Könyvorgia

Franzennel nem lehet finoman megismerkedni, hiszen minden eddig megjelent műve egy féltégla. Úgyhogy csak össze kell gyűjteni a bátorságot és belekezdeni, aztán a szöveg úgyis húzza magával az embert. A nagyregényei közül a Javításokat tartják a legjobbnak, azonban engem első körben sokkal jobban vonzott a Keresztutak, valószínűleg a mű frissessége miatt, hiszen egy 2021-es alkotásról van szó, amit a kiadó azonnal el is hozott kis hazánkba. Ez is egy diszfunkcionális amerikai fehér csalárdról, Hildenrandtékról szól - mint Franzen összes többi könyve -, akik kergetik az amerikai álmot, de életük keresztúthoz érkezett. A regény 1971-ben kezdődik, amikor Amerika részt vett a Vietnámi háborúban, a háború ellenes mozgalmak fénykorukat élik, a hippik mindenütt jelen vannak az országban és minden tinédzser Európába vágyik. Russ Hildebrandt tiszteletes és neje, Marion 4 gyermeket nevelnek, de sem a szülők, sem a gyerekek nem felelnek meg a lelkészi család sztereotípiájának. 

R. F. Kuang debütáló regénye nem várt sikert hozott és azonnal a legnevesebb fantasy írók közé repítette, az alig 23 éves kínai-amerikai írónőt. A regényt olyan neves díjakra jelölték, mint a Crawford-és Compton Crook-díj, A Nebula-díj, a Word Fantasy-díj, a British Fantasy-és a Locus-díjakra. A regény az amerikai megjelenés óta lázban tartja a világot, tavaly ősszel az Agave kiadó gondozásában magyarul is elérhetővé vált. A rajongók nagy örömére a trilógia második része, a  Sárkányköztársaság  a Könyvfesztiválra érkezik a szerzővel együtt.  Az írónő két évig hallgatott kínai történelmet az egyetemen, tanulmányai során a legjobban Kína homályba veszett 18. századi történelme, a hadászati technikák és a háborús stratégiák, valamint a családi traumák érdekelték. A valós történelmi eseményeket szőtte át mágiával, sámánizmussal és ködösítette el a drogokkal, így hozta létre a 21. század legizgalmasabb grimdark fanatasyját. A keleti irodalom, főleg a hagyományos mitológ...

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat lezáró, negyedik kötete az áprilisi könyvfesztiválon debütált a magyar olvasók előtt. Megmondom őszintén előtte nem is hallottam Zafón nevét. Sokan megrettennek, hogyha egy ennyire vaskos könyvvel találkoznak, főleg egy olyan szerző tollából, akitől még nem olvastak egy sort sem vagy nem is hallottak róla. Hasonló élményem volt Paul Austerrel is, hiszen az ő esetében is a legvaskosabb művén keresztül ismerkedtem meg az íróval. Zafónnal kapcsolatosan csak azért volt bennem némi félsz, mert egy sorozat lezáró kötetével kezdtem, attól tartottam,, hogy nem tudom felvenni a történet fonalát és nem fogom érteni az eseményeket, mivel teljes egészében kimaradt az előzmények feltárása. Szerencsére a fülszöveg meggyőzött, hogy a sorozat kötetei önállóan is megállják a helyüket. A regényt olvasva semmilyen hiányérzetem nem volt, hogy esetleg kimaradtam, valamiből.