy kétszer találkozunk csak a barátaimmal. Mivel a baráti körömben hozzám hasonlóan sokan rajonganak az irodalomért, adta magát a dolog, hogy könyvklubot szervezzünk, aminek a segítségével nem csak szuper könyveket olvashatunk el, de legalább havonta egyszer találkozhatunk is, mindig más és más h

Talán az őszi időszak a legerősebb a könyvkiadásban, mivel ilyenkor a kiadók már szépen lassan a Karácsonyra készülnek. Összegyűjtöttem nektek 16 izgalmas, kuckozós olvassmányt, amiszeptember-októberben fog érkezni. Szemezgessetek belőle bátran.  

Azok a legérdekesebb könyves helyszínek, amiket a legtávolabb érzünk magunktól, mind fizikailag, mind a helyről szóló tudásunk alapján. Nem sok könyvet olvastam, amik Ausztrália vad sivatagjaira vagy a szeles partvidékre kalauzoltak volna olvasás közben, pedig ez a távol eső, apró kontinens egy titokzatos és rejtélyes világot rejt magában, ősi kultúrákat, csodálatos hiedelem világot és buja, mesélő növényzetet. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ausztráliai helyszín keltette fel az érdeklődésemet a könyvvel kapcsolatban. Ami először szemet szúrt az a gyönyörű, virágokkal tarkított borító. Mindenki ismeri a mondást, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet, de egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni emelett a gyönyörű könyv mellett, ami mellesleg belülről is csodaszép, hiszen a fejezeteket virágok tagolják. Jelen esetben a külcsíny alaposan megtévesztett, abszolút nem számítottam egy ennyire komplex és titkoktól terhes, szívfacsaró történetre. 

Viszonylag későn, 26 évesen kezdek megismerkedni úgy rendesen a Harry Potter könyvekkel és meg kell mondanom teljesen magába szippantott ez a világ. A filmeket természetesen láttam és imádtam is őket, de a könyvsorozat bőven túlszárnyalja az adaptációkat, hiszen a filmekből jó pár jelentet ki kellett hagyniuk az alkotóknak, természetesen a háttér történetet is alaposan meg lehet ismerni a regényeken keresztül. Sokáig halogattam ennek a résznek az olvasását, de csak mert tudtam, hogyha egyszer neki kezdek annyira be fog szippantani a történet, hogy képtelen leszek más könyvet olvasni. Ez pontosan így történt és egy héten keresztül mindenhová vittem magammal ezt a vaskos kötetet.  Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni ezt a részt, hiszen a filmek közül a Főnix rendjét utálom a leginkább. És a filmmel kapcsolatos érzéseimre tényleg az utálat a legjobb kifejezés, mert az alkotók egyszerűen annyira jól meg tudták formálni Dolores Umbrige karakterét, hogy a rá irányuló gyűl

Gyerekként mindig azt láttam a szüleimtől, hogy óvják, védik a könyveket. Édesanyám sokszor csomagolta újságpapírba aktuális olvasmányát, hogy a lehető legjobban meg tudja őrizni az állapotát. Nekem soha nem tetszett az újságpapíros megoldás, mivel olvasás közben is szeretem megcsodálni a borítót. Egyszerűen zavar ha nem láthatom a borítót. Persze sok esetben megvolt az ára, hogy nem láttam el a könyveimet megfelelő védelemmel. A hétköznapok során a legtöbbet a tömegközlekedésen tudok olvasni. Mindig van egy könyv a táskámban még akkor is, ha kocsival megyünk valahová és tudom, hogy nem lesz időm olvasni. Ebből kifolyólag számtalan könyvemet viselte már meg a táskámban töltött idő, folyt már rá az ebédem, meggyűrődött a sarka, mert figyelmetlenül tettem el. De ezeket a dolgokat egyik könyvmolnyak sem kell ecsetelni, hiszen mindannyian egy cipőben járunk. 

