Könyvorgia

A MaddAddam-trilógiában Margaret Atwood egy szörnyű disztópikus víziót tár az olvasó elé. A  Guvat és Gazella  után el sem tudtam képzelni, milyen irányba fog majd tovább haladni a történet, hiszen a triógia mindegyik kötete más-más megközelítésből mutatja be az eseményeket. Az első részben megismerkedhetünk Jimmyvel, azaz Hóemberrel, aki az emberiséget kipusztító vírus egyedüli túlélőjének hiszi magát. Jimmy visszaemlékezéseiből képet kapunk, zseniális barátjáról, Guvatról, aki jelentős szerepet játszott az események alakulásában. Az apokaliptikus jelenben Jimmy, a Guvat által létrehozott transzgenikus, "tökéletes" emberfaj, a Guvatkák tanításával tölti az idejét. Azonban a éhezés és az egyedüllét hatására Jimmy elméje kezd megbomlani és már-már az őrület határára sodorja. A regény végén Hóember, aki eddig ezt hitte ő az egyetlen emberi túélője a pusztíó vírusnak felfedezi, hogy mégsem ő az egyetlen, aki izolációban volt a vírus terjedésekor. 

Éppen Margaret Atwood Maddaddam-trilógiájának második részét olvastam, amikor egyik pillanatról a másikra az az érzés fogott el, hogy valahogy bekerültem az írónő fejébe. Normál esetben, "béke időben" szeretek Atwood sötét és nyomasztó gondolatai között téblábolni, de amikor hirtelenjében a saját életem lett olyan, mint az ő egyik disztópiája az már sok volt a számomra. Nem is gondolná az ember, hogy egyik napról a másikra mennyi minden és milyen radikálisan megváltozhat az életben. Valahogy mindig szolid távolságtartással tekintünk az életünkre és mindig azt gondljuk, hogy ez velünk nem történhet meg. Aztán mégis megtörténik az elépzelhetetlen. Március elején megérkezett hazánkba is a COVID-19, ami felülírt mindig eddig ismert szabályt. A vírus már decemberben felütötte a fejét Kínában, de akkor teljesen jogosan gondolhatta az európai ember, hogy hol vagyok én Kínától? úgyis vége lesz az egésznek, mire eljut hozzánk! Nem így lett! 

Az Apple alapítója akkor kezdett igazán érdekelni, amikor  Orvos-Tóth Noémi könyvében  olvastam róla. Mindenki halotta már Steve Jobs nevét és össze tudta kötni a gyönyörű és formabontó Apple termékekkel, de valljuk be őszintén a hátteréről, a gyerekkoráról, a magánéletéről nem sokat tud az átlag. Az igazi rajongók számára ott van természetesen a Walter Isacson féle gigászi önéletrajzi kötet, ami nagyon izgalmasan és tragikusan Jobs haldoklásával egy időben íródott és a halála után került a boltokba. A mai napig ez a HVG egyik legnépszerűbb kiadványa. Azonban a hozzám hasonló egyszerű érdeklődöknek bőven elég ez a gyönyörű Kevin Lynch féle kiadás, ami bőségesen tartalmaz érdekes információkat a 20. század egyik korszakalkotó zsenijéről, a fantasztikus illusztrációkról nem is beszélve. Ez a könyv egy gyönyörű szép kiadvány, ami ajádéknak sem utolsó, hiszen minden Apple rajongó örömét tudja lelni ebben a színes, igényes darabban.

