Könyvorgia

Újabb csodás kötettel bővült a Jelenkor kiadó gondozásában megjelenő Margaret Atwood életmű sorozat. Ezúttal egy viszonylag friss, 2015-ös regényét hozták el a magyar olvasóknak. A Legvégül a szív egy a Maddaddam-trilógiához hasonló cli-fi, azaz egy klímaváltozáson alapuló irodalmi alkotás. Az alaptörténet szerint Amerikában vagyunk egy frissen bekövetkezett gazdasági válság után, melynek következtében a cégek kivonultak a válság sújtotta területekről, az emberek tömegesen vesztették el az állásukat, váltak otthontalanná, mindenhol eluralkodott a bűnözés és az erőszak. Főszereplő házaspárunk, Charmaine és Stan a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen az autójuk megmaradt, amiben lakni tudnak és Charmainenek van egy alig fizető részmunkaidős állása, parányi kis keresetéből éppen csak nem halnak éhen. Életük kilátástalannak tűnik, amikor egy napon Charmaine lát egy hirdetést, amiben a Consilience-Pozitron ikerprojektbe keresnek résztvevőket. A projekt kényelmes lakhatást és biztos állást

Jón Kalman Stefansson a neki járó elismerést és sikert, - legalábbis Magyarországon - 2019-ben kapta meg, amikor a Könyves Magazin a Menny és pokol trilógiát választotta az év könyvének. Az is minden kétséget kizáróan egy zseniális mű, azonban az nagyobb elköteleződést igényel az olvasó részéről, hiszen ott eleve egy trilógiáról van szó, illetve az sem utolsó szempont, hogy csak egyben lehet megvásárolni. Míg az Ásta tökéletes első könyv a szerzővel való ismerkedéshez, hiszen önálló kötet, ami terjedelmében nem kicsi, de nagyon könnyen olvasható, a fejezetek tagoltsága miatt gyorsan lehet haladni vele. A mérete senkit se riasszon el olvasástól, mert egy zseniális, ugyanakkor könnyed regényről van szó.

A Jelenkor kiadó 2017-ben vette gondozásába Margaret Atwood életművét. Azóta több olyan régebbi kötetet is elhoztak az olvasóközösség számára, amik először olvashatók magyarul, többet között a Maddaddam-trilógia befejező kötetét, az írónő első regényét, Az ehető nőt, valamint az életmű sorozat legújabb darabját, a Macskaszemet. Az idei olvasmányaim nagy részét tették ki Atwood alkotásai, hiszen négy regényét is olvastam. A Macskaszemmel már korábban is szemeztem, idegen nyelvű könyvesboltokban és online is, nagyon örültem, amikor hallottam, hogy ez a kötet is kiadásra kerül, ráadásul ezzel a gyönyörű borítóval. A disztópia királynőjétől nem várt módon ez a regény a valóságban játszódik és egy felnövéstörténetet mesél el egészen a kisgyermekkortól az idős korig, olyan témákat kibontva, mint a verbális erőszak, az elmúlás és a halál, az öregedés témája, a siker és a sikertelenség, életünket meghatározó döntéseink súlya.

Az ehető nő története a 23 éves Margaret Atwood fejéből pattant ki, aki akkoriban még nem a disztópia királynője volt, csak egy lány az egyetemről, aki irodalommal akart foglalkozni és íróvá szeretett volna válni. Hála a 2017-ben kezdődő Atwood láznak a Jelenkor kiadó gondozásában egymás után jelennek meg a kanadai szerző művei. Sok éves várakozás után az életmű sorozat legújabb részeként magyarul is olvasható elsőként publikált regénye, Az ehető nő. Atwood írói karrierje igencsak balszerencsésen indult útjának, hiszen az akkori kiadója elveszítette a kéziratot, ami ezért majdnem meg sem jelent. De mint oly sokszor láthattuk már az irodalomtörténelemben kézirat nem vész el, Az ehető nő is kiadásra került 1965-ben. Hogyha a kiadó vezetője elpuskázta volna az első Atwood regény kiadásának lehetőségét biztosan élete legnagyobb hibájának élte volna meg hanyagságát és teljesen jogosan. 

A trilógia befejező kötete, a 2013-as megjelenését követően először olvasható magyar nyelven Csonka Ágnes csodálatos fordításában. A rajongók nagy örömére a Jelenkor kiadó a három kötetet késleltetés nélkül egyszerre adta ki, a tavalyi könyvfesztiválra időzítve. Azonban én egy olyan típusú olvasó vagyok, aki nem tud egymás után több könyvet elolvasni ugyanattól a szerzőtől, ezért a trilógiát sem tudtam egyben ledarálni.  Amúgy is Atwood számomra egy olyan író, akit habár nagyon szeretek viszonylag nehezen veszem rá magamat az olvasására, mert legalább 200 oldalt el kell olvasnom, mire be tud rántani a történet. Legalábbis az eddig elolvasott 4 könyve alapján ez a tapasztalatom. Kisebb nagyobb kihagyásokkal, most sikerült a végére érnem ennek a remek trilógiának, ami jelen helyzetünkben nagyon is aktuális és félelmetesen ismerős elemekből épül fel. Az írónő szinte minden könyvében megemlíti vagy az előszóban vagy a végén, a köszönetnyilvánításban, hogy az általa papírra vetett történ

A MaddAddam-trilógiában Margaret Atwood egy szörnyű disztópikus víziót tár az olvasó elé. A  Guvat és Gazella  után el sem tudtam képzelni, milyen irányba fog majd tovább haladni a történet, hiszen a triógia mindegyik kötete más-más megközelítésből mutatja be az eseményeket. Az első részben megismerkedhetünk Jimmyvel, azaz Hóemberrel, aki az emberiséget kipusztító vírus egyedüli túlélőjének hiszi magát. Jimmy visszaemlékezéseiből képet kapunk, zseniális barátjáról, Guvatról, aki jelentős szerepet játszott az események alakulásában. Az apokaliptikus jelenben Jimmy, a Guvat által létrehozott transzgenikus, "tökéletes" emberfaj, a Guvatkák tanításával tölti az idejét. Azonban a éhezés és az egyedüllét hatására Jimmy elméje kezd megbomlani és már-már az őrület határára sodorja. A regény végén Hóember, aki eddig ezt hitte ő az egyetlen emberi túélője a pusztíó vírusnak felfedezi, hogy mégsem ő az egyetlen, aki izolációban volt a vírus terjedésekor. 

Az év végéhez közeledve már el kell gondolkodni, hogy melyik könyveket olvassa el az ember. Egyre jobban szorít az idő és mindenki szeretné a legtöbbet kihozni ebből az évből olvasás szempontjából ( vagy legalábbis remélem :) ). Paradoxnak tűnhet, hogy ennek ellenére ebben a posztban sorozatokat fogok ajánlani. Olyan sorozatokat, amik pont erre a szomorú és hideg őszi-téli időszakra való. Olyan sorozatokat, amiket ha elkezdetek egyszerűen nem tudtok majd abba hagyni. Lássuk is mik ezek :)

Atwood nevéhez legtöbbször  A szolgálólány meséj ét párosítjuk, pedig a kanadai írónő jóval több disztópikus történetet tartogat még számunkra. Kétség kívül a szolgálólány sikerei betonozták be őt a magyar kiadók kínálatába is. A Jelenkor kiadó egymás után adja ki a regényeit szebbnél szebb borítókkal. Az idei év nagy durranása a MaddAddam-trilógia, aminek a részei egy időben jöttek ki a Könyvfesztiválra, ráadásul gyönyörű szép borítót kaptak a kötetetek, ami miatt különösen kiemelkedő helyet foglalnak el a könyvespolcokon. Remek húzásnak tartom a kiadó részéről, hogy egyben jelentette meg az egész trilógiát nem sanyargatva a késleltetéssel a mohó olvasókat. Vizsgáljuk meg a történetet alaposabban. 

A Dél-Koreai írónő már a  Növényevőben   megmutatta a világnak, hogy az ő hangjára igenis oda kell figyelni, hogy nem mehetünk el szó nélkül a munkássága mellet, hiszen olyan történeteket mesél el, amiknek elmeséléséhez hatalma bátorságra és erőre van szükség. Míg a Növényevőben egy belső utazásra invitálja az olvasót egy olyan tabu témában, mint a nő társadalmi helyzete Koreában, a Nemes teremtményekben egy megtörtént, véres mészárlásról mesél. A történtek után még hosszú évtizedekig cenzúrázták az eseményekről írt könyveket, színházi darabokat, verseket. Az emberek csak félve, suttogva beszéltek a szörnyűségről, pult alatt kézről kézre adott fényképalbumokból tudták csak meg az igazságot és talán Han Kang bátor könyve nélkül a világ ma sem tudná mi történt azon a hideg tavaszi napon, 1980. május 18-án, Kvangdzsuban.

Az év elejét azzal az elhatározással kezdtem el, hogy a 2019-es évben fogom bepótolni a nagy regények terén keletkezett hiányosságaimat. Az utóbbi időben rengeteg jó nagy regény, azaz 600 oldalnál vastagabb könyv került fel a polcomra, amiknek az olvasása egyre csak csúszott. Úgy éreztem enélkül a kihívás nélkül soha nem fogom őket elolvasni, ezért elhatároztam, hogy minden hónapban elolvasok egy nagy regényt. Az eredeti kihívást  ide kattintva olvashatjátok. Elérkezett a január és sikeresen befejeztem az első betervezett könyvet, ami nem más, mint Nádas Péter gigantikus két kötetes, életrajzi ihletésű vissza emlékezései, a Világló részletek. Bevallom őszintén egy kicsit csaltam ezzel a könyvvel, mivel még tavaly kezdtem el és idén sikerült a végére érnem. Nah de nézzük is meg közelebbről Nádas Péter utolsó nagy regényét.

