Maja Lunde: A méhek történetet - Egy világkép, ami vlósággá is válhat

Maja Lunde, Norvég szerző, aki A méhek története című disztópikus regényével robbant be a köztudatba. Érdekes témát boncolgat egy olyan jelenségről, ami természetromboló életmódunk hatására hamarosan valósággá válhat, nem csak egy írónő képzeletének a szüleménye lehet. A regény arra épít, hogy a globális felmelegedés következményeinek a hatására a méhek szépen lassan kipusztulnak a Földön. Az esős nyarak, az apró teremtmények lassú halálához vezetnek, a rovarirtó szerek elengedhetetlen használata miatt, pedig a méhek ösztönei olyannyira eltompulnak, hogy nem találnak vissza az életet és a biztonságot jelentő kaptárakba, számuk meredeken csökken, már csak egy vírus és teljesen kipusztul a faj. A zümmögő csíkosok eltűnése beláthatatlan következmények lavináját indítja el. Ugyanis, ha nincsen a méhek szorgos munkája, akkor nincsen semmilyen mezőgazdasági termelés, mivel a takarmány növényeket sem tudják megtermelni az emberek étkezéséből fokozatosan eltűnik a hús fogyasztása. Éhezések és elnéptelenedett városok mindenfelé.
A természettudományi alapokon fekvő regény a három elbeszélő szemszögéből mutatja be a történetet, akik különböző időkben élnek, de a végén a szálak összeérnek és minden összefügg mindennel. Időrendben megismerkedhetünk az 1852 Angliájában élő William Savage-al. A fiatal természettudóssal, akinek majdnem a családi élete vetett gátat tudományos karrierjének. Aztán új erőre kapva fordul a méhészkedés felé. A 2007-ben Amerikában élő farmerrel, George-al, aki tesközelből éli át az Összeomlást. És a számunkra jövőt jelentő 2098-ban élő kínai munkásnővel, Taoval, aki a méhek helyett végzi a beporzást több millió embertársával együtt.

Erős központi szerepet játszott a történetben a szülő-gyermek kapcsolat. William hét gyermekes apuka. Nagy bánatára hét csemetéje közül csak elsőszülöttje fiú. A 19. századi Angliában nőknek nem volt sem nagy befolyása, sem, pedig sok lehetősége, arra nézve, hogy irányítani tudják saját életüket. William is csak későn döbbent rá, hogy nem a semmirekellő fiú gyermekével kellene foglalkoznia, hanem az egyik tűzről pattant, éleseszű leányával. George egy szem fia, Tom nem akarja tovább vinni a családi hagyományt és a méhészetet vezetni, ahogyan a családja teszi évezredek óta. Írói ambíciókat dédelgetve más pályára vágyik, amit az apja foggal körömmel ellenez és mindenképpen magához a akarja láncolni a fiúk, a gazdaságban tartani őt. Kínában a sikeres beporzás után szabadnapot kapnak a dolgozók. Tao és családja, a férje, Kuan és három éves kisfiúk Vej-Ven, kirándulást tesznek a gyümölcsösben. De odakint történik valami Vej-Vennel, aminek hatására a világ egészen új irányba tud változni.

Roppantul bosszantott a szülők hozzáállása gyerekeikhez, egyikük viselkedését sem találtam helytállónak. William nem is törődött lánya imádatával és makacs tudásvágyával, csak részeges fiának a kegyeit kereste. George csak magával törődött, amikor önös érdekei hajtották afelé, hogy elvegye a fia jövőjét és az álmát, hogy egyszer nagy író lehessen. Tao őrült anyatigris módjára indult gyermeke keresésére, semmibe véve férje akaratát. Az elbeszélők roppant önzőségéből kifolyólag egyikkel sem tudtam azonosulni olvasás közben.

Érdekes könyv volt, főleg a mű szerkezeti felépítése miatt, illetve, hogy a végén össze tudtak érni az események egy logikus egészet alkotva. Ismét bedőltem egy agyonhypolt könyvnek. Túl sok helyen láttam, túl sok ember beszélt róla. Amikor besétáltam a könyves boltba és kb. ez volt az első könyv, amin megakadt a szemem, úgy éreztem muszáj megvennem. Nem volt rossz olvasmány, de mivel nem tudtam azonosulni vagy kedvelni egyik szereplőt sem, nem tudok maximálisan pozitívan nyilatkozni a könyvről. Hihetetlen, hogy itt van ez a jól felépített, tényekkel és kutatással alátámasztott regény és egyszerűen mindegyik karakter unszimpatikus benne.

Véleményem: 7/10