Könyvorgia

A Karolina és a Krakkói babakészítő annak ellenére, hogy egy vékonyka kötet nagyon súlyos témákat dolgoz fel. A történet a második világháború idején játszódik Lengyelországban, abban az időben, amikor Hitlernek egyre inkább megnő a befolyása és uralma alá hajtja Lengyelországot is. Az események két szálon futnak, szó van benne Karolina múltjáról, amikor menekülnie kellett hazájából, Babaországból, mert megszállták a patkányok, illetve a valós idejű Krakkó eseményei is feltárulnak, ahol az élet egyre sivárabbá válik. A regényben végig jelen van a mitikus száll is, hiszen Karolinán, az élő játékbabán kívül számos helyen felbukkannak a lengyel mitológia elemei is. Először ezt a babás szálat nagyon gyermetegnek éreztem és zavaró is volt, de ahogyan egyre komorodtak az események szinte felüdülés volt ezeket a kitekintő részeket olvasni.

Európában különösen fontos szerepet játszik az irodalmi palettán a holokauszt és a második világháború témája. A hatalmas kínálatban vajon lehet újat mutatni ebben a témában? Az Athenaeum kiadó gondozásában egy olyan különleges kötetet olvashatunk, ami a táborban töltött idő alatt keletkezett. Frissen és hitelesen számol be a történtekről, az eseményeket nem homályosítja el az emlékezet és az idő.  A holland származású Eddy de Wind frissen végzett orvosként, feleségével Friedellel került Auschwitzba, egy olyan helyre, aminek a neve, akkor még semmit nem mondott az embereknek. Erős fiatalként, ráadásul orvosként nagy esélye volt a túlélésre. Eddy sorsa viszonylag könnyebb volt a táborban, mint a többi rabnak, hiszen kevés fizikai munkát végeztettek vele, hamar átkerült az egészségügyi részhez. Friedel jövője kevésbé tűnt rózsásnak, hiszen a legtöbb életerős nővel együtt a 10-es blokkba helyezték el, ahol a hírhedt dr. Mengele kísérletezett a nőkön. A nácik egy tökéletes és eg...

Mit tennél, ha majdnem egy egész évtizeden át nem kapnál hírt a családodról? A gyötrő aggodalom mellett, pedig folyamatosan mardosna a bűntudat, amiért neked sikerült elmenekülnöd a háború sújtotta Európából, új életet kezdve egy távoli, de annál nagyobb biztonságot jelentő kontinensen. Történetünk főszereplője, Addy Kurc pontosan ebben a helyzetben van. Családja jó nevű, lengyel, zsidó család, akik a II. világháború kitörésekor, Addy kivételével szülő hazájukban tartózkodnak és próbálnak túlélni. Addy abban az időben tanulmányai, majd munkája révén már évek óta Franciaországban él. Ebből kifolyólag szerencsésebb helyzetben volt 1939-ben, mint a család többi tagja, hiszen itt a zsidó törvényeket csak később kezdték el alkalmazni.

Amilyen vékonyka ez a könyv, olyan fontos üzenetet hordoz magában. Nehéz bekategozitálni, hiszen ez nem egy regény, de nem is egy hosszúra nyúlt levél vagy naplórészlet. Visszaemlékezés, a maga töredezettségével, darbosságával és összevisszaságával, olyan, mint maga az emberi emlékezet. A szerző, Marceline Loridan-Ivens mesél a világháború alatt átélt borzalmakról, arról, hogy az auswitzi haláltáborban törtlött időszak, mennyire tette tönkre az életét, mennyire nyomorította meg őt és az egész családját lelkileg. Egy olyan időszakról mesél szívhez szólóan, brutális nyersséggel, amit túlálve teljesen más emeberré vált, mint amivé válhatott volna. Marceline és családja Franciaországban letelepedő zsidók voltak, akik abban reménykedtek, hogy az országuk, amelyet hazájuknak tekinettek, de amely nem fogadta be őket, hiszen nem kapták meg a hőn vágyott állampolgárságot, majd megvédi őket a vérszomjas Hitler előretörésétől. Marcelinet az apjával együtt deportálták, míg a család többi része...