A látszat nem minden ⧫ Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Ez a második könyvem az írónőtől, ami sokkal jobban elnyerte a tetszésemet, mint a Kardos Margit disszidál. A Kardos Margittal ellentétben, ami egy novelláskötet, a Pedig olyan szépen éltek egy tényleges, összetett kisregény. Terjedelmét tekintve ez sem hosszú, alig 200 oldal, az írónőnek mégis sikerült ez alatt az igen csekély oldalszám alatt komoly problémákat és kérdéseket feszegetnie.

Az egész mű át van itatva társadalomkritikával, görbe tükröt mutat a kormánynak, kőkeményen bemutatva intézkedéseik hatásait az átlag emberek mindennapjaira, illetve szembe állít minket a társadalmi elvárásokkal. Nem mindenkinek kell olyan életet élnie, amit a társadalom és a környezete elvár tőle, nem valók mindenkinek a konvenciók.



A történet Nyilánszki Mari életét mutatja be, 3 éves korától kezdve, egészen a harmincas éveiig. Mari családjával Nyíregyháza mellett él, szegények, az anyja félre jár, az apja részeges és veri őket. A család még azt a régi hitet vallja, hogy egy lány nem jó semmire, akkor meg főleg hasznavehetetlen, ha még csúnya is. Ez különösen fájó pont számomra, de sajnos még manapság is előfordul, hogy valakit csak a neme miatt kezelnek le, vagy nem hallgatják meg a véleményét, nem adnak a szavára. Ez főleg az idősebb generációkra jellemző és azt kell hogy mondjam sok esetben nők is ezt szajkózzák.

Mari egy ilyen közegből érkezik, ahol egyrészt nyomorognak, a szülők nem megfelelően viseltetnek egymás és a gyerekeit iránt, másrészt Mari lépten nyomon azt hallgatja, hogy ő nem ér semmit, mert lány és csúnya lány. És itt láthatjuk, hogy ezek az apróságok milyen sokat jelentenek, hiszen az ilyen bánásmód miatt van annyi sérült, önbizalomhiányos felnőtt napjainkban. A történet beillene akár egy pszichológiai tanulmánynak is.

Mari mindent elkövet, hogy kikerüljön ebből a mérgező közegből, de mivel nem volt pénz a taníttatására, a szakma nélküli lány nem lát más lehetőséget a menekülésre, minthogy magához láncoljon egy férfit. Teherbe esik és úgy tűnik a gyermek a kulcs a jobb élethez. Azonban Mari ebben a helyzetben sem találja a boldogságát és végül az anyja által is járt úton találja magát.

Nem mondanám, hogy a regény a kőkemény magyar valóságot mutatja be, hiszen Mari útja egyáltalán nem tekinthető szokványosnak, de persze előfordul ilyen választás is. Valahol bírtam őt, valahol, pedig nagyon nem értettem. Értelmes okos nő, aki ahelyett, hogy saját boldogságának lenne a kovácsa, férfiaknál keresi az elismerést, a jó életet. Jobban tudtam volna azonosulni vele, hogyha mondjuk szakmát tanul vagy magát tartja el, harcol, nem, pedig különböző férfiaktól várja a megoldást. Azonban teljesen egyetértettem vele, amikor képes volt kilépni egy boldogtalan élethelyzetből és elindulni egy ismeretlen úton. Nagy bátorságra vall.

Szentesi Éva egy feltörekvő, fiatal írónő remek meglátásokkal, aki még sok érdekes és provokatív olvasmányt tartogat a számunkra.

Véleményem: 8,5/10