Mit tehet az ember, ha egyik pillanatról a másikra elveszíti a szüleit egy rémes autóbalesetben? Hogyan tudja folytatni az életét, megbirkózni a gyásszal és a mindennapok küzdelmeivel? Hogy lehet hozzászokni ahhoz, hogy akik eddig nevelték és a mindennapjainak szerves részét képezték, többé már nincsenek, és a helyüket olyan rokonok veszik át, akiket eddig csak évente egyszer látott? Mindezek tetejébe képzeljük el, vajon milyen lehet, amikor kiderül, hogy mások vagyunk? A szerelem az szerelem, de mégsem mindegy, hogy ki iránt érzi az ember, mert ha nem „megfelelő” neműt szeret, könnyen keresztény átnevelő táborban találhatja magát… Cameron nagyon fiatalon lett teljesen árva. Ráadásul a tragédia idején tudatosult benne, hogy ő más, mint a legtöbb kortársa, hiszen a saját neméhez vonzódik. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a történet Észak-Montana roppant vallásos területén játszódik az 1980-90-es évek fordulóján, amikor a melegjogi mozgalmak éppen csak megalakultak, és a legtöbbe

Imádom a történelmet, nagy rajongója vagyok a történelmi regényeknek, mégis azt a tábort erősítem, aki nem rajong a magyar történelemért, éppen ezért nem is nagyon olvasok a témába vágó könyvet.  Mindig is untatott a történelemnek ezen része, főleg a középkor, nem találtam benne semmi érdekfeszítőt. Aztán valahogy rábukkantam Bíró Szabolcsra és az Anjouk sorozatára, aminek a fókuszában a középkori Magyarország áll... Első pillantásra nem igazán tűnt olyan alkotásnak, ami az érdeklődésembe vág, rengeteg fórumon találkoztam a könyveivel, ami népes rajongó tábornak örvend, ezért úgy gondoltam megér egy próbát és abszolút nem bántam meg. Bíró Szabolcs élővé, érthetővé és élvezhetővé tette azt a történelmet, amit az iskolában porosnak és unalmasnak gondoltam. 

Alice Walker neve sokak számára lehet ismerős, hiszen a  Bíborszín szerzőjeként lopta be magát az olvasók szívébe. Regényeivel fontosabbnál fontosabb üzenetet közvetít, nemcsak magáról a női létről, hanem a nőket mai napig érő elnyomó társadalmakról és patriarchális rendszerekről. Alice Walker nemcsak író, hanem emberjogi aktivista is, aki kemény és végeláthatatlan harcot vív azoknak az elnyomott, megnyomorított nőknek a nevében, akik nem mernek kiállni magukért. Walker felemeli a hangját mindannyiuk helyett is. A hangját, amely a történetein keresztül szól a leghangosabban.  Naivan azt hittem, hogy Az öröm titkának őrzői folytatása a Bíborszínnek. Hozzám hasonlóan talán sokan mások is bedőltek ennek az úgynevezett érzéki csalódásnak, hiszen a főszereplővel, Tashival már a Bíborszín lapjain is találkozhattunk. Azonban a szerző rögtön az előszóban nyomatékosan leszögezi, hogy ez nem egy folytatás. Egy olyan karakter története került kibontásra, aki régóta kísérte az írónőt. Tashi

Tayari Jones  könyve nem egy szirupos, szerelemtől hevült házasság története, nem maga a megtestesült amerikai álom, mint amire a mű címéből következtetni lehet, hanem egy szívfájdítóan nehéz, nem mindennapi kapcsolat krónikája, ami a lehető legszélsőségesebb érzelmek skáláját mutatja be. Tayari Jones, afroamerikai írónő, egy afroamerikai házaspár viszontagságait beszéli el a mai Amerikában, ahol a bőrszín még mindig hátrányos megkülönböztetéshez vezet(het). Az írónő remekül árnyalja nemcsak a fehérek és a feketék közötti különbségeket, hanem a házaspár két tagja között húzódó társadalmi eltéréseket is. Főszereplőink Celestial, a felső-középosztályból származó, jó neveltetésben részesült, fiatal fekete nő, akinek nem kell azzal törődnie, hogy miből fogja fizetni a villanyszámlát, kergetheti nyugodt szívvel az álmait, és Roy, a csóró fekete fiú, akit anyja és nevelőapja neveltek nagy szeretetben, emiatt nagyon gyorsan kialakult benne a szegénységből való kitörés ambíciója. Celest

