Könyvorgia

A szüzesség elvesztése egy meghatározó pillanat az ember életében. Talán a szexualitás természetéből adódóan a lányok esetében ez mindig nagyobb eseménynek minősül, hiszen ebben a helyzet a nők azok, akik jobban kitárulkoznak. Ernaux önéletrajzi ihletésű memoárjában erre az életét meghatározó, megrázó, sőt szinte traumatikus eseményre emlékezik vissza. Fél évszázad távlatából tekint vissza annak a tábori éjszakának minden egyes rezdülésére, ami azóta sem hagyja nyugodni. A történet főszereplője ő maga, azonban sok esetben kívülről tekint magára és úgy meséli el az eseményeket, mintha az a védtelen, buta tinédzserlány nem is ő lett volna. Talán egy külső szemlélő bőrébe bújva jobban fel tudta dolgozni a vele történteket.  Ernaux világszinten elismert, Franciaország egyik legjelentősebb szerzője, aki az idei év folyamán felkerült az irodalmi Nobel-díj várományosainak listájára. 2016-os memoárját a Magvető kiadó hozta el a magyar olvasóknak. Ernaux fiatal kora óta ír, már pályája legelejé

Nagyon ritkán olvasok krimit, ami nem is tudom miért alakult így, hiszen nem nagyon olvastam még olyan krimit, amit ne szerettem volna. Idén is ezt az egyetlen könyvet olvastam a műfajában, amit igazán nagy kár lett volna kihagyni. Nektek is azt ajánlom kedves olvasók, hogy ezt a lehengerlően izgalmas történelmi alapokon nyugvó regényt ti se hagyjátok ki, főleg hogy egy zseniális trilógia első részét tatja a kezében az olvasó. Első ránézésre nem tűnik egy téli olvasmánynak, hiszen a forró katalán nyárba csöppenünk, azonban az események annyira vérfagyasztóak, hogy fel sem tűnik milyen évszakban járunk. A fehér város csöndje több szempontból is felkeltette az érdeklődésemet. Adott ez a csodálatosan szép, titkokkal teli kisváros, Vitória, ami lépten-nyomon magán hordozza a történelem lenyomatát. A lenyűgözően szép borítóról nem is beszélve, amit önmagában is a polcon szeretne tudni az ember. Valamint itt van a furcsán hosszú nevű szerző, akinek ez az első regénye, ami megjelent Magyarors

Elena Ferrante neve sokunk számára a Nápolyi regényekkel forrt eggyé, a sorozat kiadása hazánkban a tavalyi év végén ért véget. A regényfolyam lezárása örömteljes, de ugyanakkor szomorú esemény is volt, hiszen a rajongóknak nem volt már mire várniuk, egy korszak lezárult. Aztán a 2020-as év elején felröppent a hír, hogy Ferrante új könyvet ír, mely a többi művétől eltérően nem egy sorozat része, hanem egy önálló kötet. A világpremiert áprilisra tervezték a kiadók, nálunk a Könyvfesztiválon debütált volna. Ahogyan ebben az évben mindenre, a vírus erre is hatással volt, aminek következtében az oly nagyon várt könyv megjelenését az egész világon szeptember 1-re csúsztatták. A várakozás és a rajongók türelmetlensége még hosszabbra nyúlt. Alig vártam, hogy kézbe vehessem a könyvet, azonban halogattam az olvasását, örültem az új Ferrante történetnek, azonban bennem volt az érzés, hogy talán ez az utolsó, amit a szerző tollából olvashatunk. 

Szeretem Woody Allen filmjeit, habár korántsem láttam annyit, mint kellett volna. Nem vagyok hatalmas nagy rajongó, nem rohanok a mozikba, hogyha kijön egy új film, nem olvasok el minden hírt róla, azonban a majdnem harminc évvel ezelőtti botrány hozzám is eljutott. Gondolom nem nagyon árulok el vele újdonságot, ha egy kicsit mélyebben is belemegyek az eseményekbe, a téma említése kiküszöbölhetetlen, hiszen erre felé halad a történetvezetés és erre fut ki a könyv végkifejlete is. Woody Allen igazi nőcsábász volt, élete folyamán több házasságot és a hosszabb kapcsolatot tudhat maga mögött, azonban egyik kapcsolata sem határozta meg annyira az életét, mint a Mia Farrow színésznővel való élettársi viszonya. Farrow több gyermeket is örökbe fogadott, akik közül néhányat Allennel együtt nevelt. Kapcsolatuk vége felé Allen és Farrow egyik nevelt lánya, Soon-Yi egymásba szerettek, Farrow pedig gyermekmolesztálással vádolta meg volt élettársát egy másik nevelt lányukkal kapcsolatosan. A botrány

Valljuk be őszintén, hogy Hemingway a 21. század elejére kikopott az irodalomból, hiszen könyvei egyszerűen beszerezhetetlenné váltak, könyvtárakban kellett kutakodni és antikváriumokat végig járni, hogy az ember rábukkanjon egy-egy regényére. Eltűnt a köztudatból a legendárium, amit az író épített fel és táplált, pedig a világirodalomban keresve sem találhatnánk érdekesebb figurát Hemingwaynél. Korának valódi celebje volt, egy igazi irodalmi popikon. Hála a 21. század kiadó lenyűgözően szép kivitelezésű életmű sorozatának egyre több ember ismerkedik meg Hemingwayel vagy kerül újra elolvasásra sok év távlatában. A Búcsú a fegyverektől az életmű sorozat második része. 

