Könyvorgia

Marilyn Monroe mindig is kettős érzelmeket keltett bennem: egyszerre vonzott és taszított. Persze gyönyörű nő volt, azonban soha nem találtam annyira lehengerlőnek és tehetségesnek, hogy a világ leboruljon a lábai előtt és még ma, 60 évvel a halála után is a popkultúra jelentős részét képezze. Láttam a leghíresebb filmjeit: Van, aki forrón szereti, A herceg és a táncosnő, Szőkék előnyben, Hogyan fogjunk milliomost?. Laikus filmrajongóként nem tűnt olyan nagy számnak a filmekben nyújtott alakítása. Azt, pedig el sem tudtam képzelni, hogy az egyik kedvenc filmem, az Álom luxuskivitelben főszerepét ő játsza, habár Capote róla mintázta meg Holly Golightly alakját. Számításba kell venni hányatott gyerekkorát, a családját uraló mentális zavarokat, amikből ő is kapott bőven és, hogy egy olyan iparban kellett nőként helytállnia, amit a férfiak uraltak. Szóval visszás érzéseim voltak vele kapcsolatban, azonban Castillo kötete sok mindenre rávilágított. Most már egyértelműen a rajongói népes táb...

Hihetetlen, hogy mennyivel kevesebb regény szól a Sztálini rezsim elnyomásairól, mint a Hitler által véghez vitt borzalmakról. Pedig Sztálin sokkal hosszabb ideig volt hatalmon, sokkal több ember tűnt el nyomtalanul az uralma alatt és sokkal nagyobb terrorban tartotta a népét, mint Hitler valaha is. Véleményem szerint a Sztálini rémuralom sokkal rosszabb volt, mint amit a náci Németország művel Európával, erre a Szásenyka egy tökéletes bizonyíték. Habár a regény csak egy család eltüntetésének a történetét meséli el, a történelem rejtett bugyrai tele vannak ilyenek tömkelegével.