Atwood nevéhez legtöbbször  A szolgálólány meséj ét párosítjuk, pedig a kanadai írónő jóval több disztópikus történetet tartogat még számunkra. Kétség kívül a szolgálólány sikerei betonozták be őt a magyar kiadók kínálatába is. A Jelenkor kiadó egymás után adja ki a regényeit szebbnél szebb borítókkal. Az idei év nagy durranása a MaddAddam-trilógia, aminek a részei egy időben jöttek ki a Könyvfesztiválra, ráadásul gyönyörű szép borítót kaptak a kötetetek, ami miatt különösen kiemelkedő helyet foglalnak el a könyvespolcokon. Remek húzásnak tartom a kiadó részéről, hogy egyben jelentette meg az egész trilógiát nem sanyargatva a késleltetéssel a mohó olvasókat. Vizsgáljuk meg a történetet alaposabban. 

Szánom bánom, de még csak idén kezdtem el ismerkedni Szabó Magdával, mint személlyel, magánéletével, házasságával, Szobokta Tiborral és irodalmi munkásságával. Első regényem az írónőtől a legismertebb ifjúsági története, az  Abigél  volt, ami nem volt ugyan rossz kezdés, de valahogy nem tudott magával sodorni a tizenévesek világa, még első világháborús közegben sem. Mivel Szabó Magda hirtelen annyira népszerű lett, rengeteg fórumon találkozni vele, legyen az Szabados Ági olvasás népszerűsítő programja vagy a Poket zsebkönyvek, hogy egyszerűen kíváncsi lettem mit tartogat még az írónő és miért rajonganak érte annyian még mindig. Az őz megadta nekem a választ a kérdéseimre. Szabó Magda egyszerűen zseniális, olyan mélységgel és belső tudással ábrázolja a karaktereket és a női sorsokat, hogy a hideg futkosott a hátamon olvasás közben, de ugyanakkor letehetetlenül magába szippant a történet. Bátran kimerem jelenteni, hogy Az őz lett életem egyik fontos könyve, amit újra és újra elő fogok

Nagyon vártam már Morrigan Crow történetének a folytatását, hiszen az első rész teljesen levett a lábamról. Visszagondolva nem értem magamat, hogy miért vártam eddig a könyv olvasásával, amikor egy ideje már a polcomon volt. Őszintén szólva az olvasás elején majdnem vissza raktam, mivel a regény egy téli jelentettel indít, de szerencsére a történet hosszabb időszakot ölelt fel, így váltakoztak benne az évszakok. Nem nagyon lett volna kedvem egy télen játszódó könyvet olvasni nyár közepén. Az első rész végén akkor hagytuk ott Morrigant, amikor sikeres felvételt nyert a Csudálatos Társaságba és Jupiter végre felfedte előtte, hogy csudamíves. Az első részről bővebben   IDE   kattintva olvashattok. Ebben a részben kezdik el a Társaságba bekerült diákok csudálatos képzésüket, az olvasó is ízelítőt kap az iskolai időszakból. Pontosan azokból az elemekből kapunk többet, amit a Nevermoorból hiányoltunk. Az írónő sokkal jobban kibontotta a karaktereket, bár azt sajnálom, hogy az egyik kedv

Kint tombol a nyár, eltelt az év fele, eljött az ideje egy mini szám vetésnek itt a blogon. Még soha nem töltöttem ki book taget, de előszeretettel kattintok a Youtube-on ilyen típusú videókra, ezért úgy gondoltam megpróbálkozom egy tag kitöltésével. A tag bejegyzések vagy videók azért nagyon érdekesek, mert nem csak egy könyvről van benne szó, hanem lehetőséget ad több regény bírálatára is egy poszton/videón belül. Lehet, hogy picit megkéstem már ennek a tagnek a kitöltésével így augusztus elején, de azért remélem ettől függetlenül tetszeni fog nektek. 

