Ópiummal átitatott sámán kultúra ⧫ R. F. Kuang: Mákháború

R. F. Kuang debütáló regénye nem várt sikert hozott és azonnal a legnevesebb fantasy írók közé repítette, az alig 23 éves kínai-amerikai írónőt. A regényt olyan neves díjakra jelölték, mint a Crawford-és Compton Crook-díj, A Nebula-díj, a Word Fantasy-díj, a British Fantasy-és a Locus-díjakra. A regény az amerikai megjelenés óta lázban tartja a világot, tavaly ősszel az Agave kiadó gondozásában magyarul is elérhetővé vált. A rajongók nagy örömére a trilógia második része, a Sárkányköztársaság a Könyvfesztiválra érkezik a szerzővel együtt. 

Az írónő két évig hallgatott kínai történelmet az egyetemen, tanulmányai során a legjobban Kína homályba veszett 18. századi történelme, a hadászati technikák és a háborús stratégiák, valamint a családi traumák érdekelték. A valós történelmi eseményeket szőtte át mágiával, sámánizmussal és ködösítette el a drogokkal, így hozta létre a 21. század legizgalmasabb grimdark fanatasyját. A keleti irodalom, főleg a hagyományos mitológiai elemekkel tarkított fantasy egyre nagyobb népszerűségnek örvend napjainkban. Az általános pozitív megítélés és a regény önmagáért beszélő erényei miatt szólt ilyen nagyot ez a kötet. Azonban, mint minden első regénynél itt is fennállnak kisebb-nagyobb hibák, amik akaratlanul is megtörik a regény dinamikáját.


Történetünk a második mákháború után játszódik, amikor is a háború rengeteg hadiárvát hagyott maga után, akiket a császárnő parancsára módosabb családoknál helyeztek el. Főszereplőnk, Zsin is hadiárva, aki a birodalom legszegényebb tartományába, Tikaniba kerül, egy ópium kereskedő családhoz, ahol egészen fiatal kora óta drogfutárnak és házi rabszolgának használják a lányt. 15 éves korára, a Fang család szerint házasulandó korba lépett, számukra előnyös, előre elrendezett házasságba akarják kényszeríteni Zsint, aminek következményeképpen uralnák a térség ópium kereskedelmét. A lánynak egyetlen esélye, ha kiemelkedően teljesít a kedzsun, azonban tanulatlansága miatt legyőzhetetlennek tűnő hátrányból indul társaival szemben, akik egész életékükben a kedzsura tanultak, míg Zsinnek mindössze két év állt a rendelkezésére. A regény tökéletes példa arra, hogy a kemény munka mindig meghozza a kívánt jutalma. Zsin ugyanis bejut a legszigorúbb katonai iskolába, a Szinegerdba.

A regényt két nagy egységre lehet osztani, az elején a Szinegárdi tanulóévek eseményeit követhetjük. Zsin elszántsága és a cél iránti töretlen csörtetése példaértékű, de ugyanakkor sok tette elítélendő is, mert fanatikusan halad a saját maga által kitűzött cél felé. Tanulmányai során folyamatosan feltárulnak Zsin különleges képességei, ami egyre inkább bevonzza a mágiát az életébe és visszahozza a már egy ideje elfeledett sámán kultúrát. A tartományok közötti béke nagyon törékeny, az őket körülvevő feszültség óhatatlanul háborúba sodorja az országot. A történet második része a háborúba sodort, szinte még gyermekek történetét mdéli el. Hiába nem végezték még el az iskolát, Zsinnek és társainak tapasztalatok és a felkészítés bfejezeése nélkül kell harcba szállniuk, hiszen a birodalomnak minden katonára szüksége volt. A háború nem csak fizikai valójában jelenik meg, hanem a szellemvilágban is dúl.

A fiktív történelmi regény lapjain szépen-lassan hömpölyögve kúsznak be a mágia elemei és tárul fel egy ősibb, mélyebb történelem. Zsin személyisége és tettei sokszor voltak visszatetszőek számomra, úgyanakkor roppant tiszteltre méltó, ahogyan felküzdötte magát a ranglétrán és kivívta a neki járó tiszteletet. Meg kell említeni, hogy a siker volt a sorsa. Mind a szerepek, mind a világ meglehetősen kidolgozott, leszámítva néhány vakfolttól és teljesen fölösleges mellékszereplőtől. A Mákháború egy csodálatos első regény, már alig várom a folytatását.

Vélemény: 5/4