Könyvorgia

Gimnáziumi éveim alatt ismerkedtem meg Picoulttal, azóta is elkötelezett rajongója vagyok az írónő munkásságának. Azonnal beszippantott a könnyed, izzadságszagtól mentes stílusa, amiben roppant csavaros, azonban mindennapos történeteit tálalta. Olvastam az összes könyvét, amelyik megjelent magyar fordításban és jó párat angolul is. Követem Instagarmon, ezért tudtam, hogy idén írt egy új regényt, azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hamar megjelenik magyar fordításban, mivel a fordítói kapacitások eléggé telítettek, illetve sokszor vesznek elő egy régebbi, mondjuk '99-es művet. Hihetetlenül boldog voltam, maikor az idei Könyvfesztiválon rábukkantam a könyvre, méghozzá igen jutányos áron. Aztán persze a következő héten már meg is jelent magyarul a könyvesboltokban. Kicsit mérges voltam, amiért nem magyarul van meg a könyv, de aztán olvasás közben rádöbbentem, hogy mennyire szeretek angolul olvasni, más az élmény, valahogy mindig többet ad az eredeti szöveg, mint egy fordít...

A Jákob lajtorjája első találkozásom volt Ulickajával. Aki még hozzám hasonlóan nem olvasott semmit az írónőtől, annak garantáltan belopja magát a szívébe ez a nem mindennapi igencsak terjengős regény.  Személy szerint rajongok az orosz irodalomért. Imádom a klasszikus cári Oroszországban játszódó regényeket, gondolok itt az igazán nagyokra, Dosztojevszkijre, Tolsztojra vagy Peszternakra. Azonban ezek a klasszikusok nem elégítik kellőképpen a kíváncsiságomat, hiszen műveikben csak a számunkra már régmúlt, számukra azonban jelenkori Oroszországot mutatják be. Ulickaja volt a hiányzó láncszem, aki mesteri könnyedséggel mosta össze a cárizmus korát a modernizmussal, kézen fogva vezetve át a XX.század mocskán.  Valódi, nagy családregényt kapunk. A nagyot, pedig szó szerint értem, mivel a mű terjedelme meghaladja a 700 oldalt. Igazi belemélyülni való regény, egyetlen momentuma sem unalmas vagy vontatott, hiszen roppant informatív, mindazonáltal komoly, sőt néha komor témák...