Könyvorgia

J.D. Barkert a tavalyi évben fedeztem fel. Annak ellenére, hogy A negyedik majom volt az a regény, amivel berobbant a köztudatba és amiért Stoker-díjat is nyert, én a  Dracul   című regényét olvastam először. Meg kell említenem, hogy a Dracul nem jöhetett volna létre A negyedik majom nélkül, hiszen ennek hatására kérte fel őt a Stoker család, hogy Dacre Stokerrel együtt működve írja meg a Drakula hivatalos előzménytörténetét. Barker igazán briliáns mesélő, mesterien keveri a szálakat és félelmetesen tudja borzolni a kedélyeket, pattanásig feszíti a húrt.  A negyedik majom elolvasásához a végső nagy lökést a trilógia második részének megjelenése adta meg. Úgy érzem, hogy kicsit rossz időszakot választottam ennek a komor hangulatú, pszicho-thrillernek az elolvasásához, emiatt nem is tetszett annyira, amennyire jó ez a könyv. Karácsony előtt kezdtem bele és tegnap fejezetem be. Bár a végére igazán megkedveltem a történetet és a szereplőket, kivéve az őrölt Négy Majom Gyilkost. 

Jelenleg egy olyan nőügyi, nőjogi forradalom kezd kibontakozni, amilyenre még nem volt példa a történelem során. Illetve pár éve elindultak hódító útjukra a tényirodalmi művek. A nők kiemelkedő szerepét a történelemben talán a szerzőpáros foglalta össze először. Olvastam már a könyv kiadásának körülményeiről. Favilli és Cavallo rengeteg kiadónál kilincselt az ötletükkel, de senki nem hitt benne, hogy a történetekkel sikert aratnának, ezért először magán kiadásban jelentették meg művüket, ami hatalmas sikert aratott. Nekik is helyett kellett volna kapniuk ezek között a fantasztikus asszonyok között. Én angol nyelvű kiadásban olvastam, aminek nagyon örülök, de a Kolibri Kiadó gondozásában elérhető magyar nyelven is, sőt már a második részét is lefordították.

Az év elejét azzal az elhatározással kezdtem el, hogy a 2019-es évben fogom bepótolni a nagy regények terén keletkezett hiányosságaimat. Az utóbbi időben rengeteg jó nagy regény, azaz 600 oldalnál vastagabb könyv került fel a polcomra, amiknek az olvasása egyre csak csúszott. Úgy éreztem enélkül a kihívás nélkül soha nem fogom őket elolvasni, ezért elhatároztam, hogy minden hónapban elolvasok egy nagy regényt. Az eredeti kihívást  ide kattintva olvashatjátok. Elérkezett a január és sikeresen befejeztem az első betervezett könyvet, ami nem más, mint Nádas Péter gigantikus két kötetes, életrajzi ihletésű vissza emlékezései, a Világló részletek. Bevallom őszintén egy kicsit csaltam ezzel a könyvvel, mivel még tavaly kezdtem el és idén sikerült a végére érnem. Nah de nézzük is meg közelebbről Nádas Péter utolsó nagy regényét.

Elena és Lila története végre folytatódik a Nápolyi regények harmadik kötetében. A kiadó nagyon ért a feszültség keltéséhez, hiszen, a tetralógia mindegyik részének kiadása között egy-egy év telik el. Mivel viszonylag későn fedeztem fel magamnak Elena Ferrantet, az első két kötetet gyorsan egymás után olvashattam, várakozási idő nélkül. Már iszonyatosan vártam a folytatást és nem is csalódtam Ferrante varázslatosan, gördülékeny stílusában és lehengerlő történet mesélésében. Ebben a kötetben tovább követhetjük Elena és Lila nem mindennapi kapcsolatát. Az első kötetben, a  Briliáns bartánőm -ben a lányok gyerekkorával, bimbódzó barátságuk első időszakával ismerkedhetünk meg. Lassan átlépnek a gyermekkorból és tinédzserekké érnek. A kötet végén a 16 éves Elena és Lila még javában gyerekek, amikor már felnőtteket is próbára tevő döntéseket hoznak.  Az új név történetében  a lányok már elkezdtek külön utakon járni, de időről időre vissza találtak egymáshoz. Sorsuk és életútjuk végé