A második világháború eseményei nagyon sok ember érdeklődési körének a közepén állnak. Történelem órákon is sokat foglalkoztunk ezzel az időszakkal, azonban a legtöbb tudásanyagot a könyvekből szedtem magamra, amik a legváltozatosabb nézőpontokból is képesek bemutatni ugyanazokat az eseményeket. Hiszen rengeteg fiktív regény és hiteles történelmi memoár áll a rendelkezésünkre, hogyha mondjuk a háború kitörésének előzményeit, a haláltáborokban uralkodó poklot vagy Hitler jellemét szeretnénk feltárni. Vuillard könyve is azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy új, eddig ismeretlen nézőpontot ajánl, mégpedig azoknak a nagyhatalmú férfiaknak a szemszögét, akik az események ilyetén alakulásáért tehetők felelőssé. Nagyon tetszik a bátor borítóválasztás is a kiadó részéről, azonban nagyon mást kaptam, mint amire számítottam. Valahogy azt gondoltam, hogy az Ausztria bekebelezése előtti időszak tárgyalásairól és döntési mechanizmusairól olvashatunk dokumentarista jelleggel, pontról pon

A Jelenkor kiadó 2017-ben vette gondozásába Margaret Atwood életművét. Azóta több olyan régebbi kötetet is elhoztak az olvasóközösség számára, amik először olvashatók magyarul, többet között a Maddaddam-trilógia befejező kötetét, az írónő első regényét, Az ehető nőt, valamint az életmű sorozat legújabb darabját, a Macskaszemet. Az idei olvasmányaim nagy részét tették ki Atwood alkotásai, hiszen négy regényét is olvastam. A Macskaszemmel már korábban is szemeztem, idegen nyelvű könyvesboltokban és online is, nagyon örültem, amikor hallottam, hogy ez a kötet is kiadásra kerül, ráadásul ezzel a gyönyörű borítóval. A disztópia királynőjétől nem várt módon ez a regény a valóságban játszódik és egy felnövéstörténetet mesél el egészen a kisgyermekkortól az idős korig, olyan témákat kibontva, mint a verbális erőszak, az elmúlás és a halál, az öregedés témája, a siker és a sikertelenség, életünket meghatározó döntéseink súlya.

Sorozatokat olvasni igazán más életérzés, mint önálló köteteket. A sorozatok esetében az ember egyre csak a következő rész megérkezését várja, előfordul, hogy hosszú hónapokat vagy akár éveket kell várni egy-egy új rész megérkezésére. Fordított sorozatok esetében pedig előfordulhat, hogy nem is kerül befejezésre az adott sorozat. Személy szerint nem vagyok egy nagy sorozat olvasó, az egyedülálló köteteket sokkal jobban szeretem, azonban néhány sorozat engem is magával ragadott, amiknek még az idén megérkezik a folytatása vagy a befejező kötete. Ebben a posztban összeszedtem 5 olyan könyvet, amiket már nagyon vártam. Hogyha pedig nem olvastátok volna ezeket a sorozatokat bátran ajánlom, hogy kezdjetek bele, mert nagyon-nagyon jók. Mindegyik tökéletes olvasmány a hideg téli hónapokra. 

A Háztartás egy életmű sorozat befejező kötete vagy legelső része, attól függően honnan nézi az ember. Hiszen hazánkban utolsóként került kiadásra a szerzőnő első kötete, amivel lezárult Robinson irodalmi életműve. A vékonyka könyv szereplői végtelenül lassan csorognak keresztül az olvasón, mire kirajzolódik igazi jellemük. A történet sok kérdést és erkölcsi dilemmát hagy maga után, amikre az olvasó nem találja meg azonnal a választ. Az elbeszélés roppant lírikus, ami egyáltalán nem teszi könnyebbé a befogadását, hiszen a történet sem a témáját tekintve, sem pedig a nyelvezete miatt nem egyszerű olvasmány. Az egész könyvet átitatja a szomorúság, a gyász, a veszteség, az elsuhanó meg nem élt lehetőségek sora, egy élet, amely a fájdalmas múlt miatt nem kerülhet megélésre. Kétséget kizáróan szükséges a megfelelő hangulat és érzelmi állapot, amikor a leginkább be tudja fogadni ezt a nem mindennapi történetet az olvasó. 

Mindenki hallott már a 17. századi boszorkányokról, azokról az asszonyokról, akik a kor elvárásaihoz képest okosabbak, felvilágosultabbak és talpraesettebbek voltak társaiknál. Ezen tulajdonságok manapság teljesen normálisak, azonban a 17. században üldöztetést, megvetést és halálbüntetések egészen változatos sorát vonták maguk után. Ezekben a vészterhes sötét időkben, hogyha egy nő fel mert szólalni, ki merte nyilvánítani a véleményét, nem félt a gyógyfüvek használatától vagy csak annyira szép volt, hogy a férfiak megbolondultak tőle rögtön boszorkánynak kiáltották ki. Ebben a században amúgy sem volt valami könnyű a nők élete, de a férfi társadalom még azzal is nehezítette a mindennapokat, hogy lépten-nyomon boszorkányt kiáltottak. Sokat hallottam már a híres-hírhedt boszorkány perekről, az üldözésükről és az előszeretettel alkalmazott akasztásos kivégzésekről vagy a máglyán való megégetésükről, azonban regényes formában még soha nem olvastam erről a korról. Stacey Halls regénye álta

Grace Moran gyönyörű fiatal nő, aki előtt ott áll az egész élet. Bárki lehetne, bármit elérhetne, amit csak szeretne, azonban megbéklyózza előre elrendelt házassága a nála jóval idősebb férfival,  a magas rangú és társadalmi körökben igen elismert bíróval, Martin Morannal. Habár az '50-es évek Írországában már nem voltak jellemzőek az előre eltervezett házasságok, a politikai élet fiai gyakran folyamodtak ehhez a trükkhöz, hiszen oldalukon egy csinos feleséggel és néhány gyerkőccel jó benyomást kelthettek a szakma nagyjainál. Martin ebben az időben a bírói poszt várományosa volt, azonban ő maga is tisztában volt vele, hogy ameddig nem házasodik meg semmi esélye nincsen a poszt betöltésére. Ezért egy érzelem nélküli házasságra adja a fejét, amibe ő sem önszántából lép bele.  A történetbe az események sűrűjében kapcsolódhat be az olvasó: Grace frissen szült , azonban mivel a gyerek nem a férjétől van, családja elmegyógyintézetbe küldte, elzárva, mind a gyermektől, mind pedig a szeret

Csodálatosnak találom a keleti kultúrákat, különösen a japán hitrendszert, hiedelem világot, a hagyományok és a családi értékek tiszteltét és a miénktől annyira különböző gondolkodásmódjukat a legalapvetőbb témákban is. A regény ráadásul az '50-es évek Japánjába kalauzolja az olvasót, abba a borzasztóan nehéz időszakba, amikor amerikai katonák tucatjai özönlötték el a szigetországot, magukkal hozva a nyugati világ szokásait, ami lassan, de biztosan beszivárgott a kemény japán hagyományok közé és teljesen felforgatta az ország életét. Amikor történelem órán erről az időszakról tanultunk szóba sem jött az a tény, hogy az amerikaiak jelenléte az országban, milyen demográfiai változásokat idéztek elő. Ebben az időszakban szinte óhatatlanok voltak a vegyes kapcsolatok, amikor fiatal japán lányok mentek szembe a családjuk akaratával és országuk hagyományaival, hogy a választott amerikai szerelmükkel lehessenek. Azonban ezeknek a szerelmeknek és nem kívánatos kapcsolatoknak hatalmas ára v

