Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

A természet olyan szintű közelsége, ami Delia Owens regényében kulcsfontosságú szerepet játszik teljesen idegen a mai modern, városi embertől. A szerző, a kiváló zoológus tökéletes összhangba hozta regényének főszereplőjét az őt körülölelő természettel. Kya csak hat éves volt, amikor mindenki elhagyta őt és teljesen egyedül maradt a mocsárban. A történet az 1950-es évek Amerikájában játszódik, amikor a nagynevű és vagyonos családok pillanatok alatt elveszítették az összes vagyonukat és váltak földön futóvá, a nagy gazdasági világválság következtében. Kya családja is erre a sorsra jutott, amikor a szülei vagyona elúszott és a család kénytelen volt beköltözni abba a mocsári viskóba, amit évtizedekkel ezelőtt a nagyszülei még a rabszolgáiknak építettek. Ezekben az évtizedekben teljesen hétköznapi dolog volt, hogy a mocsarakat és lápvidékeket ellepték a lecsúszott úri népek, akik nem tudtak lépést tartani a világgazdaság nem túl kedvező változásaival. Az állam nem tudta őket nyilvántartani, hiszen lehetetlen volt népszámlálást tartani, ezért nem is volt feltűnő, hogy egy hat éves kislány teljesen magára maradt a mocsárban. 

Kya története egyrészt a felnőtté válásáról és arról szól, hogyan volt képes egyedül túlélni az embertelen körülmények között. Nemcsak testileg hanem mentálisan. Arról, hogyan nőtt bele abba a helyzetbe, hogy a társadalom önhibáján kívül kitaszította magából, lenézte, csúfolta és folyamatosan bántotta őt. A történetbe beleszövődik egy érdekes gyilkossági szál is, mivel a város ifjú bikáját holtan találják a mocsárban. A gyanú természetesen a Lápi Lányra terelődik. A két szálon futó regény párhuzamosan mutatja be Kya gyermekkorát, szerelembe esését, majd csalódását és azt hogyan talál igaz szenvedélyre és tökéletes munkára a láp által. A másik szál a jelenben próbálja meg felgöngyölíteni a haláleset körülményit, egészen a gyilkossági tárgyalásig. Izgalmakat vártam ettől a résztől, hiszen egy gyilkossági tárgyalás mindig izgalmas, azonban ebben a regényben valahogy unalmasnak és mesterkéltnek hatott az egész.

Van valami nagyon megkapó ebben a regényben, ami ugyanakkor roppant zavaró. A történet választás és az érdekes és törékeny korszak, amiről a regény lapjain olvashatunk akár egy tökéletes olvasmány is lehetett volna. Azonban ez a könyv kicsit maga is olyan volt, mint Kya, a Lápi Lány, aki nem tud beilleszkedni a társadalomba, műveltnek akarja mutatni magát, holott semmilyen iskolai képzettsége nincsen. Az az érzés járt át olvasás közben, hogy az írónő nagyon jártas a természetben, azonban az írásban nem, emiatt nem is sikerült olyanra a regény, amilyen jó is lehetett volna.

A hangulata megcáfolhatatlan, éreztem a magányt és a társadalmi kivetettséget, ami Kya-t körüllengte. Tiszteletre méltó, ahogyan felnevelte magát, nem züllött el, mindig visszatalált a természet útjára. Azonban ahogyan megtalálta a hivatását és nevet szerzett magának a szakmájában egy picit erőltetettnek találtam. Összességében jó kis olvasmány volt, de nem szabad többet elvárni tőle, mint ami, egy könnyed nyári olvasmány.

Vélemény: 3,5/5