Könyvorgia

Ez volt ez első könyv, amit Ruff Orsolyától olvastam és azonnal levett a lábamról. Megmondom őszintén, hogy a könyv a borító miatt keltette fel az érdeklődésemet, szerencsére teljesen levett a lábamról a történet. Bár ifjúsági kötetről van szó én is nagyon élveztem olvasni. Ruff Orsolya ugyanis egy olyan házba kalauzolja el az olvasókat, ami tele van titkokkal és meglepetésekkel, egy házba, amilyenbe mindannyian vágytunk gyerekként.

Az alaptörténettel pár éve találkoztam a Hitchcock féle feldolgozásban. Azonban a film után, ami az egyik kedvenc Hitchcock filmem lett – nem éreztem úgy, hogy el akarnám olvasni a könyvet. Pedig a kötet az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is rajta van. Mint olyan sok könyv esetében most is, az új Netflixes adaptáció hozta meg a kedvemet a történet elolvasásához. A regény a ’30-as években játszódik, egy csendes vidéki birtokon Manderleyben. A birtok ura, Maxim de Winter első felesége, Rebecca tragikus halála után Monte Carlóba utazott, hogy ott kicsit felengedjen a gyásza. Ezen az idilli helyszínen találkozik fiatal főszereplőnkkel, akit rövid ismeretséget követően feleségül is vesz. Manapság ez nagyon furcsa lenne, hogy néhány találkozó után házasságot kötnek egymással, azonban ez a harmincas években teljesen reális volt, tekintve, hogy az ifjú Mrs. de Winternek nem volt semmilyen rokona, aki ellenezni tudta volna ezt a hirtelen döntést. Az ifjú házasok rövid

Frank Herbert klasszikus sci-fije abszolút a film miatt került a látóterembe. Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni Danny Villeneuve-nek, hogy vászonra vitte ezt a gigászi alkotást, ezzel eljuttatva Herbert 1965-ös klasszikusát az olvasók széles rétegéhez. Sajnos későn kezdtem neki az olvasásnak, tehát amikor elmentünk megnézni a filmet a könyv első harmadánál tartottam csak, de jót tett az olvasási élményemnek, hogy tudtam mi fog még történni a regényben. Ugyanis ez nem egy könnyű olvasmány. Egy igazi könyves univerzumról beszélünk, amihez a szerző saját nyelvet, ideológiát, vallást, politikai rendszert, társadalmi berendezkedést, ökológiai szisztémát alkotott meg. A regény olvasása során végig nagy segítséget nyújt a hátul lévő függelék.

Gabrielle Chanel a legélesebb késsel véste bele magát a divat történelmébe. Kreációi nemcsak a múlt évszázadot, hanem napjainkat is uralják, hiszen Chanelt viselni, ruha, kiegészítő vagy akár egy illat formájában ma is kifinomult ízlésről és gazdag pénztárcáról árulkodik. Életem folyamán jó pár könyvet elolvastam már ennek a nem mindennapi asszonynak az életéről, de messze menően ezt élveztem a legjobban, hiszen ebben a kötetben regényes formában élhetjük át élete egyik legrémisztőbb és legnehezebb időszakát. Nem mondhatni, hogy Chanelnek könnyű élete volt, hiszen korán árvaságra jutott miután az édesanyja halálát követően apja beadta a gyermekeit egy kolostorba, ahová soha nem tért vissza értük. Coco fiatalon félvilági nőként élte az életét egy gazdag úr vidéki birtokán, ahonnan az egész divat pályafutása útjára indult. A kezdeti segítség után saját vállalkozásba kezdett, ami hihetetlen népszerűségnek örvendett egész Párizsban, majd meghódította az országot is. Coco nevéhez fűződnek a

Stacey Halls nevével tavaly ismerkedtem meg, ugyanis ősszel jelent meg a 21. század kiadó KULT könyv sorozatában első regénye, a  Familiárisok.  Már a Familiárisokat is nagyon szerettem, ami a boszorkányperek világába kalauzolta el az olvasót, azonban A lelenc egy sokkal jobb regény lett. Hogyha választani kellene a két mű közül, feltétlenül ez utóbbit ajánlanám.  A történet a 18. századi Londonban játszódik, Charles Dickens korában. Történetünk egyik főszereplője a 18 éves Beth, aki nemrégiben szülte meg házasságon kívüli gyermekét. Beth és családja szegénységben élő garnélaárusok a halpiacon, nem tudnak még egy éhes szájat etetni, a lány nem számíthat a gyermek apjára sem, ezért arra kényszerül, hogy beadja a kislányát egy lelencházba. Azonban ez nem annyira egyszerű, hiszen a korban a lelencházak férőhelyei végesek voltak, így csak bizonyos számú csecsemőt tudtak befogadni, amit a jó szerencse döntött el, sorsolás útján. Azok a kétségbeesett anyák, akik nem tudták gyermekeiket beadn

Ezt a spanyol trilógiát egy év leforgása alatt olvastam el, ami nálam rekordnak számít. Ugyanis nem igazán tudok ugyanattól a szerzőtől egymás után több könyvet olvasni, hanem csak nagyobb ráhagyásokkal. Ebben az esetben is a kötetek között, azért kimaradt jó pár hónap, de azért viszonylag egyben lecsúszott a három rész, ami mindenképpen a szerző és a történetek nagyszerűségét mutatja. Azt le kell szögeznem, hogy a trilógiából ez a befejező rész áll a leggyengébb lábakon, de a történet és az események pörgőssége egy remek könyvet ad az olvasó kezébe.