Madame Tussaud-ról kicsit másképp ⧫ Edward Carey: Kicsi

Anne Marie Grosholtz egy olyan korban élt, ami nem kedvezett a női nemnek, ennek ellenére egy olyan életművet tett le az asztalra, ami a történelem meghatározó alakjává tette őt. Korának krónikása volt, megörökítette a francia forradalom fontos személyiségeit, politikusait, filozófusait, kalandorait, bűnözőit és az ország utolsó királyi személyeit egyaránt. Habár a regény önéletrajzi elemekre épül nem tekinthető hiteles életrajznak. Ez egy bájos, de ugyanakkor roppant bizarr és morbid történet egy nagyon tehetséges kislányról, aki kemény üzletasszonnyá válik egy borzalmas korban. Madame Tussaud életéről pár éve már olvastam egy könyvet, azonban a kor, amiben élt nem a kedvenc történelmi korszakom, ezért viszonylag szórványos a tudásom az életével kapcsolatban. Edward Carey könyve nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mind a fülszöveg, mind a gyönyörű borító, a szerző illusztrációiról nem is beszélve. A regény olvasása viszonylag sokáig tartott, (ami egyáltalán nem a könyv hibája, bokros teendőim közé nehezen tudom beilleszteni az olvasást) nagyon örülök, hogy elolvastam, szuper olvasási élmény volt. A történet eleje roppant bizarrnak hat, azonban néhány fejezet után teljesen bele lehet helyezkedni a történet hangulatába. 

Marie gyerekkora igazán tragikus volt, hiszen katona édesapját még a születése előtt elveszítette, megözvegyült édesanyja pedig csak nagyon nehezen tudta eltartania a kislányát és saját magát. Az özvegy egy neves viaszmesternél, Curtius doktornál vállalt szolgálatot, akitől a későbbiekben Marie kitanulja a mesterség minden csínját. A fiatal lány Curtius doktor szolgálatában utazik át Bernből Párizsba, ahol belecsöppent a történelem forrongó középpontjába. Nemcsak a francia forradalom eseményeit kísérheti végig, hanem szorosabb kapcsolatot alakíthatott ki a királyi család tagjaival is, hiszen hosszú évekig szolgált a Versailles-i udvarban. Élete cseppet sem volt könnyű, tele  volt viszontagságokkal, szenvedéssel, háborúkkal, félelemmel, azonban lenyűgözően gazdag életrajza mind a mai napig lázba hozza emberek millióit, akik messzi tájakról özönlenek Londonba, hogy megtekintsék örökségét. 

A regény lapjai azonnal elrepítik az olvasót a 18. századi Franciaország mocskába, politikai intrikáiba. Olvasás közben szinte hallani véltem a cipők koppanását a mocskos utcákon, szinte érezni lehetett a pomádé illatát, amivel az arisztokraták elnyomták a test bűzeit. Igazi hangulatregény, ami megmutatja milyen volt egy egyszerű királyi szolga élete a palotában és milyen volt az élet Párizsban azután, hogy a nép kivégezte a királyi családot. És persze hihetetlenül részletesen mesél a testről, annak viaszba öntéséről és a viaszbábuk evolúciójáról, arról a hosszú és bonyolult folyamatról, aminek a segítségével kialakultak a mai panoptikumokban látható viaszbábuk, 

Senkit ne tántorítson el a regény bizarr hangulata, mert ez nem elvesz, hanem hozzáad az olvasási élményhez. A könyvben nem egyszerűen egy korrajzot kapunk a szerzőtől, hanem megismerjük a történelem egyik legvéresebb néplázadását, illetve egy csodálatos mesterség minden apró kulisszatitkára is fény derül. Varázslatosan bájos történet, pikáns humorral, nem csak történelem rajongóknak. 

Vélemény: 5/4