Mörk Leonóra regénye egy roppant különleges könyv, nemcsak a története miatt, megjelenésének körülményei sem mindennapiak. A vékonyka kötet a vírushelyzet első hullámában jelent meg, ráadásul eddig teljesen szokatlan módon először e-könyv formátumban. A könyv nyomtatott verziója jó pár hónappal a könyvbemutató és az e-könyv után látott napvilágot, ami már biztosított némi táptalajt a kiadvány sikerének. Sajnáltam volna, hogyha nem jelenik meg nyomtatott változatban is, mivel egy nagyon szép könyvről van szó. A folyamatok megfordítása nagyon logikus és helyes döntés volt a kiadó részéről, végül meg tudták jelentetni a könyvet, de nem verték magukat fölösleges kiadásokba egy olyan időszakban, amikor a könyvesboltok zárva voltak. 

Hihetetlen, hogy már is a végére értünk a szeptembernek, egy új hónapot kezdtünk és hamarosan vége ennek az évnek. Bevallom ezt azért nem bánom, a 2020-as évet korántsem mondhatom életem legjobbjának.  Könyves szempontból, amilyen furcsán alakult ez az év annyi izgalmas újdonságot hoztak el a kiadók a magyar olvasók számára. A hatalmas mennyiségű októberben megjelenő könyvből szemezgettem és választottam ki 17-et, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet és talán egy-két cím számotokra is érdekes lehet. A könyvekért olvassatok tovább :P

Mostanában rettentően felkapottak az irodalomban az anyasággal, az utód nemzéssel foglalkozó disztópiák. Az írókat és az olvasókat egyre jobban érdekli ez az érzékeny témakör, hiszen mai világunkban a szülés és a gyermekvállalás kiváltsággá, privilégiummá kezd válni. Az emancipációt követően szerencsére a nők élete már nemcsak a gyerekvállalás körül forog, eldönthetik, hogy mikor akarnak gyereket és kitől, sőt úgy is dönthetnek, hogy egyáltalán nem vállnak szülővé. Bár ez utóbbit ma is mélységesen elítéli a társadalom, hiába liberálisabb a gondolkodás, mint valaha. (Vagy mégsem?) Sophie Mackintosh is ezt a témát járja körül egy disztópiába ágyazva, amiben elveszi a legfontosabb dolgot a nőktől: a szabad választás jogát. 

A 2020-as év minden tekintetben nagyon furcsán alakul. Nincs olyan területe az életünknek, amire ne hatott volna a minket körülvevő nemzetközi helyzet, ez alól sajnos a könyvszakma sem kivétel. A vírus első hullámában kiadóink kénytelenek voltak egy kicsit visszavenni az őrült nemzetközi verseny diktálta iramból. Véleményem szerint ez nem feltétlenül rossz dolog, hiszen az utóbbi időszakot egy olyan őrületes túltermelés jellemezte, amihez egyszerűen nem tudnak alkalmazkodni a normál olvasók. Éves szinten annyi új cím jelenik meg a piacon, hogy minimum öt év kellene mindegyik könyv elolvasásához. Sajnálatos módon az áthelyezett Könyvhét is elmaradt, azonban a kiadók nem csúsztatták tovább a könyvhétre szánt megjelenéseiket. Idén ősszel is rengeteg új cím kerül kiadásra. Ezekből szemezgettem és ajánlok 13 darabot, melyeket szerintem érdemes elolvasni.  De lássuk is a könyveket!

Deborah Feldman memoárja 2012-ben jelent meg, de a könyv és a története körüli igazi siker csak az idei évre csúcsosodott ki, mivel a Netflix 4 részes mini sorozatot forgatott az írónő nem mindennapi életéből. Sok olyan kritika illette a könyvet, hogy igazából nem is az ultraortodox vallási közösségről szól,  hogy többet vártak tőle, hogy lassú a történetvezetés és a többi. Úgy vélem azok, akik ilyen kritikákat fogalmaznak meg a kötettel kapcsolatban azok nem jól olvasták a könyvet, hiszen a szerző egy percig sem állította, hogy a könyv magáról a közösségről szólna. Ez egy memoár, ami azt a nem mindennapi utat mutatja be, ahogyan Deborah Feldman elhagyta az otthonának számító szélsőségesen vallási szektát és kilépett a valódi világba, ráadásul a haszid közösségben eddig példátlan a gyermekét is vitte magával. Nagyon nagy bátorságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy papírra vetette élete történetét, hiszen nem először fordult elő az irodalomtörténetben, hogy egy író a saját életéből mer

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egyszerűen imádom azokat a történeteket, amikben egy bűnesetet próbálnak meg felgöngyölíteni a halálra ítélt vallomásai alapján. Számomra az egyik legérdekesebb téma az irodalomban, amikor egy halálra ítélt utolsó óráit és perceit követhetjük egészen a végig. Hiszen ilyenkor annyira más tud lenni az ember, teljesen máshogy viselkedik, gondolkodik és érez, mint ahogyan egész eddigi életében. Láthatjuk a teljes megtérést Isten felé, azt a végtelen közömbösséget, ahogyan egyesek a végzetük felé lépdelnek vagy azt a szívbemarkoló félelmet, amit ezek az emberek átélnek földi létük utolsó pillanataiban. Nagy reményekkel kezdtem bele a regény olvasásába, de valahogy nem hozta az elvárt szintet. Sajnos ez tipikusan az a könyv, ami a borítójával el tudja adni magát, de a történet nem marad meg hosszú távon az emberekben. 