Alice Walker 1982-es Pulitzer-díjas regénye, a Bíborszín nemrég jelent meg ismét, nemcsak új címet, de gyönyörű, új köntöst is kapott. A kiadó a borítón egy Emma Watson idézetet tüntetett fel, mi szerint ez a különleges levélregény a világirodalom 10 legfontosabb nőregényének egyike. Emma Watson a sztárvilág legnagyobb könyvmolya, ezen felül nő jogi aktivista, aki kemény harcot vív a nemek egyenlőségéért. Ebből a megfontolásból kiindulva úgy gondoltam megosztom veletek az Emma által összeállított listát. Szerencsére több könyv is megjelent már magyarul vagy a megjelenés folyamatban van.

Edward St Aubyn: Patrick Melrose: Nincs baj - Baj van - Van remény Jelenkor Kiadó A legfelsőbb körökhöz tartozó, mesés gazdagságban élő David Melrose kegyetlenül uralkodik boldogtalan feleségén és ötéves fián, Patricken. A szadista apa mellett felnövő fiúból heroinista lesz, aki a második kisregény elején apja hamvaiért indul New Yorkba. Patrick apja emlékével együtt függőségétől is megszabadul, majd maga is családot alapít. Edward St. Aubyn megmutatja a hanyatló brit arisztokrácia, a tökéletes dekadencia, erkölcstelenség, kapzsiság, sznobizmus és kegyetlenség világát.  A Patrick Melrose-regényfolyamot két kötetben adjuk közre. Az első három kisregényt (Nincs baj, Baj van, Van remény) augusztusban, az utolsó kettőt (Létszükséglet, Végül) pedig ősszel vehetik kezükbe magyarul az olvasók. Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozat St. Aubyn művéből, ami az HBO-n látható. 

Mindig van egy-egy könyv a kiadók friss megjelenési listáján, ami felkelti az érdeklődésemet. Azonban ez mostanra duzzadt egy akkora számmá, hogy érdemes legyen belőle posztot írni. A várható megjelenések sorrendjében láthathjátok az aktuális kívánságlistámat. Edward St Aubyn: Patrick Melrose 1.: Nincs baj - Baj van - Van remény  Jelenkor Kiadó A legfelsőbb körökhöz tartozó, mesés gazdagságban élő David Melrose kegyetlenül uralkodik boldogtalan feleségén és ötéves fián, Patricken. A szadista apa mellett felnövő fiúból heroinista lesz, aki a második kisregény elején apja hamvaiért indul New Yorkba. Patrick apja emlékével együtt függőségétől is megszabadul, majd maga is családot alapít. Edward St. Aubyn megmutatja a hanyatló brit arisztokrácia, a tökéletes dekadencia, erkölcstelenség, kapzsiság, sznobizmus és kegyetlenség világát.  A Patrick Melrose-regényfolyamot két kötetben adjuk közre. Az első három kisregényt (Nincs baj, Baj van, Van remény) augusztusban, az utolsó kettő

A novella nem kifejezetten az olvasmányaim célközössége, általában csak prózát olvasok, verses kötetet. pedig a gimnázium utolsó éve óta nem vettem önként a kezembe. Néha jó egy kicsit a komfortzónánkon túl tekinteni. Zhang Jiajia könyve nemcsak műfaji tekintetben volt elütő az általában olvasott könyvektől, hanem kulturálisan, mentalitásban és értékrendben is. Zhang Jiajia jelenleg 38 éves, de mégis olyan bölcsességgel és élettapasztalattal telien ír. Talán minden ázsiai ember ilyen, de az is lehet, hogy ő csak "durván jó író", ahogyan az egyik novellájának szereplője utal rá. A Kínai Nantungban él, de írásain keresztül vele együtt az olvasó is bejárhatja a hatalmas ország majdnem minden szegletét. Zhang nem kifejezetten saját magáról ír, de mindegyikben valamilyen módon benne van. Persze a kötetben olyan novellák is előfordulnak (jószerével), amik csak az íróról szólnak.

A június igencsak brutálisra sikeredett, könyves beszérzések terén. Illetve, ha már itt tartunk akkor az olvasmányok számát tekintve is brutális mennyiséget (természetesen magamhoz képest) sikerült elolvasnom. Szám szerűen 7 darabot. Összesen 20 könyvvel lettem gazdagabb a hónapban, amiből tíz darabot a Libri Könyvesboltok jóvoltából nyertem.

