Téli mesevilág, amiben semmi sem az, aminek látszik ⧫ Christelle Dabos: A tél jegyesei

Christelle Dabos négy részesre tervezett regényfolyamát sokan hasonlítják a Harry Potterhez, de attól eltekintve, hogy mind a két írónő egy varázslatos világot teremtett az olvasóknak nem sok hasonlóságot véltem felfedezni. A tél jegyesei 2016-os Franciaországi megjelenése óta igazi térhódító útra indult, 2016 legjobb francia ifjúsági regényének választották. Magyarul már a második része is megjelent, A rejtélyes eltűnések a Holdvilágban. A harmadik részét, A Bábel emlékezetét, pedig az idei év novemberére ígéri a kiadó.

A Dabos által teremtett világ meglehetősen hasonlít a miénkre, azonban valamilyen esemény hatására a földrészek szétszakadtak egymástól (a Nagy Szakadás okát sajnálatos módon még nem tudtuk meg az első részből), aminek hatására létre jönnek a világ szilánkok. Minden világ szilánk élén egy-egy halhatatlan istenség áll, mint családfő, a népe, a leszármazottai. Ezek a világszilánkok erőteljesen belterjesek, hiszen a családok csak nagyon ritka, diplomáciai érdekek céljából keverednek egymással. Az elején azt gondoltam, hogy lesz valamilyen mitológiai vonása a regénynek és minden családfő, valamelyik görög isten nevét kapja, a tulajdonságaival egyetemben, de eddig csak Artemisz volt ilyen. Anima lakóinak mágikus képességei a tárgyak megszelídítésével kapcsolatos.Főszereplőnk, az Animai Ophelie, Artemisz ük-ük-ük-ük-ük....unokája, kora legtehetségesebb olvasója, ami annyit jelent, hogyha hozzáér egy tárgyhoz, az felfed előtte mindent, ami vele történt, lefejti a történelem rétegeit egészen a keletkezéséig, illetve könnyedén tud közlekedni a tükrökön keresztül, ezért is kapta a sorozat a Tükörjáró nevet.

Ophelie egy magának való tinédzser, aki annak ellenére, hogy mágikus téren roppant tehetséges az életben nehezen boldogul. Az anyja már kétszer is megpróbálta összeházasítani a család egy-egy távolabbi tagjával, azonban Ophelienek mind a kétszer sikerült kihátrálnia a nem kívánt frigyből. Azonban elérkezik az idő, amikor Ophelie már nem saját sorsának kovácsa, hanem a társadalmukat vezető Matrónák kényszerítik bele egy érdekházasságba. Nekem nagyon tetszett, hogy a szerző Animát nem apaközpontú, hanem anyaközpontú társadalommá tette. Ez nagy valószínűséggel összefüggésben áll a ténnyel, hogy Anima családfője egy nő. Emiatt a mi társadalmunkhoz viszonyítva teljesen más a döntéshozás menete, hiszen minden szervezetet a nők irányítanak. Teljesen más a megítélésük és a helyük a társadalomban. Mivel a történet akkor indul be igazán, amikor Ophelie a vőlegényével, Thornnal együtt visszatér a Sarkra, Animáról sajnos nem tudtunk meg olyan sokat, de remélem a kíváncsiságomat a következő könyvekben ki fogja elégíteni a szerző. 

Ophelie a törékeny, kis animista elindul zord jövendőbelije, Thorn oldalán új élete felé a Sarkra. Mind a két fél húzódozik a házasság elől, de kibújni nem tudnak a kötelezettség alól. Ophelie egy teljesen más világban találja magát, hiszen a Sarkon nem mindenki egy nagy család része, mint az ő hazájában. Faruk népe klánokra bomlik és mindegyik klánnak más-más mágikus tulajdonsága van. A Sarkon élnek varázstalan emberek is, ebből kifolyólag, pedig az emberek nem is lehetnek egyenrangúak A mágikus képességekkel bíró réteg teszi ki az arisztokráciát, a mágia nélküli emberek, pedig őket szolgálják, cselédség gyanánt. Ophelie izgalmas hatalmi játszma kellős közepébe csöppen, egy olyan világban, ahol semmi sem az, aminek látszik. 

Ez a regény sokkal többet adott nekem, mint reméltem, hiszen bepillantást nyertünk az udvari élet intrikáiba és cselszövéseibe, mágikus köntösbe öltöztetve. Ophelie egy nem mindennapi családba csöppent, akik csak a hatalom megszerzését látják maguk előtt, ennek érdekében, pedig képesek mindent megtenni. Ha kell átgázolnak mindenkin, csalnak, alakoskodnak.

Mind Ophelie, mind Thorn remekül megírt karakterek. Ophelie törékeny termetéhez képest nagyon erős jellem, aki vasakarattal bír. Thorn pedig egy roppant rejtélyes figura. Már amikor úgy éreztem, hogy kezdem kiismerni, olyan lépést tett, ami miatt fenekestül felborult a róla alkotott véleményem. Nem hiszem, hogy a történet előre haladásával sikerül majd jobban kiismernem őt, talán tudni fogom, melyik oldalhoz tartozik. Ennek ellenére nekem nagyon szimpatikus volt és kifejezetten tetszett, hogy egy nehezen kiismerhető karaktert kaptunk a személyében. 

Lenyűgözött az egész világ, imádtam, hogy télen játszódik a történet. Hatalmas pozitív meglepetést kaptam ettől a regénytől, hiszen egy igazi felnőtteknek szóló fantasyt kaptunk, ami tele volt keménységgel és brutalitással. Örültem, hogy nem lett boldog a könyv végkifejlete, hiszen ez akárhogy nézzük egy kényszerházasság. Mint már említettem Ophelie egyszerűen egy fantasztikus karakter, élmény volt végigkövetni a fejlődését. Rajta kívülálló okok miatt nem tudott ebben a részben annyira kinyílni, mint amennyire tudott volna, hogyha a körülmények engedik neki. De bízom benne, hogy ez változni fog a következő részekben. 

Christelle Dabos teljesen levett a lábamról a Tükörjáró sorozatával, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Véleményem: 9/10