Mindenki hallott már Eleanor Rooseveltről, Amerika talán leghíresebb First Ladyjéről, valamint a férjéről Franklin Delano Rooseveltről, aki kivezette az országot a Nagy Gazdasági Válságból és megállta a helyét a II. világháború zavaros időszakában is. A Roosevelt házaspár nagyon híres és befolyásos volt a maga idejében. Eleanor hűséges és odaadó társnak tűnt a világ szemében, aki támogatta a paralízissel küzdő férjét, nevelte a gyerekeit és csendesen próbálta megváltani a világot. Azonban nem sok szó esik arról, hogy az elnök szinte háremet tartott fent magának, annyi nője volt a felesége mellett, hogy szinte lehetetlen számon tartani az összes kalandját. De arról pláne nem mesélnek a történelem könyvek, hogy Amerika leghíresebb és legjobban imádott First Ladyje élethosszig tartó kapcsolatot ápolt egy nővel, Lorena Hickokkal, a kor tehetséges újságírójával, aki a majd két évtized hosszúságú elnöki ciklus alatt szinte végig bent lakott a Fehér Házban, kar nyújtásnyi távolságra a szer

Nem tudom miért, de megfogott ez a könyv a fülszöveg és a borító alapján, azonban olvasva egy picit csalódnom kellett benne, többet vártam ettől a történettől. Adva van egy ötvenes éveiben járó férfi, Nathan McCann, aki egy nem túl boldog, gyermektelen házasságban tengeti a napjait. Egyik reggel a szokásos helyre indul vadászni, ahol a kutyája egy csecsemőre bukkan. A férfi már-már azt hiszi, hogy a kisded megfagyott az erdő októberi hidegében, de a gyermek élni akarása erősebb az időjárás viszontagságainál. Nathan rögvest erős kötödést kezd érezni a gyermek iránt, szeretné örökbe fogadni és felnevelni. Annak ellenére, hogy tinédzser anyja eltaszította magától a gyermeket még vannak vérrokonai, akik a gondját viselik. Az ifjú Nathant a nagyanyja veszi szárnyai alá. 

Ez a kicsiny könyv igencsak fontos üzenetet hordoz, hiszen egy olyan világot tár fel az olvasók előtt, amiről a 21. századi ember azt gondolhatná, ilyenek már nem történhetnek meg. A történet Koreában játszódik, ahol Kim Dzsijong életét követhetjük végig a születésétől kezdve napjainkig. Dzsijong majdhogynem a kortársam, ugyan más generációhoz tartozunk, de tökéletesen át tudtam érezni életének legtöbb momentumát. Hiszen én is befejeztem már a tanulóéveimet és elkezdtem tevékenykedni a munka világában. Azzal a nagyon meghatározó különbséggel élem ez életemet, hogy nem sok esetben ért hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy nő vagyok. Koreában napjainkig ordítóan nagy különbség van nők és férfiak között.

Eljött ez az idő is, hogy képregényt olvassak. Kisebb koromban a képregény teljesen kimaradt az életemből, ami azért is furcsa, mert a húgom hatalmas Garfield rajongó volt. Mivel eddig nem nagyon olvastam képregényt ezzel a könyvvel jócskán kiléptem a komfort zónámból. De Stan Lee munkássága és az egész Marvel univerzuma annyira közel áll a szívemhez, hogy nagyon vártam már ezt a könyvet. Képregényről lévén szó nagyon gyorsan ment az olvasás - egy este volt az egész -, konkrétan nem bírtam letenni. Ez egy gyönyörűen kidolgozott könyv, ami csak küllemében hasonlít egy képregényre. Vékony, de nehéz darabról van szó, ezért csak otthoni olvasásra ajánlom. 

