Egy új kor küszöbén ⧫ Margaret Atwood: Maddaddam [MaddAddam-trilógia 3.]

A trilógia befejező kötete, a 2013-as megjelenését követően először olvasható magyar nyelven Csonka Ágnes csodálatos fordításában. A rajongók nagy örömére a Jelenkor kiadó a három kötetet késleltetés nélkül egyszerre adta ki, a tavalyi könyvfesztiválra időzítve. Azonban én egy olyan típusú olvasó vagyok, aki nem tud egymás után több könyvet elolvasni ugyanattól a szerzőtől, ezért a trilógiát sem tudtam egyben ledarálni.  Amúgy is Atwood számomra egy olyan író, akit habár nagyon szeretek viszonylag nehezen veszem rá magamat az olvasására, mert legalább 200 oldalt el kell olvasnom, mire be tud rántani a történet. Legalábbis az eddig elolvasott 4 könyve alapján ez a tapasztalatom. Kisebb nagyobb kihagyásokkal, most sikerült a végére érnem ennek a remek trilógiának, ami jelen helyzetünkben nagyon is aktuális és félelmetesen ismerős elemekből épül fel. Az írónő szinte minden könyvében megemlíti vagy az előszóban vagy a végén, a köszönetnyilvánításban, hogy az általa papírra vetett történet fikció csak olyan elemekből építkezik, amik valahol a világban már megtörténtek, hamarosan valósággá válhatnak vagy kísérleti fázisban vannak. Tehát olyan történeteket olvashatunk, amik bármikor lesétálhatnak a papírról és hús-vér valósággá válhatnak. 

A trilógia befejező kötetében az első két részben megismert szereplők története kerül végleg a helyére, feltárulnak a múlt képkockái, fény derül az összes, Maddaddammel kapcsolatos kérdésre, valamint bepillantást nyerhetünk a jövő kezdetleges formáiba is. A második kötet során két újonnan érkező szereplő, Ren és Toby útját követhettük végig, ahogyan egymásra találnak, majd rábukkannak a többi túlélőre is, akik mind a maddaddemita csoportba tartoznak. A rejtélyes Maddaddam által létrehozott ellenálló csoport, főleg tudósokból és hackerekből álló közösség, akik felléptek a rendszer ellen. Ebben a részben lehull a lepel a rejtélyes alapítóról és a sziszifuszi családi kapcsolatokról is. 

Ebben a kötetben már jó pár év eltelt a vírus okozta tömeges halálozásokat követően, az emberiség megmaradt része, pedig kezdett szorosabb kapcsolatot ápolni az őrült Guvat által megálmodott embercsoporttal a guvatkákkal és elkezdte uralma alá hajtani a természet erőit is, beleértve a különböző génmódosított állatfajokat, mint a PuHaj birkák, a gömböcök vagy a görmenyek. Előtérbe kerül az Özönvíz évében főszerepet játszó Kertészek megalakulásának története, illetve részles betekintést nyerhetünk a titokzatos Zeb múltjába. A történetet Toby és Zeb felváltott narrációja alapján ismerhetjük meg, amibe beépül a guvatkák hiedelemvilágát felépítő történetmesélés is. Kialakulnak a mindennapi szokásaik és a csoport hierarchikus felépítése, előtérbe kerül az emberi faj fenntartásának különböző lehetőségei, esetlegesen a guvatkákkal való kereszteződés kérdése. 

Azt hiszem a harmadik kötet végére kijelenthetem, hogy egy hihetetlenül csavaros trilógiát olvashattam, érdekes mozaikszerű megközelítésből. Atwood abból dolgozott, ami rendelkezésére állt, hiszen a génmutáció, az új fajok keresztezése vagy akár a túlnépesedés kérdése nem új keletű probléma. Ezt a nagyon is közelinek mondható disztópiát a lehető legreálisabban ábrázolta, amihez hátborzongatóan közel éreztem magamat olvasás közben. A három kötet külön-külön is teljes egészet alkot, de az igazi értelme egészben mutatkozik meg. Ennyire összetett és egymásra épülő trilógiát nem olvastam még, amiben minden összefügg mindennel, de az apró részletekre csak a legvégén derül fény. 

Vélemény: 5/4,5