A tökéletes folytatás ⧫ Katherine Arden: A lány a toronyban

Katherine Arden történetei olyanok, mint egy jóízű beszélgetés egy régi baráttal, gördülékeny és természetes, amire mindig jó szívvel gondol vissza az ember. Újra találkozni Vászjával és az Északi erdő varázslatos világával hasonlóan otthonos érést jelent. Annak ellenére, hogy ezt a részt átvezetésnek éreztem a nagy lezárás előtt, cseppet sem volt unalmas vagy vontatott a történet. A medve és a csalogány vége elég sok science fiction elemet tartalmazott, ezért kicsit aggódtam, hogy a második részben el fog menni a történet ebbe az irányba, de szerencsére az írónő nagyon jó érzékkel ötvözi a varázslat és az ősi hiedelem világ elemeit az egyszerű 14. századi szláv folklórral. 

Ebben a részben mélyebb bepillantást kaphatunk Vászja és a titokzatos fagy démon, Morozko nem mindennapi kapcsolatába. Morozko karaktere az egyik kedvencem, ahogyan lassan, de biztosan tárul fel a jelleme az olvasó előtt és bontakoznak ki a Vászja iránti érzelmei. Visszatér a történetbe Olga, akit még akkor adtak férjhez egy moszkvai herceghez, amikor Vászja még egészen kicsi volt és Szása is, Pjotr Vlagyimirovics legkedvesebb fia, aki Istennek szentelte az életét. Illetve ismét elő kerül az oly nagyon gyűlölt szerzetes, Konsztantin atya is. Fellebben a fátyol egy családi titokról, ami meghatározhatja Vászja elkövetkezendó életét. 

Az első rész végén Vászja egy előre eltervezett házasság és a dühöngő falu haragja elől kénytelen menekülni. Mivel apja életét adta a népe biztonságáért már senki sincs aki megvédje a lányt a falusiak éles nyelvétől, aki felmentené a boszorkányság vádja alól. Vászja útra kel és utazóvá válik. Nehéz kor ez a hozzá hasonló erős, feminin nő számára, aki nem tesz semmi mást, mint a mai modern nő, csak ő egy olyan korban él, ahol a nőket toronyba zárva tartják a férfiak. Az ő karaktere már az első részben is lenyűgözött, de ha lehet most még erősebbé és függetlenebbé vált. 

Utazóként vad kalandokban lesz része, amiket nő létére nem élhetne át, de Vászja megtalálja a módját, hogy mindenből kivegye a részét. A vidéki táj helyett most Moszkva fényűzésével és gazdagságával ismerkedhetünk meg, az udvari intrikákkal és a hierarchia törékeny rendszerével. Nők és férfiak egyenlőtlenségen alapuló viszonyaival. Egy olyan fiatal nő út keresésével, aki a férfiak világában érzi igazán otthon magát, egy világban, ami kitaszítja magából, amibe soha nem tartozott igazán.

A regény lapjai közé lépten nyomon bekúszik a mágia és a varázslatos szláv folklór elemei, mesék, mendemondák, hiedelmek formájában. Imádom, hogy Arden a történeteket mindig egy pattogó tűznél elmondott mesével indítja, ami önmagában olvasós hangulatba hozza az embert és ízelítőt kapunk ebből az egyszerű, mégis varázslatos korból, amiből a szerző megszólítja az olvasót. Ez a sorozat a tökéletes választás a hideg téli hónapokra, a lapokon fagyos szél fúj, amit mi is a csontjainkon érzünk olvasás közben és hálát adunk a jó meleg szobáért és a forró italért. 

Vélemény: 4,5/5