Mark Watney tehetséges mérnök, biológus és zseniális asztronauta. Mark Watney a 17. ember, aki a Marsra lépett és az első ember aki ott is halt meg. Vagy mégsem? Mit lehet tenni akkor, ha mindenki más a Földön halottnak hisz, a hírt pedig olyan gyorsan terjedt, mint a futótűz. Nincs elég élelme a következő küldetés megérkezésééig, nincs semmilyen kommunikációs csatorna, amin keresztül kapcsolatba tudna lépni a Földdel. De Mark mégis életben maradt, csak éppen erről senki sem tud. Történetünk egy nem túl távoli jövőben játszódik, amikor a marsi expedíció már nem csak álom, hanem valóság. Mark Watney a harmadik Ares küldetés egyik résztvevője, a küldetés sorozatnak a jövőbeni célja, hogy kiderítsék tud-e az ember hosszú távon a Marson élni. A legénység mind összesen 6 solt (Marsi nap) töltöttek el a vörös bolygón, amikor egy nem várt erősségű vihar miatt kénytelenek voltak felfüggeszteni a küldetést és visszatérni a Földre. Az űrhajó megközelítése közben olyan erősségű szélvihar vol

Az olvasás magányos tevékenység, azonban jó megosztani. Már önmagában az is jó érzés, amikor egy hosszú nap után együtt ülünk a párunkkal a kanapén vagy a jó időre való tekintettel kint a teraszon egy pohár jeges üdítővel és egy jó könyvvel. Hihetetlen jó érzés, amikor az olvasás iránti szenvedélyünk megoszlik és egymásnak ajánlunk könyveket, ki tudjuk beszélni a könyv eseményeit elolvasás után. Mióta együtt vagyunk a párommal ő is sokkal többet olvas és az ajánlásaimnak hála több olyan könyv is megfordult már nála, ami kedvencévé vált. Már régóta gondolkoztam egy ilyen posztnak a megírásán, hiszen biztos van még jó pár hölgy, aki szeretné rávezetni a párját az olvasásra csak nem tudja, milyen könyveket is kellene ajánlania. Ebben a posztban olyan könyveket gyűjtöttem össze, ami mind a kettőnknek nagyon tetszett.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy inkább vékonyabb könyveket érdemes olvasni, amiknek hamar a végére lehet érni vagy inkább jó vaskos regényeket, amikben igazán el tud mélyedni az ember. Ez akárhogy nézem is egy örök vitás kérdés a könyvmolyok között, olyan, mint a fizikális könyv és az e-book kérdésköre. Mivel én magam nagyon sokat vívódom egy új könyv kiválasztása során, hogy inkább a vaskosabb vagy a vékonyabb kötetet vegyem le a polcról, úgy éreztem megérett egy bejegyzés ebben a témában.  Januárban nagyszabású olvasási terveim voltak a 2019-es évre vonatkozóan. De persze ahogy teltek a hónapok rájöttem, hogy idén sem fogom tudni megváltani a világot és kénytelen voltam lazábbra venni a saját magamnak állított feladatokon. Az első számú fogadalmam (ami a leghamarabb dőlt be :P), hogy minden hónapban elolvasok egy nagyregényt. Nagyregénynek a 600 oldal feletti könyveket számolom. Már az év elején problémákba ütköztem, mivel azért darabszámilag is szeretek jól olvasni, iszonyato

A Kínzó könyörület egy roppant bonyolult és összetett, két idősíkon játszódó történet, amely a végére összekapcsolódik a jelen szeszélyeiben. A regény lapjain egy nem túl ismert, végül sikertelenségbe torkolló, 1822-es charlestoni rabszolgafelkelés történetével ismerkedhetünk meg.  A regény az egyik legjobban vitatott történelmi témát dolgozza fel (ami mellesleg az egyik kedvenc történelmi regény témám :)), a rabszolgaság nehéz téma, ami tele van emberséggel és embertelenséggel. A könyv által az egyik nem túl sokat emlegetett történelmi fordulópontról kaphatunk képet. A kétszáz évvel ezelőtti felkelés élére, egy szabadságát megvásárolt rabszolga, Denmark Vesey állt, aki úgy dönt, hogy segít rabszolgaságban élő társain és felkelést szervez. A Vesey-féle rabszolgafelkelés sikertelen volt, de kétségkívül ez indította el charlestont a rabszolga felszabadítás és a szabadgondolkodás rögös útján. 

