Könyvorgia

Az Evelyn hét férje után mindent el akartam olvasni, amit Taylor Jenins Reid ír. A Daisy Jones & The Six, pedig különösen érdekelt, hiszen egy fiktív bandáról szól, akik a '70-es években meghódították egész Amerikát, majd rejtélyes körülmények folytán a csúcson oszlottak fel. Azt, hogy még annál is különlegesebb, mint gondoltam csak akkor vettem észre, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, hiszen ez egy interjúkötet. Ilyen érdekesen megírt könyvet talán még sohasem olvastam.  A történet egy kitalált Amerikai rock együttesről szól, a The Sixről, akik a menedzserük nyomására összeállnak a feltörekvő, gyönyörű, karcos hangú Daisy Jonessal. A Daisy Jones & The Six ezentúl a mélabús Billy Dunne és a szomorú Daisy Jones énekére és összetett dalszövegeikre építik a banda sikerét. Persze ez a világ nem létezne a gruppik és a koncertek utáni bulik nélkül, ahol csak úgy folyik az alkohol és valakinél mindig van egy kis kokó vagy LSD. Daisy folyamatosan pusztítja magát a drogokkal, míg ...

Sajnos ez az olvasmány nagyon is aktuálissá vált, hiszen nemrégiben hunyt el Böszörményi Gyula, 57 éves korában. Korábban, jó 5-7 évvel ezelőtt már olvastam egyszer a könyvet, azonban ekönyv formájában, amikor nem tudtam hozzá olvasni a lábjegyzeteket, ami ennél a könyvnél szervesen hozzátatozik a történetnek. Akkor nem is tetszett annyira, hogy folytassam a sorozatot. Valamiért úgy gondoltam, hogy itt az ideje újra nekifutni a dolognak és adni még egy esélyt, hiszen nem hiába olyan népszerű az egész sorozat. És milyen jól tettem, másodjára teljesen magával ragadott a történet, annak ellenére is, hogy emlékeztem a főbb eseményekre. Imádtam, hogy Böszörményi korabeli személyeket épít bele a történetbe, amitől sokkal hitelesebb lesz az egész regény. 

Ez a könyv minden porcikájában nagyon megnyerőnek tűnt, hiszen a borítón Stacey Halls ajánlása olvasható, a kiadó, pedig az Essexi kígyó, a Könyvkötő és a Familiárisok rajongóinak ajánlotta. Mivel ez előbbiekben felsorolt 3 könyvből kettő igencsak a szívembe lopta magát úgy éreztem, hogy ezzel a könyvvel fogok tudni azonosulni. Sajnos nem a legjobb pillanatban kapott el, nem tudtam egy huzamban sokat olvasni belőle, a regényből áradó sötét hangulat pedig rám is átragadt. Talán őszi-téli olvasmányként jobban működött volna nálam.  A történet 1643-ban veszi kezdetét. Kifejezetten szeretem ezt a történelmi korszakot, mert a kedvenc gótikus regényeim hangulatát idézik, azonban A Leviatán esetében valahogy túl sötét és borongós volt minden. A történetet főszereplőnk, Thomas meséli el, 1643-ban, amikor a cselekmény játszódott és 60 évvel később, amikor a lény, ami átvette az uralmat az életük felett 60 év szunyókálás után felébredt. Elkezdve a regényt az ember azt hinné, hogy ez egy bosz...