Taffy Brodesser-Akner pontosan tudta, hogy egy karrierista nő történetét csakis egy férfi száján keresztül mesélheti el úgy, hogy az ne legyen elcsépelten unalmas. Tucatnyi könyvet írtak már olyan nőkről, akik mertek férfi módra élni és nem rettentek vissza a sikertől, annak minden árnyoldalával együtt. Nőkről, akik bátran felvállalták, hogy az üzleti életben könyörtelenebbek a férfiaknál, otthon, pedig ők a férjek, akik későig dolgoznak és semmilyen segítséget nem nyújtanak a háztartás vezetésében, illetve a gyerekek körül. Az írónő rafináltan Toby, a férj szemszögéből mutatta be a történetet, de olyan bravúrosan, hogy sokáig nem lehetett eldönteni melyik Fleishman van is bajban.  A történet viszonylag szokványosan indul, dr. Toby Fleishman két gyerekes, New Yorki apuka, aki éppen válófélben van a feleségétől, Racheltől. Toby előtt kinyílik a világ, a randiappok segítségével annyi szexéhes nő hullik az ölébe, mint fiatal éveiben sem. Egy túlfűtött éjszak után Toby arra eszmél fel, hog

Az ehető nő története a 23 éves Margaret Atwood fejéből pattant ki, aki akkoriban még nem a disztópia királynője volt, csak egy lány az egyetemről, aki irodalommal akart foglalkozni és íróvá szeretett volna válni. Hála a 2017-ben kezdődő Atwood láznak a Jelenkor kiadó gondozásában egymás után jelennek meg a kanadai szerző művei. Sok éves várakozás után az életmű sorozat legújabb részeként magyarul is olvasható elsőként publikált regénye, Az ehető nő. Atwood írói karrierje igencsak balszerencsésen indult útjának, hiszen az akkori kiadója elveszítette a kéziratot, ami ezért majdnem meg sem jelent. De mint oly sokszor láthattuk már az irodalomtörténelemben kézirat nem vész el, Az ehető nő is kiadásra került 1965-ben. Hogyha a kiadó vezetője elpuskázta volna az első Atwood regény kiadásának lehetőségét biztosan élete legnagyobb hibájának élte volna meg hanyagságát és teljesen jogosan. 

A második világháború témakörét és a náci haláltáborok viszontagságait feldolgozó alkotások sikere szinte borítékolható. A témát több tucat nézőpontból is meg lehet közelíteni, azonban mindig van valami újdonság a korszakkal kapcsolatban, ami előbukkan a történelem mocsarából. Escobar könyve előtt soha nem olvastam a haláltáborokban élő cigányok helyzetéről vagy hallottam volna arról, hogy a rettegett dr. Mengele óvodát működtetett volna Auschwitzban. Helen Hanemann igaz története, azonban nemcsak a haláltáborok borzalmairól szólnak, hanem betekintést enged a megbomlott elméjű SS katonák fejébe is; mesél családi összetartásról, mindenen átívelő szerelemről, bátorságról és emberségről a halál árnyékában.  Az árja Helen Hanemann élete már akkor megpecsételődött, amikor hozzáment a cigány hegedűművészhez, Johanhoz. Egy vegyes házaspár élete a háborút megelőző időszakban is nehéz volt, a náci Németországban pedig egyenesen pokollá változott. A gyűlölködő közegben a férfi elvesztette a meg

Annak ellenére, hogy eddig még nem olvastam Hemingwayt természetesen nem volt ismeretlen számomra, hiszen ikonikus alakját egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyan az irodalomban, mint a zenében Jimmy Hendrix. Egy ideje ismerkedem már a személyével, hiszen ő az első olyan író a történelemben, aki egy olyan tudatos imázst hozott létre, ami manapság elengedhetetlen ebben a szakmában. Nemcsak írói profilt épített magának, hanem egyenesen legendává emelkedett nem mindennapi élete és cselekedetei miatt. Vitathatatlanul korának celebje volt, akinek nincs párja. Nemcsoda, hiszen harcolt az első világháborúban, oroszlánokra vadászott Afrikában, spanyol bikaviadalokon vett részt és Kubába járt halászni, élete folyamán 4 feleséget is elfogyasztott és persze nem vetette meg az alkoholt sem. Műveivel szinte az összes rangos irodalmi díjat bezsebelte. Az igazán nagy elismerést, amire régóta várt, végül 1954-ben Az öreg halász és a tenger hozta el számára, hiszen a kisregényért megkapta mi

A Knausgård név nem ismeretlen az olvasók előtt, hiszen Karl Ove Knausgård a Harcom sorozatával letörölhetetlenül felírta a nevét az irodalom térképére. Lindát az egész világ úgy ismeri, mint a Harcom regényfolyam egyik szereplőjét, hiszen majdnem egy évtizeden át volt az író világsztár felesége és három gyermekének az anyja. A Harcom sorozat sikere rányomta a bélyegét a házasságukra is, hiszen regényeiben Karl Ove nem bánt kesztyűs kézzel az őt körül vevő emberekkel. Az ő szemszögéből annyit lehet tudni Lindáról, hogy könyveket ír és bipoláris. A bipolaritás, pedig nem egy olyan dolog, amit fűnek fának el mond az ember. Furcsa belegondolni, hogy a kapcsolatuk elején Linda már sikeres író volt, aki díjakat zsebelt be, azonban a világ nem írásai által ismerik a nevét, hanem egy regény szereplőjét látják benne. Az Isten hozott Amerikában című regényével írói hangját akarja hallatni, amely a Harcom hatására szinte elveszett és elidegeníteni magát a Knausgård névtől, amit a mai napig

Anne Marie Grosholtz egy olyan korban élt, ami nem kedvezett a női nemnek, ennek ellenére egy olyan életművet tett le az asztalra, ami a történelem meghatározó alakjává tette őt. Korának krónikása volt, megörökítette a francia forradalom fontos személyiségeit, politikusait, filozófusait, kalandorait, bűnözőit és az ország utolsó királyi személyeit egyaránt. Habár a regény önéletrajzi elemekre épül nem tekinthető hiteles életrajznak. Ez egy bájos, de ugyanakkor roppant bizarr és morbid történet egy nagyon tehetséges kislányról, aki kemény üzletasszonnyá válik egy borzalmas korban. Madame Tussaud életéről pár éve már olvastam egy könyvet, azonban a kor, amiben élt nem a kedvenc történelmi korszakom, ezért viszonylag szórványos a tudásom az életével kapcsolatban. Edward Carey könyve nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mind a fülszöveg, mind a gyönyörű borító, a szerző illusztrációiról nem is beszélve. A regény olvasása viszonylag sokáig tartott, (ami egyáltalán nem a könyv hibája, bo

Amikor Zafónról esik szó, akkor az olvasók többnyire A szél árnyékával azonosítják az írót. Ugyan leghíresebb alkotását még nem sikerült olvasnom, annak ellenére, hogy egy jó ideje már a polcomon áll és olvasásra vár, az Elfeledett könyvek temetője sorozat utolsó részét pár éve olvastam. Furcsa, rám nem jellemző módon a sorozat végével kezdtem az íróval való ismerkedést, de ez semmilyen hiányérzetet vagy negatív olvasási élményt nem jelentett számomra. Illetve Zafón köteteit nem kell feltétlenül sorrendben olvasni, mert egymástól függetlenül is kerek egészet alkotnak. A köd hercege az író első könyve, amit még 26 éves korában vetett papírra és már ebben a korai műben felfedezhető a szerző későbbi nagysága. Számomra különösen izgalmas, hogy a műben fellelhető az Alicia név, ami fontos szerepet fog játszani a későbbi  Lelkek labirintusa  című művében. 