Bolaño egy nagyon különleges alakja a 20-21. századi irodalomnak. Egy rejtőzködő zseni, aki 1993-ban publikált először a nagyközönség előtt, holott 1984-től kezdve voltak elkészült kéziratok a tarsolyában. Többek között A science fiction szelleme, ami első elkészült műve volt. A kisregényt  Bolaño tudatosan nem adatta ki, mert minden szempontból csiszolatlannak, tökéletlennek találta. Energiát a nagy műre tartogatta, aminek alapjai már megtalálhatók ebben a kisregényben. Valószínűleg már akkor, 1984-ben is kiadták volna a regényt, de  Bolaño igazán nagy durranással akart betörni az irodalmi világ szűk berkeibe. Ami valljuk be nagyon is jól sikerült neki, hiszen ma a kortárs spanyol nyelvű irodalom egyik fontos személyiségeként tartják számon. 

Gimnáziumban végig rosszabbnál rosszabb magyar tanáraim voltak. Én, aki már akkor is nagyon szerettem olvasni és rengeteget is olvastam, utáltam a magyar órákat. Sokszor csak behúzódtam az utolsó padba és pofátlanul kicsaptam az éppen aktuális olvasmányomat a padra és a tanár orra előtt olvastam, nem foglalkozva a mondanivalójával. Aztán utolsó évben megkaptuk azt a tanárt, akit az iskola legjobbjaként tartottak számon. Lehet, hogy az igazgató megsajnált minket. Attól kezdve még jobban imádtam az irodalmat. Elolvastam az összes könyvet az általa összeállított listáról és felvettem a magyart fakultációs tárgynak. Az érettségire is nagyon érdekes tételsort állított össze, ami tele volt kortárs regényekkel és klasszikusokkal. Általa ismertem meg Emily  Brontë-t,   George Orwellt, J.D. Salingert, Umberto Ecot, az oroz realizmus vezér egyéniségeit, Örkény novellisztikáját, Garcia Marquezt, Kós Károlyt, mint írót, Háy Jánost és még sok más írót, költőt, akik a mai napig nagy hatást gyakor

A májusban beszerzett könyvek száma nem olyan roppant mennyiségű, mint az áprilisi, de nagyon izgalmas olvasmányokkal gazdagodott a könyvespolcom.

Sok jó könyvet olvastam az elmúlt évben, listába szedtem a kedvenceimet. :D A legtöbb könyv értékelése már fent van a blogon, úgyhogy csak néhány gondolatban foglaltam össze a lényeget. 1. Donna Tartt: Az aranypinty A 2016-os év Pulitzer-díj nyertes regénye igazán nagy hatást tett rám. Nagyon mai, nagyon aktuális. Életszerűen meséli el egy kisfiú történetét, aki elveszíti az édesanyát egy terrortámadás következtében. A regény a fájdalom elfogadásáról és a reménytelen helyzetből való kilábalásról szóló csodaszépen elmesélt történet.  2. Jodi Picoult: Magányos farkas Imádom a Jodi Picoult könyveket. A Magányos farkas alaptémája is, csak úgy, mint a többi regénye esetében egy nagyon is valóságos, elgondolkodtató kérdést állít középpontba. A híres fakaskutató kómába esik, a családjának, pedig el kell döntenie, hogy lekapcsolják-e az életben tartó gépekről vagy reménykedjenek a végsőkig.  3. Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek Ruta Sepetys szívbemarkolóan gyönyörűe

Nagyon szeretem Kafkát. Azért vettem a kezembe Han Kang könyvét, mert a kafkai átváltozás ígérete lapult benne. A könyv igazi egynapos olvasmány, kényelmesen a végére lehet érni a történetnek, amely mindössze 170 oldalban írja le az eseményeket. Han Kang igazán gyönyörűen ír. Ezt a tényt mindig megállapítom, amikor keleti író a művét olvasom. Egyszerűen máshogy látják a világot, mint mi nyugati emberek. Teljesen más a gondolkodásuk, a világszemléletük, ezért más megvilágításba is helyezi a mondanivalóját. A szavak olyanok, mint a víz az erős, hajlékony bambusz körül. Lágyan duruzsolva mesél, nyugodtan csordogálja körül az ember lelkét. Imádok főzni, ezért különösen nagy élvezettel töltött le az ételekről szóló részek. Részletes leírást kaptunk az alapanyagokról, az előkészületekről, magáról a főzés folyamatáról és az ínycsiklandozó végtermékekről. Egészen magával ragadott a koreai konyhaművészet. Érdekes a könyv szerkezeti felépítése. Három nagy fejezetre tagolódik, a 3 narráto