Itt a nyár, a perzselően forró nyár, amikor minden könyvmoly ara vágyik, hogy kényelmesen olvashasson egy nyugágyban a medence partján. Nah de mielőtt átadnánk magunkat a nyári olvasmányoknak szeretném lezárni a tavaszt egy nagy összegző posztban, amelyben beszámolok róla, hogy elmúlt 3 hónapban milyen könyveket szereztem be vagy kaptam. Könyves beszerzések terén igen szuper hónapokat zárhattam, hiszen 25 könyvvel lettem gazdagabb, melyek közül mind összesen egyet vásároltam, a nagyja recenziós példány, de akadnak ajándékba kapott kötetek is, hiszen ebben az időszakban volt a szülinapom és a névnapom is. De kezdjük is:)

Itt a június, ismét itt van a Könyvhét. Ezúttal új helyszínen, a Dunakorzón várják az olvasó közösséget. Összeszedtem 5 könyvet, amit a legjobban vártam.

A borítón lévő, realisztikus, már-már dobogó és szinte vértől csöpögő emberi szív láttán, nehéz eldönteni, hogy mit is tartogat ez a regény. Megmondom őszintén olvasás közben is nehéz volt bármilyen skatulyát ráhúzni a regényre. Hiszen ez nem sci-fi, nem szépirodalom, nem krimi, de nem lehet könnyeden szórakoztató alkotásnak sem nevezni. L.A. Caamper egy olyan fikciót tár az olvasók elé, ami előtte már sokakat foglalkoztatott és akár igaz is lehet. Hiszen a könyv lapjain egy olyan újszerű eljárás ötlete fogan meg, majd kerül át a gyakorlatba, mi szerint, amikor az ember szíve megszűnik dobogni az sok esetben nem a végleges állapot, hanem tetszhalál, amiből a megfelelő időpontban elvégzett újraélesztés során sikeresen "feltámasztható" az ember.  L.A. Camper egy igazán érdekes figura volt, hiszen senki nem tudta, hogy írásra adta a fejét. Halála után özvegye két regény kéziratát találta meg a fiókjában, melyből az egyik a Restart. Ironikus módon a szerző szívrohamban hun

Egyáltalán nem rajongok a Jézus történetekért, akármilyen formában is tálalják. Azonban Tóibín egy olyan újszerű megközelítésbe helyezte a klasszikus Krisztus történetet, aminek sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. A Mária testamentumában Jézus anyja meséli el a történteket, a saját szemszögéből, egy nem túl hangsúlyozott álláspontból szemlélve az eseményeket. Tóibín munkásságára jellemzően ebben a kisregényben is egy anya-fia kapcsolatot állít a középpontba, méghozzá a világ legismertebb párosáét.  Ez egy olyan történet, amit mindenki jól ismer. Lehet ateista, keresztény, ortodox vagy zsidó, ezt a története mindenki magával hordozza valamilyen formában. Persze többségünk a bibliából, unalomig ismételt történetet ismerjük, ami már számos feldolgozásban él tovább az emberek tudatában. Egyik híres feldolgozás sem tér ki Jézus és az anyja, Mária kapcsolatára. Senki sem beszélt arról, hogy Mária, hogyan élte meg a fia előlépését prófétává, üldöztetését, kereszt halálát majd feltá