Az e-könyv egy igazán nagyszerű találmány, ami akár gyökeresen is megváltoztathatta volna az olvasási szokásokat és a könyvpiacot. Azonban a találgatások ellenére ez nem így történt. Az e-könyvet igazából az internet megjelenése és széles körben való elterjedése hívta életre. Szerencsére nem váltotta le a hagyományos könyvet, amitől a könyvpiac félt, mert valljuk le jelentősen el tud venni az ember olvasás élményéből, hogy egy képernyőn olvas. Mivel a kezdeti lelkesedés után az emberek szépen lassan visszatértek a hagyományos könyvekhez és manapság is nagyon szűk az e-könyv használók rétege, nem hozta magával azt a piaci változást, amit ennek a technikai újdonságnak jósoltak a szakértők. A vírushelyzet miatt azonban előkerültek az e-könyv olvasók a szekrény mélyéről és egyre többen vásároltak ilyen készüléket és elektronikus könyveket is. Az is befolyásolja az e-könyves piac alakulását, hogy a helyzetre való tekintettel sok kiadó az újdonságait először nem print könyvben, hanem e-kö

A trilógia befejező kötete, a 2013-as megjelenését követően először olvasható magyar nyelven Csonka Ágnes csodálatos fordításában. A rajongók nagy örömére a Jelenkor kiadó a három kötetet késleltetés nélkül egyszerre adta ki, a tavalyi könyvfesztiválra időzítve. Azonban én egy olyan típusú olvasó vagyok, aki nem tud egymás után több könyvet elolvasni ugyanattól a szerzőtől, ezért a trilógiát sem tudtam egyben ledarálni.  Amúgy is Atwood számomra egy olyan író, akit habár nagyon szeretek viszonylag nehezen veszem rá magamat az olvasására, mert legalább 200 oldalt el kell olvasnom, mire be tud rántani a történet. Legalábbis az eddig elolvasott 4 könyve alapján ez a tapasztalatom. Kisebb nagyobb kihagyásokkal, most sikerült a végére érnem ennek a remek trilógiának, ami jelen helyzetünkben nagyon is aktuális és félelmetesen ismerős elemekből épül fel. Az írónő szinte minden könyvében megemlíti vagy az előszóban vagy a végén, a köszönetnyilvánításban, hogy az általa papírra vetett történ

Jelenlegi élethelyzetünk úgy hozta, hogy egy ideig a férjem szüleinél kell laknunk. Persze ez a mi jól felfogott érdekünkből történt, de azért egy pár hónap után már bőségesen vannak súrlódások. Ebben a több generációs háztartásban, pedig pont jókor jött Steigervald Krisztián könyve. Nehéz megértenünk egymást főleg, ha más-más generációhoz tartozunk. Mi nem értjük meg, hogy szüleink miért óckodnak az online vásárlástól és az online fizetéstől, míg ők elképzelni sem tudják, hogy mi miért nem a boltban vásárolunk, miért rendelünk kaját, amikor főzhetnénk is és még hosszasan sorolhatnám. Ezek a különbségek, pedig együtt élve még jobban kibontakoznak és ha nem próbáljuk meg megérteni a másikat csak bosszantani fognak. 

Amikor először találkoztam a Bullet Journallel még annyira új volt a módszer számomra, hogy a nevét sem tudtam, a lényegét meg még kevésbé értettem. Hogyha bármelyik közösségi platformon, mint például az Instagram vagy a Pinterest rákeressünk a Bullet Journal, a BUJO vagy hasonló kereső szavakra ezer és ezer gyönyörűen megszerkesztett, művészi rajzokkal teli naplót találunk. Ez a csodás látvány kicsit visszafelé sülhet el, mert az átlag ember, akinek nincsen művészi vénája és sokkal elfoglaltabb annál, hogy az oldalakat díszítésével foglalkozzon, nem fog belevágni a módszerbe, mert túl időigényesnek gondolhatja. Megmondom őszintén ez nálam is sokáig visszatartó erő volt, aztán tavaly szeptemberben, amikor hirtelen több szabadidőm lett eldöntöttem, hogy belevágok. Azonban az senkit se tántorítson el a módszer használatától, hogy nem tud rajzolni, mert ennek nem ez a lényege, hanem a technika elsajátítása és annak tökéletesítése. 

Jane Harper nevéről a perzselően forró ausztrál táj jut eszembe, családi titkok fojtogató pokla és persze rejtélyes gyilkosságok. Bármit ír az balzsamként hat a lelkemre, hiszen olvasás közben elfeledkezhettem mindenről és csak a tikkasztó szomjúságot éreztem a torkomban, a hátamon végiggördülő verejtékcseppeket és a forró homokot a talpam alatt. Jane Harper regényei olyanok, mint a jó öreg fotelek, kényelmesen bele lehet helyezkedni a történetbe, az események fonala hamar felvehető, a regény, pedig nem ereszti el az olvasót. Aki olvasott már az írónőtől imádni fogja az új regényét is, aki  pedig most szeretne megismerkedni műveivel Az elveszett férfi tökéletes választás, hiszen ez egy különálló történet, nem egy sorozat része, mint az előző könyvei.  Jane Harper Ausztrália egy roppant kieső pusztaságába kaluzolja az olvasót, egy olyan vidékre, ahol a birtokok beláthatatlanul nagyok, a legközelebbi szomszéd is három órás autóútra van, az emberek, pedig rádión keresztül tudnak ka