Az utóbbi időben a kiadók nagyon elkényeztettek minket, olvasókat a rengeteg jobbnál jobb megjelenéssel, nemzetközi és hazai újdonságokkal. Ebből a hatalmas kínáltból, sőt lassan ránk telepedő túlkínálatból is kimagaslott Joanne Ramos debütáló regénye. Véleményem szerint a kiadó egy picit rosszul fogta meg a regényt és a húzóerőt jelentő Margaret Atwood nevével próbálták meg eladni a közönségnek. Sokszor hasonlították a kultikus Szolgálólány meséjéhez is, emiatt sok embernek okozhatott csalódást, mivel ezek után mit is várhat az olvasó? Egy durva és drasztikus disztópiát, egy modern szolgálólány meséjét, ahol a vallási kultusz alapja a pénz és a horozók mind rossz körülmények közül jövő bevándorló nők, akik a Farmban látják a nyomorból való kitörés egyetlen lehetőségét. Azonban ha lecsupaszítom az elvárásaimat és nem hasonlítgatom a művet semmihez egy nagyon realisztikus, sodró lendületű történetet kapunk, amihez igazán nem kell messzire tekinteni, mert a béranyaság akár beszélünk r

Európában különösen fontos szerepet játszik az irodalmi palettán a holokauszt és a második világháború témája. A hatalmas kínálatban vajon lehet újat mutatni ebben a témában? Az Athenaeum kiadó gondozásában egy olyan különleges kötetet olvashatunk, ami a táborban töltött idő alatt keletkezett. Frissen és hitelesen számol be a történtekről, az eseményeket nem homályosítja el az emlékezet és az idő.  A holland származású Eddy de Wind frissen végzett orvosként, feleségével Friedellel került Auschwitzba, egy olyan helyre, aminek a neve, akkor még semmit nem mondott az embereknek. Erős fiatalként, ráadásul orvosként nagy esélye volt a túlélésre. Eddy sorsa viszonylag könnyebb volt a táborban, mint a többi rabnak, hiszen kevés fizikai munkát végeztettek vele, hamar átkerült az egészségügyi részhez. Friedel jövője kevésbé tűnt rózsásnak, hiszen a legtöbb életerős nővel együtt a 10-es blokkba helyezték el, ahol a hírhedt dr. Mengele kísérletezett a nőkön. A nácik egy tökéletes és egysze

Finy Petra Marlenkája nem olyan édes, mint egy szokváyos desszert. Sokkal inkább az ízek színes kavalkádja, az érzelmek széles skálája: keserű, mint maga az élet; sós és izgalmas; édes és kedves; néhol rossz szájízt hagy maga után, de mindenekelőtt életszagú és élttel teli. A könyv mesél nehéz sorsokról, egy család generációkon átvelő történetéről, a háború sújtotta Budapestről, személyiségfejlődésről, szerelmekről, házasságokról, megbocsátásról és új kezdetekről. A regény nemcsak a családregény jegyeit horodozza magán, hanem a történelmi regények jellemzőit is, egy izgalmas történelmi szál segítségével feltárul az olvasó előtt a nyilas rémuralom időszaka. A történet súlyossága, nem ígér habkönnyű olvasmányt, azonban az írónő finom, apró, bohókás részletekkel oldja a jelenetek komor hangulatát, amitől igazán szerethető és életvidám az összkép.

Elif Shafak korunk talán legizgalmasabb kortárs török-brit szerzője, aki Ishigurohoz hasonló távolságtartással, mégis bennfentes tudással ír. Legújabb regényében, amit ManBooker-díjra is jelöltek, a test halál utáni reakcióit vizsgálja. Kutatások szerint a halál beálltát követő percekben az agy még nem kapcsolt ki örökre, perceken keresztül mutat aktivitást, gondolatok és emlékek suhannak át rajta, ilyenkor pereg le előtte az egész élet. A regény főszereplője, Tequila Leila Isztambul egyik sikátorában, egy szemeteskonténerben fekszik, miután brutálisan meggyilkolták. Az eset leírása valós alapokon nyugszik, hiszen pár évvel ezelőtt Isztambul utcáin brutális gyilkosságokat követtek el, amik a prostituáltakat, főleg a transzneműeket veszélyeztette. Tequila Leila és barátai a valóságban nem létező személyek, mégis a valóság ihlette őket. Az írónő azokról mesél, akiket Isztambul kivetett magából, a civilizáció söpredékéről: prostituáltakról, transzfesztitákról, forradalmárokról, bevándo