Könyvorgia

A viktoriánus kor az egyik kedvenc irodalmi korszakom, hiszen ebből az időszakból kerültek ki olyan ikonikus alkotások, mint a Büszkeség és balítélet, az Üvöltő szelek vagy a Jane Eyre. Carriger történetének is ez a korszak adja táptalaját, azonban nem hagyományos értelemben, hiszen a sorozatban a társadalomba beépítette a természetfeletti lényeket, egészen pontosan a vámpírokat és a vérfarkasokat. Zseniális, ahogyan a szerző beintegrálta a természetfelettieket a társadalomba és nem a perem területekre száműzte őket, főleg a felsőbb rétegekben kaptak helyett, politikai és titkosszolgálati tisztségeket töltöttek be. Főszereplőnk, Alexia Tarabotti, egy nagyon különleges személy, mert valahol félúton helyezkedik el a természetfelettiek és a nappali népek között, hiszen lélektelen, természeten túli képességeinek segítségével pedig egy mozdulattal semlegesíteni tudja a természetfeletti tulajdonságokat. 

Eva García Sáenz de Urturi neve egészen új keletű a magyar olvasóknak, hiszen a tavalyi évben robbant be a hazai könyves piacra A fehér város trilógiája első két kötetével. A sorozat első része rögtön levett a lábamról, azonnal olvasni akartam a folytatást. Szerencsére a Vízáldozatok hozta az elvárt színvonalat, mégsem tudott annyira beszippantani, mint az  első rész , habár ez a gyilkos sokkal pszichopatább volt és sokkal rosszabb dolgokon ment keresztül, mint Nancho, az első rész sorozatgyilkosa. A fehér város csöndjében nyomozónk Kraken/Unai egy fejlövést szerez Nanchotól, aminek köszönhetően megsérült a beszédközpontja, a nyomozást magával hozó traumákról ne is beszéljünk. A főhadnagy, Alba azonban sokkal rosszabb helyzetben van, hiszen a férjéről megállapították, hogy sorozatgyilkos, aki majdnem megölte őt és Unait is, illetve kiderült, hogy gyermeket vár. Nem tudni, hogy az apa a néhai férjétől van vagy a Krakennel folytatott viszonyából fogant. Alba terhessége különösen nehéz id

Társadalmi berendezkedésünk az elvárásokon és az előirányzott viselkedésmintákon alapulnak. Ezek persze idővel finomodtak, lazultak, de azért jócskán jelen vannak az életükben. Ezek az elvárások, pedig akarva akaratlanul alakítják az életünket, hiszen ha belemegyünk, de nem ránk szabott akkor mélységes szenvedés lehet a vége, ha pedig ellene megyünk kivívhatjuk az emberek rosszallását. Vegyünk egy egyszerű példát szemléltetésképpen: Először csak azt kérdezgetik a rokonok és a barátok, hogy na mikor lesz már valakid. Aztán miután bemutattuk a választottat azt kérdezgetik mikor lesz az esküvő. Miután megvolt az esküvő a következő felmerülő kérdés, hogy mikor jön a gyerek. Amint megvan az első gyerkőc érkezik az újabb tapintatlan kérdés, hogy mikor jön a következő csemete. Azt hiszem ez sokunk számára ismerős lehet. És itt jön a probléma, hogy nem mindenkire húzható rá a társadalom által preferált életvitel. Mi van, ha valaki nem akar házasságban élni? Vagy nem akar gyereket nő létére, ha

Mezei Petra debütáló kötetében fellelhetőek ugyan a kezdő írókra jellemző kiforratlanságok, azonban a sokak által ismeretlen banki szektorba való betekintés élvezetéből ez semmit sem volt le. Borzasztó nehéz bekategorizálni ezt a könyvet, hiszen keveredik benne a krimi szál, a romantikával, ugyanakkor sötét noir hangulat lepi be az egész regényt. A szerző korábbi tapasztalatainak hála otthonosan mozog a bankok és a biztosítások világában, biztos kézzel vezeti az olvasókat is ebben a titkokkal övezett szakmában. Betekintést nyerhetünk mind a nagyobb biztosítótársaságok, mind pedig a kisebb szervezetek működésébe, a bankok biztonsági rendszerének felépítésébe és persze a nyomozói munkába is. 

A Booktube közösség egyik tagja, Zsófi, az OlvaZsófi csatornáról kihirdette a Fantasy Februárt, ami tulajdonképpen egy egész hónapon át tartó readalong a fantasy nevében. A kihívás vírus módjára terjedt a világhálón és már csak azt lehetett tapasztalni, hogy mindenki fantasy regényeket olvas. Nem volt kérdés, hogy én is csatlakozom a Fantasy Februárhoz, de csak olyan formában, hogy megpróbálok egy-két könyvet elolvasni a műfajban. Tudtam, hogy ennél több nem fog beleférni a hónapomba, mert jó pár könyvben benne voltam, amiknek az olvasását nem akartam félbe hagyni, illetve az itthon lévő fantasy kötetek mérte sem könnyítette meg a dolgomat, hiszen ezek nem a könnyed 300 oldalas kategóriába tartoznak. Végül egyetlen egy könyvet sikerült elolvasnom a műfajban, a Sárkányköztársaságot, aminek nagyon örültem, mert a megjelenése óta a polcomon várakozott.