Gimis éveimben rengeteg Meyersonéhoz hasonló regényt olvastam, azonban már kinőttem ezekből a könnyed romantikus történetekből. Ennek a könyvek nem tudtam ellenállni, mert egyrészt könyvesboltról szólt, az utolsó könyvesboltot központba helyező történet, amit olvastam egy Zafón regény volt. Azt gondoltam ez a könyv is tartogathat meglepéteseket számomra. Illetve ezekben a zavaros időszakokban, amikor nem látunk egy hétnél előrébb valami könnyed olvasmányra vágytam, ami elvarászol és bájával kiszakít a mindennapok vészjósló mélabújából. Meg kell még említenem, hogy a kötet nem a hagyományos értelemben érkezett meg hozzám, hanem utazó könyv formájában. Van abban valami varázslatos, hogyha ugyanazt a könyvet olvassátok el egymás után, kézről kézre jár a kötet, konkréten nem tudtok véleményt cserélni a regényről, hiszen mindannyiotok máskor olvassa mégis tudtok apró emlékeztetőt hagyni az utanátok következő olvasónak. A kör pedig velem bezárult, hisz én voltam a könyv utolsó olvasója, l

Sokaktól hallottam, hogy kisebb nagyobb olvasási válságba kerültek. Azonban ez a jelenlegi figyelemhiányos állapot nem csak az olvasási kedvünkre hat ki, hanem életünk minden területére. Természetesen én sem menekülhettem a helyzet melankóliájának negatív hatásaitól és belesüppedtem egy kisebb olvasási válságba. A születésnapomat ünnepeltük (volna), amikor a válságkezelés kezdetét vette Magyarországon is. Elég sok ideig voltam érzelmileg feldúlt az esemenyek és az egyre szigorodó intézkedések viharában. Nem tudtam semmire sem koncentrálni, mindenbe belekaptam, de semmit sem fejeztem be, csak a sorozat nézés és a telefonom értelmetlen nyomkodása tudta lekötni kalandozó gondolataimat. Aztán a hangoskönyv visszavezetett az olvasáshoz és azóta már négy elkezdett könyvemet is be tudtam fejezni. 

A MaddAddam-trilógiában Margaret Atwood egy szörnyű disztópikus víziót tár az olvasó elé. A  Guvat és Gazella  után el sem tudtam képzelni, milyen irányba fog majd tovább haladni a történet, hiszen a triógia mindegyik kötete más-más megközelítésből mutatja be az eseményeket. Az első részben megismerkedhetünk Jimmyvel, azaz Hóemberrel, aki az emberiséget kipusztító vírus egyedüli túlélőjének hiszi magát. Jimmy visszaemlékezéseiből képet kapunk, zseniális barátjáról, Guvatról, aki jelentős szerepet játszott az események alakulásában. Az apokaliptikus jelenben Jimmy, a Guvat által létrehozott transzgenikus, "tökéletes" emberfaj, a Guvatkák tanításával tölti az idejét. Azonban a éhezés és az egyedüllét hatására Jimmy elméje kezd megbomlani és már-már az őrület határára sodorja. A regény végén Hóember, aki eddig ezt hitte ő az egyetlen emberi túélője a pusztíó vírusnak felfedezi, hogy mégsem ő az egyetlen, aki izolációban volt a vírus terjedésekor. 

Éppen Margaret Atwood Maddaddam-trilógiájának második részét olvastam, amikor egyik pillanatról a másikra az az érzés fogott el, hogy valahogy bekerültem az írónő fejébe. Normál esetben, "béke időben" szeretek Atwood sötét és nyomasztó gondolatai között téblábolni, de amikor hirtelenjében a saját életem lett olyan, mint az ő egyik disztópiája az már sok volt a számomra. Nem is gondolná az ember, hogy egyik napról a másikra mennyi minden és milyen radikálisan megváltozhat az életben. Valahogy mindig szolid távolságtartással tekintünk az életünkre és mindig azt gondljuk, hogy ez velünk nem történhet meg. Aztán mégis megtörténik az elépzelhetetlen. Március elején megérkezett hazánkba is a COVID-19, ami felülírt mindig eddig ismert szabályt. A vírus már decemberben felütötte a fejét Kínában, de akkor teljesen jogosan gondolhatta az európai ember, hogy hol vagyok én Kínától? úgyis vége lesz az egésznek, mire eljut hozzánk! Nem így lett! 

Az Apple alapítója akkor kezdett igazán érdekelni, amikor  Orvos-Tóth Noémi könyvében  olvastam róla. Mindenki halotta már Steve Jobs nevét és össze tudta kötni a gyönyörű és formabontó Apple termékekkel, de valljuk be őszintén a hátteréről, a gyerekkoráról, a magánéletéről nem sokat tud az átlag. Az igazi rajongók számára ott van természetesen a Walter Isacson féle gigászi önéletrajzi kötet, ami nagyon izgalmasan és tragikusan Jobs haldoklásával egy időben íródott és a halála után került a boltokba. A mai napig ez a HVG egyik legnépszerűbb kiadványa. Azonban a hozzám hasonló egyszerű érdeklődöknek bőven elég ez a gyönyörű Kevin Lynch féle kiadás, ami bőségesen tartalmaz érdekes információkat a 20. század egyik korszakalkotó zsenijéről, a fantasztikus illusztrációkról nem is beszélve. Ez a könyv egy gyönyörű szép kiadvány, ami ajádéknak sem utolsó, hiszen minden Apple rajongó örömét tudja lelni ebben a színes, igényes darabban.