Maga a cím is arra enged következtetni, hogy egy roppant kemény és realisztikus történetet olvashatunk, nehéz döntésekkel telel tűzdelve és rengeteg emberi érzelemmel. A regény szavaival élve: "Az üzletben nincsenek érzelmek, de az emberekben igen." Történetünk az alig tíz éve bekövetkezett Nagy Gazdasági Válság idején játszódik, a New Yorki nagyvállalat, az Ellery Fogyasztói Kutatócsoport mindennapi életébe kaphatunk betekintést. Egészen pontosan a HR osztály napi küzdelmébe a süllyedő hajó szinten tartása érdekében. A HR vezetője, a briliáns Rosa Guerrero elszántan igyekszik megvédeni embereit az egyre nagyobb mértéket öltő munkanélküliségtől, azonban amikor egészsége kezd megromlani, a szerepek felcserélődnek és már nem Rosa nyújt védelmet, hanem neki van szüksége védelemre. Rosa Guerrero karakterében egy olyan vezetőt ismerhetünk meg, akivé sokan válni szeretnének. Hiszen Rosa kisebbségiként, ráadásul nőként küzdötte fel magát csúcs kategóriás felső vezetővé, egy f

Az ember természeténél fogva hatalmas mennyiségű kíváncsisággal rendelkezik. Ez a kíváncsiság és a nem mindennapi tudásvágy segítette eljutni az emberiséget a mai, modern kor, technikai vívmányaiig, mint az orvostudomány csodái és az űrkutatás. Persze az űrkutatásban az is benne van vastagon, hogy az ember mindent birtokolni akar és az uralma alá hajtani, a világnak nem lehet olyan területe, amit ne akarna kolonizálni. De a birtoklási vágyon kívül egy sokkal égetőbb probléma megoldását is remélik az űr felfedezése által, mégpedig, hogy új életterületek nyílhatnak meg az emberiség előtt, ami megfelelő válasz lenne, mind a túlnépesedésre, mind pedig arra, hogy lassan de biztosan lakhatatlanná tesszük bolygónkat. Tim Peake, brit tesztpilótából lett a Nemzetközi Űrállomás legénységének oszlopos tagja. Több évet töltött a felkészüléssel és 6 hónapos küldetést hajtott végre az ISS fedélzetén, ami egy csodálatos nemzeteket összefogó, tudományos csoda. Tudtátok, hogy az űrállomást az űrbe

Az emberek általában azt mondják, hogy a könyveket ne a borítójuk alapján ítéljük meg, mégis ez az egyik első impulzus, ami egy regénnyel kapcsolatban ér bennünket. A  Kis tüzek mindenütt  borítója igencsak ígéretesre sikeredett. Tipikus unalmas külváros, egyforma, sivár utcákkal, benne hasonló házakkal, a hozzájuk tartozó kerttel és az előttük parkoló autókkal, tökéletesnek tűnő családokkal és mélyen eltemetett titkokkal – már ránézésre is nagy reményeket fűztem a regényhez. Celeste Ng  maga is kínai bevándorlók gyermekeként nőtt fel a kozmopolita Amerikában, ahol a faji kérdések korántsem egyszerűek, főleg abban az időszakban, amikor a regény játszódik – a könyv ugyan 2017-ben íródott, de az események az ezredforduló környékére tehetőek. Tetszett, hogy a szerző nem mondta ki konkrétan, melyik évben is járunk, csak az ismert külső eseményekből következtethet az olvasó.

A Man-Booker díjas Colm Tóibín, a modern ír irodalom egyik legmeghatározóbb szerzője. Történetei az ötvenes évek nagy bevándorlási hullámának idejébe röpítenek vissza, amikor a lehetőségek olyannyira beszűkültek az írek számára, hogy csapatostul voltak kénytelenek elhagyni hazájukat. Megélhetés híján először a szomszédos Angliában próbálkoztak, az álláslehetőségek telítettsége miatt az egyre vonzóbb színben feltűnő Amerikába indultak szerencsét próbálni. Colm Tóibín 9 regénye közül a Brooklyn hozta el számára a jól megérdemelt nemzetközi hírnevet, hiszen mindenki hallott már vagy a könyvről vagy a filmről.

