Könyvorgia

Tegnap fejeztem be Anthony McCarten A legsötétebb óra című dokumentum regényét. Amilyen vékony kis könyvecske (alig 200 oldal), olyan sokáig tartott az olvasása. Az elején megmondom őszintén roppantul untam a sok politikai részt és nem is értettem. Kellett egy kis idő, mire átjárt a könyv lelkülete, megértettem az angol parlamentáris monarchia bonyolult működését és felépítését, a kötött jogrendszereket. Bár az író fektetett energiát abba, hogy elmondja az eseméyeket töviről hegyire, egy olyan ember számára, aki nincs képben Nagy-Britannia államigazgatásában és a pártok közötti bonyolult egyensúlyban, igencsak fejtörést okozott megérteni a rendszer alapjait. Nagy háború rajongó vagyok, a II. világháború igen nagy kedvencem, de ebből a szemszögből még nem ástam bele magam a történtek tanulmányozásába. Főleg olyan könyveket olvastam, amik a katonák - tengerészgyalogosok, vadászpilóták, desszantosok - beszámolóin alapultak, a visszaemlékezézeiket öntötték regényes formába vagy egyes l...

A világszerete nagy port felkavaró, feminista disztópiát bemutató regény hamarosan magyarul is olvaható lesz a 21. Század Kiadó jóvoltából. Nagy disztópia rajongó vagyok, ezért gondoltam, hogy ez a regény is el fogja nyeni majd a tetszésemet. Az utóbbi időben sok olyan disztópikus regény került a figyelem középpontjában, ami főleg a nők helyzetével foglalkozi. Gondoljuk csak Atwood Szolgálólány meséjére, amiről részletesebben  ide kattintva  olvashattok, vagy Jennie Melamed, szexuális zaklatásokat feldolgozó zseniális regényére, A Lányok csöndjéről  itt  olvashattok bővebben. Sokáig olvastam a könyvet és, így utólag kicsit bánom is, hogy nem magyarul vágtam bele. Valahogy ezeket a diztópiákat nehezebb angolul megfognom. A felén túljutva azonban, már faltam az oldalakat, a végére nagyon bedurvult a könyv, igazán felpörögtek az események.  A szerző nem tér ki arra pontosan, hogy időben mikorrra tehetőek az események. Annyi viszont tudva levő, hogy valam...

Valamiért különös vonzódást érzek az Észak-Koreával kapcsolatos könyvekkel. Imádtam Adam Johnson Az ellopott élet című Pulitzer-díjas regényét vagy a Szökés a 14-es táborból-t, illetve fent van az elolvasandó könyvek listáján a Lány hét névvel is. A Vádiratot már rég kinéztem magamnak, amikor még hosszú-hosszú hónapokat kellett várni, hogy végre a boltokba kerüljön. Ennek ellenére kicsit váratott magára, mivel jó szokásomhoz híven rengeteg könyvet halmoztam fel a könyvtárból, amikhez kötött idő állt csak rendelkezésemre. Az olvasást is sokáig húztam, mivel teljesen magával ragadott ez a vékony, sszívbemarkoló könyv. Egy novella minden este. A Vádirat nem is egy regéy, hanem egy novelláskötet, 7 gyönyörű, pokolian szomorú történeteten keresztül mutatja be a Kim Ir Szen korszak diktatúrájának mindennapi poklát. Különleges könyv ez, amely kalandos módon került ki az ország határain túlra és érte el többek között a magyar olvasó közönséget is. Pan-dji roppant bátor ember, hasonlóan bát...

Ezzel a vékonyka könyvvel a 21. század kiadó ismét egy olyan űrt töltött be, amiről alig tudunk valamit. A történet felkavaró, tele érzelemmel és a rezsim alól menekülni vágyók félelmével. A kötet kidolgozása gyönyörű, szinte már művészi, mivel nemcsak a Szamer által írt naplórészleteket tartalmazza, hanem rajzokkal teletűzdelt, ami bemutatja a város sivár állapotát. Azokat az állapotokat, amiket az ISIS bőszen megpróbál eltitkolni a külvilág elől. Párhuzamot is vonhatnánk az Észak-Koreai diktatúra és az Iszlám Állam között. Egy kis történelmi háttérinformáció, azoknak, akik hozzám hasonlóan a könyv kézhezvétele előtt nem sokat foglalkozott a Szíriában uralkodó állapotokkal. Rakkát az ISIS foglalata el és tette fővárosává a 2011-es szíriai polgárháború alatt. Az ISIS 2014-ben lerövidítette a nevét IS-re (Islamic State), azaz Iszlám Államra. A helyiek köztudatában csak Daeshként él, az IS-hez hasonló arab betűsző, természetesen Szamer is így emlegeti a csoportot. Szamerről még kev...

Donald Trump, amerika új elnöke... Annyira ijesztően és félelmetesen alkalmatlan a feladatra, hogy Tymothy Snyder tollat ragadott és Trump megválasztása napján megírta könyvét, amely inkább mondható egy esszégyűjteménynek. A mindössze 170 oldalas szösszenetet egy napi munkába menet és hazafelé jövet utazási ideje alatt olvastam el, ami kb. 2 óra. Ennek ellenére nagyon ütős. 20 hátborzongató lecke a közelmúltból, amelyek, ha nem vigyázunk ugyanúgy megismétlődhetnek. Amikor a világ háborúkra, főleg a holokausztra, valamint a sztálinizmus idejére gondolunk minidig egy gonosz embert látunk, aki galád módon manipulálta a népet és terrorban tartotta az embereket, ami miatt elképzelhetetlennek tűnt a parancs végre nem hajtása. Azonban hatalmas a kollektív felelősség elve, amiről nem mesélnek a történelem órákon. Pedig kellene. Ennek kapcsán felmerül rengeteg kérdés. Mi lett volna, ha senkit nem lehet kivégezni bírósági eljárás nélkül? Mi lett volna, ha a szabad sajtó nem hagyja cenzú...