Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa (Elfeledett Könyvek Temetője 4.) - Barcelóna csillogása mögött lappangó sötétség
Sokan megrettennek, hogyha egy ennyire vaskos könyvvel találkoznak, főleg egy olyan szerző tollából, akitől még nem olvastak egy sort sem vagy nem is hallottak róla. Hasonló élményem volt Paul Austerrel is, hiszen az ő esetében is a legvaskosabb művén keresztül ismerkedtem meg az íróval. Zafónnal kapcsolatosan csak azért volt bennem némi félsz, mert egy sorozat lezáró kötetével kezdtem, attól tartottam,, hogy nem tudom felvenni a történet fonalát és nem fogom érteni az eseményeket, mivel teljes egészében kimaradt az előzmények feltárása. Szerencsére a fülszöveg meggyőzött, hogy a sorozat kötetei önállóan is megállják a helyüket. A regényt olvasva semmilyen hiányérzetem nem volt, hogy esetleg kimaradtam, valamiből.
Mielőtt még nem kezdtem neki az olvasásnak, csak a fülszöveget tanulmányoztam, azt gondoltam, hogy a regény kicsit olyan lesz, mint Elena Ferrante regényfolyama, csak ez Barcelónában játszódik, nem Nápolyban. Mind a két író az 50-es évekbe kalauzolja el az olvasót. Azt hittem a Lelkek labirintusa is egy család történetét bemutató nagyregény lesz, mint a Nápolyi regények. Ezzel szemben nagyon mást kaptam, mint amit vártam. A szépirodalom köntösébe bújtatott thriller, ami egy nagyon komoly és szerteágazó, több évtizedre visszanyúló nyomozás részleteit tárja az olvasó elé.
Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat köteteinek a Sempere család van a középpontjában. A sorozat utolsó részében ők is fontos helyet kapnak, mégsem központi elemek, hanem egy új szereplő, Alicia Gris köré csoportosul a cselekmény. Az alaptörténet szerint Spanyolország nagyhatalmú, kulturális minisztere, Mauricio Valls, rejtélyes módon eltűnik, a nyomozás, pedig az ő megmentésére irányul. A rendőrségi nyomozás sok helyen zátonyra futott, ezért Leandro Montalvo segítségét kérik, aki egy különleges egységet vezet, aminek az egyik kulcsfigurája Alicia. Alicia nem önszántából dolgozik Leandronak, az adósságát rója le. Alicia a háború után elárvult, Leandro vette a szárnyai alá és tanította meg a szakma minden fortélyára. A megállapodás szerint a Valls ügy lett volna az utolsó és Alicia elnyeri szabadságát. Azonban a dolgok bonyolultabbak és szerteágózabb, mint Alicia elsőre gondolta volna, sokkal összetettebb és magasabb szintű cselszövés van a háttérben. Betekinthetünk a Sempere család bonyolult, titkokkal teli történetébe is, a regény végén, pedig minden szál felgöngyölítésre kerül.
Zafón feszes és izgalmas thrillere, tökéletesen átadja a kor szellemiségét és a spanyol kultúra szépségeit. Olvasás közben az ember úgy érzi, mintha maga is ott sétálna a Raval macskaköves utcáin, fehérbort inna és churro olvadna szét a szájában. A könyv különösen nagy erőssége, a kor politikai szellemiségének, a mindent átható korrupciónak testközelből történő bemutatása.
A nyelvezete gyönyörű, mesterien megírt könyv. A vége azonban kilógott egy kicsit a sorból. Nagyon lelassította a végét, olyan volt, mint egy rágó, ami túl hosszúra nyúlt. Érdemes elolvasnia mindenkinek, aki különböző nemzetiségű írók munkásságával szeretné tágítani a látókörét, illetve a nagyregények szerelmeseinek.
Véleményem 9,5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése