Simon Sebag Montefiore: Szásnyka (Moszkva trilógia 1.)

Hihetetlen, hogy mennyivel kevesebb regény szól a Sztálini rezsim elnyomásairól, mint a Hitler által véghez vitt borzalmakról. Pedig Sztálin sokkal hosszabb ideig volt hatalmon, sokkal több ember tűnt el nyomtalanul az uralma alatt és sokkal nagyobb terrorban tartotta a népét, mint Hitler valaha is. Véleményem szerint a Sztálini rémuralom sokkal rosszabb volt, mint amit a náci Németország művel Európával, erre a Szásenyka egy tökéletes bizonyíték. Habár a regény csak egy család eltüntetésének a történetét meséli el, a történelem rejtett bugyrai tele vannak ilyenek tömkelegével.

A szerző 3 különböző történelmi időszakon vezet át, így mutatja be a 20. századi Oroszországban végbemenő társadalmi és politikai változásokat, egyetlen család felemelkedését majd bukását bemutatva. Az első rész az 1916-os évben játszódik, amikor még a II. Miklós cár uralkodott az oroszok felett. Szásenyka zsidó, burzsoá családból származott, az apja tehetős és befolyásos iparmágnás, az anyjának bejárása volt Raszputyin legbelső köreibe. A cárista családban felnőtt, egy szem leány, Szásenyka a kibontakozó forradalmi hangulatban igazi bolsevikká változott.

A következő nagy történeti egységben, már 1939-ben járunk, amikor Szásenyka a modern szovjet nő megtestesülése 2 gyermekével és magas beosztásban dolgozó férjével Ványával. Ő maga pedig egy neves magazin főszerkesztőjeként dolgozik, ami a szovjet eszméket adja közre. Egyre feljebb lépdelnek a társadalmi ranglétrán, olyannyira, hogy magát Sztálint is vendégül látják a dácsájukon. De hiába van valaki a tűz közelében egyetlen hiba és Sztálin egy tollvonással tünteti el az egész családot a történelem süllyesztőjében. A kötet lezáró részében pedig már 1994-ben járunk, a Hidegháború vége után, a megújult és szabadabb Oroszországban, ahol egy gazdag orosz oligarcha megbíz egy fiatal történész hallgatót, hogy derítse fel családja múlt századi történetét.

A regény izgalmasan van felépítve, hiszen végig vezeti az olvasót a 20. század jelentős orosz történelmi eseményein. Azonban az első két rész sokszor untatott, mert a viszonylag terjedelmes részek rövid időszakot ölölnek fel, ami miatt ezeket a részeket erősen túlírtnak éreztem. Viszont a befejező rész roppant izgalmas volt, hiszen olyan történetszálak kerültek felgöngyölítésre, amik korábban csak említve voltak. Nekem különösen tetszettek a levéltári nyomozós részek, ahogyan az új Oroszországban még mindig jelen van a korábbi rezsim által beléjük diktált félelem és a megbukott kommunista rendszer iránti hűség.

A könyv tökéletesen mutatja be az orosz rendszer átalakulásait a múlt század folyamán. Azt hogyan váltak a cár követői a munkásosztály ellenségeivé, hogyan kerültek hatalomra az egyszerű munkások majd a rettegés korának végeztével hogyan kezdett el nyitni Oroszország a modernizmus felé és hogyan jelentek meg az oligarchák. A történet lényege persze nemcsak az országban végbemenő változásokon van, hanem Szásenyka családi tragédiájának végig vezetésén. Hiába áll valaki nagyon magasan a ranglétrán, soha nem érezheti magát teljesen biztonságban, hiszen egy apró botlás és Sztálin egész családokat irtott ki. Ebben az esetben egy nem valós család történetét mutatta be az író, azonban az eset nem számított egyedinek, hiszen sorra bukkannak elő az övékéhez hasonló történetek.

A Szásenyka egy nagyszerű történelmi trilógia első kötete, aminek már kijött a következő része is, a Vöröslő ég a Don felett.