Pan-dji: Vádirat - Szentjánosbogár világítja be a sötét égboltot

Valamiért különös vonzódást érzek az Észak-Koreával kapcsolatos könyvekkel. Imádtam Adam Johnson Az ellopott élet című Pulitzer-díjas regényét vagy a Szökés a 14-es táborból-t, illetve fent van az elolvasandó könyvek listáján a Lány hét névvel is. A Vádiratot már rég kinéztem magamnak, amikor még hosszú-hosszú hónapokat kellett várni, hogy végre a boltokba kerüljön. Ennek ellenére kicsit váratott magára, mivel jó szokásomhoz híven rengeteg könyvet halmoztam fel a könyvtárból, amikhez kötött idő állt csak rendelkezésemre. Az olvasást is sokáig húztam, mivel teljesen magával ragadott ez a vékony, sszívbemarkoló könyv. Egy novella minden este.

A Vádirat nem is egy regéy, hanem egy novelláskötet, 7 gyönyörű, pokolian szomorú történeteten keresztül mutatja be a Kim Ir Szen korszak diktatúrájának mindennapi poklát. Különleges könyv ez, amely kalandos módon került ki az ország határain túlra és érte el többek között a magyar olvasó közönséget is. Pan-dji roppant bátor ember, hasonlóan bátor, mint a Rakka-naplókat megíró Szamer, aki hozzá hasonlóan álnéven alkot. Pan-dji, koreaiul annyit tesz szentjánosbogár. Azonban ő még ma is Észak-Koreában él családjával, irodalmi önudata és családja iránti mérhetetlen szeretete miatt ő maga nem kísérelte meg a szökést, csak műveinek kimenekítését, ami Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il legfontosabb műveinek lapjai között jutott ki a szabad világba.

A hét novella mindegyike a Kim Is Szen korszakban játszódik, tehát jó 25 évvel ezelőtt. Bár akár mai dátumot is biggyeszthetünk volna az egyes elbeszélések végére, mert a phenjani diktatúra ma is ugyanúgy működik csak már Kim Dzongun arca lóg mindenhol. Sok történet került már úgy nyilvánosságra Észak-Koreával kapcsolatosan, hogy azok az emberek papírra vetették a gondolataikat, történetüket, akiknek sikerült kiszabadulni a rezsim hatalma alól, és ezeket a dolgokat már szabad földön írta le. Azonban a Vádirat az első olyan mű, amely az ország határain belül jött létre és furfangos módon jutott ki. Sokat hallunk mostanában arról, hogy Észak-Korea atomháborút akar kezdeményezni az Egyesült Államokkal vagy a munkatáborok helyzetéről, az állítólagos politikai foglyok helyzetről. A Vádiratból képet kaphatunk a mindennapi élet sanyarúságáról, az éhezésről, a kilátástalanságról, a megbélyegezettségről, a mindennapos rettegésről. A Kim Ir Szen által bevezetett mocskos diktatúra jobban elgyötri a koreaiak szívét, mint a legvéresebb diktátor, mert mindent elvesz tőlük. A reményt; a családot, ami megvan vagy, amit a jövőben szeretnének; a hitet, hogy a kemény munka megtérül, hogy az életük jobb lehet. Úgy töri meg az embereket, hogy nem ér hozzájuk egy újjal sem, ám fenntartja a rettegést és a folytonosság elvét, azaz a bűnök tovább öröklődnek minden egyes családtagra.

Megismerhetünk egy nőt, aki nem akar gyermeket vállalni, mert örök életére meg lesz bélyegezve ősei bűne miatt. Egy családot, akit azért telepítenek ki Phenjanból, mert kisgyerekük fél a mindenhol ott lévő hatalmas Kim Ir Szen képmásoktól. Egy barátot, akit annyi rágalom ér, hogy szörnyethal bánatában. Egy nagymamát, aki bármire képes a családjáért. Egy apát, aki megprobálja elfojtani fia lázadozásá, hogy ezzel megóvja az életét.

Életeket, sorsokat ismerhetünk meg Pan-dji elbeszélései nyomán. Mindennapos történetek, valóságban megtörtént események. Bepillanthatunk egy rezsim álarca mögé, a csupasz igazság még annál is rémesebb, mint azt a hírek nyomán hihettük. Remélem még sok, bátor szentjánosbogár lesz, akik beragyogják a fölöttünk elterülő fekete eget.

Véleményem: 10/10