Régóta szemeztem Szentesi Évával. A regényei gyönyörűek, ezek a varázslatos borítók egy szempillantás alatt elkápráztatják az embert. Már régóta szerettem volna olvasni az írónőtől, de az érdeklődésemet akkor keltette fel igazán, amikor láttam a TedX-en beszélni. Beszélt magáról, a betegségéről, a harcokról, az elfogadásról és engem annyira levett a lábamról, az a nyers őszinteség, ahogyan erről a tabunak számító témáról nyilatkozott, hogy azonnal tudtam, bármit is ír az biztosan nagy volumenű alkotás lesz. Teljesen megrázott az előadása.  Igazán nem tudtam mire számíthatok az írónőtől. Sok helyen hallottam már, hogy ez a novellás kötet, az írónő blogjának záró akkordja, amit a betegség diagnosztizálása után kezdett el írni. Ezért azt gondoltam, hogy a novellák többségében a betegségéről és a gyógyulásáról lesz szó. Ennek ellenére nyer és vad novellákat kaptam túl hiszékeny, megbántott nőkről és szemét férfiakról.

Az Eleanor Oliphant köszöni, jól van egy hatalmas hullámot indított el, szó szerint a csapból is ez a könyv folyt a megjelenését követő időkben, de hatása mit sem kopott azóta. Már a cím is mélyebb értelmet sugall, hiszen általában jellemző az emberekre, hogy aki meggyőződéssel állítja magáról, hogy vele minden rendben van és neki aztán tényleg nincs szüksége segítségre, az van a legnagyobb bajban. A könyv első fejezeteit olvasva az ember azt gondolja ez csak egy egyszerű kis történet egy lányról, aki túlságosan magába zárkózott és érdektelenül szemléli a világ történéseit. Azonban korántsem ilyen egyszerű Eleanor helyzete. Ez nem egy szokványos történet egy introvertált személyről, aki valamilyen eseménynek a hatására fokozatosan és nagyon lassan, de elkezd nyitni a külvilág felé.  Nem, Hölgyeim és Uraim! Eleanor Oliphant élete sokkal bonyolultabb, mint azt a laikus szemlélő gondolná, egy olyan traumát próbál furcsa viselkedésével feldolgozni, amit épp ésszel talán fel sem tud

Sarah Perry második regénye nagy figyelmet kapott világszerte, ám ez a figyelem nem feltétlenül jelent osztatlan sikert, hiszen az írónő könyve igencsak ellentétes véleményeket váltott ki az olvasókból. A 21. századi olvasási szokásainkat, csakúgy, mint az életünk minden területét nagyban befolyásolja a közösségi média. A gyönyörű borító és a megjelenését övező hatalmas hype miatt én is azonnal beszereztem, azonban ahogy telt az idő és nálam csúszott a könyv olvasása, egyre többen olvasták el és alkottak róla véleményt. Azok után, hogy lépten nyomon azt láttam a különböző könyves fórumokon és blogokon, hogy komor a hangulata, nincs mondanivalója és valójában semmiről sem szól, nem nagyon akaródzott kézbe venni a könyvet, a lélegzetállítóan szép borító ellenére sem. Év vége felé azonban úgy éreztem, hogy el akarom olvasni ezt a könyvet. Még lett volna jó pár könyv, amit ez előtt terveztem elolvasni, azonban úgy éreztem, hogyha most nem kezdek bele, akkor soha többé nem fogok ilyen er

Biztos ti is minden év január elsején különböző listákat írtok és fogadalmakat tesztek, hogy mit hogyan fogtok csinálni innentől kezdve. Legyen az akár életmódváltás, nagyobb szociális élet vagy akár egy új nyelv elsajátítása. Miért ne tehetnénk fogadalmat könyves téren is? Új év, új könyves kihívásért kiállt. Csakúgy mint az újévi fogadalmak terén, az olvasási kihívások elkezdésére is a január a tökéletes időszak. A tavalyi év során egy egyszerűbbnek mondható mennyiségi kihívást állítottam magam elé. Egy év alatt 52 könyvet akartam elolvasni, azaz minden héten egy könyv. Ez olyan szinten volt egyszerűbbnek mondható, hogy bármilyen vékonyka könyv is egy újabb számnak számított az elolvasandó könyveim listáján. A 2018-as évben többször is előfordult, hogy vékonyka, 1-2 nap alatt elolvasható könyveket vettem a kezembe, így szerencsésen túl is teljesítettem az előírt 52 könyvet.