Az utóbbi időben a kiadók nagyon elkényeztettek minket, olvasókat a rengeteg jobbnál jobb megjelenéssel, nemzetközi és hazai újdonságokkal. Ebből a hatalmas kínáltból, sőt lassan ránk telepedő túlkínálatból is kimagaslott Joanne Ramos debütáló regénye. Véleményem szerint a kiadó egy picit rosszul fogta meg a regényt és a húzóerőt jelentő Margaret Atwood nevével próbálták meg eladni a közönségnek. Sokszor hasonlították a kultikus Szolgálólány meséjéhez is, emiatt sok embernek okozhatott csalódást, mivel ezek után mit is várhat az olvasó? Egy durva és drasztikus disztópiát, egy modern szolgálólány meséjét, ahol a vallási kultusz alapja a pénz és a horozók mind rossz körülmények közül jövő bevándorló nők, akik a Farmban látják a nyomorból való kitörés egyetlen lehetőségét. Azonban ha lecsupaszítom az elvárásaimat és nem hasonlítgatom a művet semmihez egy nagyon realisztikus, sodró lendületű történetet kapunk, amihez igazán nem kell messzire tekinteni, mert a béranyaság akár beszélünk r

Európában különösen fontos szerepet játszik az irodalmi palettán a holokauszt és a második világháború témája. A hatalmas kínálatban vajon lehet újat mutatni ebben a témában? Az Athenaeum kiadó gondozásában egy olyan különleges kötetet olvashatunk, ami a táborban töltött idő alatt keletkezett. Frissen és hitelesen számol be a történtekről, az eseményeket nem homályosítja el az emlékezet és az idő.  A holland származású Eddy de Wind frissen végzett orvosként, feleségével Friedellel került Auschwitzba, egy olyan helyre, aminek a neve, akkor még semmit nem mondott az embereknek. Erős fiatalként, ráadásul orvosként nagy esélye volt a túlélésre. Eddy sorsa viszonylag könnyebb volt a táborban, mint a többi rabnak, hiszen kevés fizikai munkát végeztettek vele, hamar átkerült az egészségügyi részhez. Friedel jövője kevésbé tűnt rózsásnak, hiszen a legtöbb életerős nővel együtt a 10-es blokkba helyezték el, ahol a hírhedt dr. Mengele kísérletezett a nőkön. A nácik egy tökéletes és egysze

Finy Petra Marlenkája nem olyan édes, mint egy szokváyos desszert. Sokkal inkább az ízek színes kavalkádja, az érzelmek széles skálája: keserű, mint maga az élet; sós és izgalmas; édes és kedves; néhol rossz szájízt hagy maga után, de mindenekelőtt életszagú és élttel teli. A könyv mesél nehéz sorsokról, egy család generációkon átvelő történetéről, a háború sújtotta Budapestről, személyiségfejlődésről, szerelmekről, házasságokról, megbocsátásról és új kezdetekről. A regény nemcsak a családregény jegyeit horodozza magán, hanem a történelmi regények jellemzőit is, egy izgalmas történelmi szál segítségével feltárul az olvasó előtt a nyilas rémuralom időszaka. A történet súlyossága, nem ígér habkönnyű olvasmányt, azonban az írónő finom, apró, bohókás részletekkel oldja a jelenetek komor hangulatát, amitől igazán szerethető és életvidám az összkép.

Elif Shafak korunk talán legizgalmasabb kortárs török-brit szerzője, aki Ishigurohoz hasonló távolságtartással, mégis bennfentes tudással ír. Legújabb regényében, amit ManBooker-díjra is jelöltek, a test halál utáni reakcióit vizsgálja. Kutatások szerint a halál beálltát követő percekben az agy még nem kapcsolt ki örökre, perceken keresztül mutat aktivitást, gondolatok és emlékek suhannak át rajta, ilyenkor pereg le előtte az egész élet. A regény főszereplője, Tequila Leila Isztambul egyik sikátorában, egy szemeteskonténerben fekszik, miután brutálisan meggyilkolták. Az eset leírása valós alapokon nyugszik, hiszen pár évvel ezelőtt Isztambul utcáin brutális gyilkosságokat követtek el, amik a prostituáltakat, főleg a transzneműeket veszélyeztette. Tequila Leila és barátai a valóságban nem létező személyek, mégis a valóság ihlette őket. Az írónő azokról mesél, akiket Isztambul kivetett magából, a civilizáció söpredékéről: prostituáltakról, transzfesztitákról, forradalmárokról, bevándo

Ez a disztópikus regény egyszerűen tökéletes választásnak bizonyult könyvklubos olvasmánynak, hiszen a nem mindennapi téma és az öt különböző szereplő szemszögéből elmesélt történet bőséges alapot szolgáltatott egy érdekes vitához. John Marrs egy olyan világot képzelt el, ahol felfedezték azt a gént, aminek a segítségével az emberek megtalálhatják tökéletes DNS párjukat. A felfedezés egy DNSPárod nevű oldalon keresztül érhető el. A rendszer a regisztrált felhasználók DNS-ét hasonlítja majd párosítja össze a legmegfelelőbb személlyel. Nem tudjuk pontosan milyen évet írunk a regényben, azonban a kor fejlettsége nagyon hasonlít az általunk ismert jelenhez, nem gondolom, hogy időben olyan messzire nyúlt volna az író.

Az év végi pörgés és könyves dömping után jó pár izgalmas újdonság érkezik februárra. Már közeledik a tavasz, de a szeles, esős február tökéletes időt ad az olvasásra. Használjátok ki a kuckózós, olvasós napokat és szemezgessetek ebből az öt izgalmas könyvből, amit a hónapra hoztam nektek. 

R. F. Kuang debütáló regénye nem várt sikert hozott és azonnal a legnevesebb fantasy írók közé repítette, az alig 23 éves kínai-amerikai írónőt. A regényt olyan neves díjakra jelölték, mint a Crawford-és Compton Crook-díj, A Nebula-díj, a Word Fantasy-díj, a British Fantasy-és a Locus-díjakra. A regény az amerikai megjelenés óta lázban tartja a világot, tavaly ősszel az Agave kiadó gondozásában magyarul is elérhetővé vált. A rajongók nagy örömére a trilógia második része, a  Sárkányköztársaság  a Könyvfesztiválra érkezik a szerzővel együtt.  Az írónő két évig hallgatott kínai történelmet az egyetemen, tanulmányai során a legjobban Kína homályba veszett 18. századi történelme, a hadászati technikák és a háborús stratégiák, valamint a családi traumák érdekelték. A valós történelmi eseményeket szőtte át mágiával, sámánizmussal és ködösítette el a drogokkal, így hozta létre a 21. század legizgalmasabb grimdark fanatasyját. A keleti irodalom, főleg a hagyományos mitológiai elemekkel

