Könyvorgia

Ez egy hatalmas monumentális családregény, aminek az olvasása nagyjából akkora élményt adott, mint jó tíz évvel ezelőtt az Elfújta a szél. A két regény mind felépítésében, mint műfajában, gördülékeny stílusában és zsenialitásában hasonlít egymásra. Hatalmas élmény mind a kettő, mégis merőben más korszakban játszódnak. Haratisvili egy fiatal grúz származású írónő, aki Németországban él, A nyolcadik élet, pedig a harmadik regénye. Még sohasem olvastam grúz szerzőtől, így gondoltam megpróbálkozom vele - főleg, hogy ezt a kötetet Booker díjra is jelölték -, de nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Egészen egyszerűen letehetetlen volt a könyv, csak ezt akartam olvasni, semmi más nem tudott lekötni. Egy jól megtermett kötetről van szó, így meglehetősen nehéz volt alkalmat találni az olvasására, de így is egy hónap alatt sikerült ennek a monstrumnak a végére érnem. Nagyon szerettem olvasni, mélyen megérintett a történet. A regény egy bizonyos pontján még sírtam is, pedig ez egyáltal