Elena Ferrante nem egy újdonsült szerző a számomra, hiszen volt már szerencsém az írásaihoz, tavaly a Nápolyi regényeken keresztül. A Nápolyi regényekben az írónő már egy sokkal kiforrottabb, olvasmányosabb történetet ad az olvasóknak, míg a Tékozló szeretet, ami a szerző első könyve. Iszonyatosan nyers és már már realisztikusan brutális.  A Ferrante által feldolgozott témákhoz hűen a Tékozló szeretetben is a női lét nehézségei és az Olaszországban szikla szilárdnak látszó családmodell, a nő mozdulatlan helye a családban kerül főszerepbe. Ferrante történetei az ötvenes évek Olaszországába és azon belül is Nápoly zajos, bűnözéstől hangos városába repíti vissza az olvasókat. Egy olyan időszakba kaphatunk bepillantást, amikor elkezdett felbomlani a szent olasz nagycsalád egysége, a nők elkezdték kivívni maguknak a feminista eszméket és élni a saját életüket a férfiak és a társadalom elvárásainak ellentétesen. Egyszerűen imádom, ahogy Ferrante ezzel a roppant kényes és törékeny témá

A Dél-Koreai írónő már a  Növényevőben   megmutatta a világnak, hogy az ő hangjára igenis oda kell figyelni, hogy nem mehetünk el szó nélkül a munkássága mellet, hiszen olyan történeteket mesél el, amiknek elmeséléséhez hatalma bátorságra és erőre van szükség. Míg a Növényevőben egy belső utazásra invitálja az olvasót egy olyan tabu témában, mint a nő társadalmi helyzete Koreában, a Nemes teremtményekben egy megtörtént, véres mészárlásról mesél. A történtek után még hosszú évtizedekig cenzúrázták az eseményekről írt könyveket, színházi darabokat, verseket. Az emberek csak félve, suttogva beszéltek a szörnyűségről, pult alatt kézről kézre adott fényképalbumokból tudták csak meg az igazságot és talán Han Kang bátor könyve nélkül a világ ma sem tudná mi történt azon a hideg tavaszi napon, 1980. május 18-án, Kvangdzsuban.

Általános könyvmoly problémának számít, hogy a minket folyamatosan bombázó újdonságok között elveszünk a bőség zavarában és akarva akaratlanul,általában a klasszikusok szorulnak a háttérbe. Mindig büszkeséggel tölt és nagyon örülök, amikor egy régóta halasztgatott klasszikust sikerül pótolnom. Szégyen szemre Szabó Magdatól még nem olvastam, egészen mosatnáig. Igazából akkor kezdtem el jobban érdeklődni iránta, amikor valamelyik könyves fórumon azt olvastam, hogy a mi Szabó Magdánkat az általam nagyra becsült Elena Ferrantehoz hasonlítják. Az írónővel való ismerkedést talán a leghíresebb alkotásával, az Abigéllel kezdtem.  A történet az 1940-es években játszódik, amikor Magyarország egyre nagyobb szerepet vállal a második világháborúból és egyre jobban belebonyolódik a veszélyes háborús helyzetbe. Főszereplőnk a 15 éves Vitay Georgina elkényztetett pesti lány, akit tábornok édesapja minden magyarázat nélkül egy vidéki bentlakásos iskolába "száműz". Gina nagyon sokáig vé

Evelyn hét férje. Mire számíthatunk egy könyvtől, aminek a címe már előre vetít egy botrányos élettörténetet, egy Hollywoodi díváról, aki nem kis mennyiségben fogyasztotta a férfiakat. Hivatalosan hét férjről tudunk, de ki tudja még mennyi szerető és futó kaland bújt meg a háttérben. A régi Hollywood nagy csillagai közül Elizabeth Taylort tudnám Evelyn Hugohoz hasonlítani, aki nyolc férjet fogyasztott el, bár ha figyelembe vesszük, hogy Richard Burtonnek kétszer is igent mondott, akkor fej fej mellett haladnak, a valós és a kitalált személy.  Taylor Jenkins Reid történetei nagy népszerűségnek örvendenek főleg a külföldi olvasók körében. Kis hazánkat még nem érte el az iránta való rajongás futótüze, pedig méltán megérdemelné.