Oyinkan Braithwaite első regényét a megjelenését követően hatalmas hype övezte külföldön, a közösségi oldalakon lépten-nyomon beleütközött az ember. A regény körüli őrület akkor csúcsosodott ki igazán, amikor a kötet felkerül a 2019-es ManBookerdíj shortlistjére. Már majdnem megrendeltem angolul, amikor felfedeztem, hogy magyarul is meg fog jelenni az Athenaeum kiadó gondozásában. De lássuk is mitől olyan különleges ez a regény, miért is került be a világ egyik legrangosabb irodalmi díjának döntősei közé.  Az írónő roppant szikár és rövid fejezetekre tagolta a történetet, pattogós stílusa miatt igazán olvastatja magát. Az eseményekbe Ayoola telefonhívásával csöppen bele az olvasó, mely hívás során nővére segítségét kéri, ugyanis megint sikerült eltennie láb alól egyik udvarlóját. Korede egyre rutinosabb lett húga imádóinak eltüntetésében, hiszen nem ez volt az első eset, higgadtan vezényli le a takarítást közben tervet kovácsol a megfelelő alibire és még "zaklatott" ál

A Madárasszony az írónő első regénye, ami 2012-es megjelenését követően a tavalyi évben új átdolgozott kiadásban került ismét a boltokba. Nem tudom, hogy a szöveg mennyit és miben változott, de a borító mindenféleképpen tetszetősre sikeredett. Tavaly ismerkedtem meg Finy Petra munkásságával a Marlenka lapjain. Örülök, hogy azt olvastam előbb, mert a Madárasszony sodró történetének ellenére mégsem tudta magát belopni a szívembe.  A történet különböző visszaemlékezések alapján áll össze egy kerek egésszé. Főszereplőnk, Lea próbálja meg befoltozni a családi emlékezet szövetét, hiszen az édesanyja öngyilkosságát követően rengeteg fehér folt maradt. Lea édesanyja, Lili különleges nő volt, vad és zabolátlan, aki súlyos depressziója elől a madarakhoz menekült. Madarászként dolgozott, de ez a hivatás számára nem csak egy munka volt, hanem maga az élet is, hiszen, ha nem lehetett imádott madarai közelében nem is élt igazán. Lili nehéz gyermekkora, depressziója és nem éppen gördülékeny

A történet az egyik kedvenc korszakomba kalauzol, a '30-as évek Amerikájába, a szesztilalom idejébe és a gengszterek aranykorába. Ebben az időben a nyomtatott sajtó a legfontosabb hírközlési forma, képviselői megbecsült embereknek számítottak. Kivéve persze ha férfi létedre egy női lapnak vagy kénytelen írni. Főszereplőnk Ellis Reed a főleg nőknek szóló újság egyetlen férfi riportere, kollégái megvetik és lenézik munkájáért. Ellis próbál erre a munkára kiugrási lehetőségként tekinteni, legyőzve hiúságát, büszkén végezni a munkáját.  Az események sodrását egy egyszerű véletlen indítja el, amikor Ellis egy fotósorozat elkészítése közben kényszerpihenőt tart egy isten háta mögötti kisvárosban. A már 1930-ban is öreg autónak számító T-modell hamar túlmelegszik és csak rövidebb-hosszabb pihenők után lesz újra használható. Nyakában fényképezőgép, az orra előtt egy idilli jelenet játszódik, két kisfiú játszadozik a mezőn önfeledten felszabadultan. Ellis nem is gondolkodik, amikor l

Orvos-Tóth Noémi könyve a 2018-as megjelenése óta lázban tartja a magyar olvasókat - folyamatos az utánnyomás és szinte minden könyv értékesítési platformon a sikerlisták élén áll. Ez nem meglepő nálunk magyaroknál, hiszen kevésbé vagyunk elfogadóak, nehezen nyílunk meg és feddjük fel  a családi múlt sötét részleteit, zárkózottak vagyunk, ugyanakkor szívesen becsmérlünk másokat. Iszonyatosan nehéz ebben a közegben megőrizni a lelki egészségünket, mivel sokak szerint pszichológushoz járni ciki, sőt csak a bolondoknak van erre szüksége. Érdekes belegondolni, hogy bármilyen testi problémával rohanunk az orvoshoz, de a lelki egészség ápolása még mindig tabunak számít. A terápia társadalmi megítélése egy dolog, nagyobb problémát jelent az anyagi vonzata. Mivel még nem elterjedt iszonyatos pénzekbe kerül egy-egy terápiás ülés. Sok olyan esetről hallani, hogy a pszichológus el kezd dolgozni a pácienssel, de az néhány ülést követően már nem jelenik meg a kezeléseken, úgy gondolja megkapta a

A Nápolyi regények utolsó részében Ferrante lezárta a két nő élethossziglan tartó barátságának történetét. Nagyon vártam már ezt a kötetet, de a többi rajongóhoz hasonlóan nekem is az egyik szemem sírt a másik nevetett. Hiszen mégis csak egy olyan sorozatról van szó, ami majdnem 4 éven keresztül aktív részét képezte az életemnek. Hatalmas kíváncsiságom ellenére viszonylag sokáig ki tudtam várni a regény olvasásával, hogy minél később zárjam le a történetet.  A  harmadik rész végén   Lenú és Lila a harmincas évei elején járó anyák, akik más-más utat választottak az életben. Míg Lila nem tudja elhagyni a telepet, addig Lenú képtelen volt visszatérni abba a nyomorba, amibe beleszületett és ahonnan kemény munkával küzdötte ki magát. Lila gyári munkásból vált egy jól menő informatikai cég tulajdonos ügyvezetőjévé, Lenú írói pályáján a kezdeti sikerek után alig történik előre lépés, mert teljesen magával sodorják az anyai teendők és az egyre mélyebb válságba süllyedő házassága. Döntés

Egy ideje egyre jobban vonzanak a sci-fik, a különböző világ felépítések, a finom mágiával átszőtt történelmi regények, a varázslattal fűszerezett politikai intrikák világa. Ebben a posztban 11 olyan sci-fi történetet ajánlok, amiket a közeljövőben olvasni tervezek és remélem ti is találtok benne valami izgalmas újdonságot, ami felkelti az érdeklődéseteket. 

Hihetetlenül gyorsan elszállt ez az év is. Sok változás történt az életemben, jók is rosszak is, de főleg örömteli események, amikért igazán hálás vagyok.  Olvasási szempontból az egyik legörömteljesebb dolog, hogy a barátnőimmel létrehoztuk a saját könyvklubunkat, aminek a keretein belül jelenleg már az ötödik könyvet olvassuk közösen. A könyvklubot mindenkinek csak ajánlani tudom, mert a közös olvasás és azok megbeszélése igazán közösség építő hatású, illetve sokkal nagyobb nyomot tud hagyni bennünk egy-egy könyv.