Az Északi Erdő legendája sorozat befejező kötete ⧫ Katherine Arden: A boszorkány éjszakája

Régen volt már olyan sorozat, aminek ennyire vártam volna a befejező kötetét, mint Katherine Arden trilógiájának. Az Északi Erdő legendája alapvetően fiatal felnőtteknek szóló fantasy történet, hiszen a főszereplője Vászja tizenéves, azonban cseppet sem nevezném ifjúsági regénynek. A regény a 14. századi Oroszországba kalauzolja el az olvasót, amikor a napjaink politikai és gazdasági életét meghatározó ország még nem is létezett. Olyan történelmi kor ez, amiben hercegségek és bojárok uralják a vidéket, az oroszok még nem alkotnak egységes nemzetet, amikor a pogány hagyományok közé bekúszik a kereszténység, amikor a nő dolga a gyereknevelés a férfié a háború. A sorozat első részében, a Medve és a csalogányban végig Lesznaja Zemlján vagyunk, ahol Vászja a családjával él. A település 2 heti járásra van Moszkvától, itt Vászja apja az úr. A történetet végig átjárja a szláv folklór elemei, amit lassan elnyom a teret hódító kereszténység. A mágia elemei a folklór szokásokon és hagyományokon keresztül épül be a történetbe, ugyanis Vászja látja és kommunikálni is tud az otthonokat, erdőket, mezőket, állatokat védelmező szellemekkel. Ennek a résznek a végén ismerkedik meg a télkirállyal Morozkóval, akivel viharos és szenvedélyes kapcsolata a trilógia végéig kíséri az olvasót. 

A Lány a toronyban című második kötetben felszínre kerültek Vaszilisza mágikus képességei, ami az egyszerű embereket félelemmel és rettegéssel töltik el. Vászjának nem sok választása marad, menekülőre kell fognia. Útra kell tehát és utazó lesz belőle, ám egyszerű és céltalan kalandozás helyett szembe találja magát a tatárokkal, akik le akarják igázni Moszkvát. Vászjának segíteni kell a nagyhercegnek, hiszen nővére és egyik fivére is a Moszkvai elit köreiben mozog. Férfinak álcázva magát maga is hadba indul az ellenséggel szemben. A kötet végén lelepleződik, a város népe, pedig bosszúra szomjazik a boszorkány ellen, aki felgyújtotta Moszkvát. 

Tehát A lány a toronyban végén egy igen kritikus ponton búcsúztunk el főszereplőnktől: az egész város szeme láttára lett nyilvánosan megszégyenítve, felfedve, hogy valójában lány; a várost éppen megtámadták az addig ott vendégeskedő tatátok, pusztítást és a háború ígéretét hagyták maguk mögött, a városi csőcselék pedig követelte a boszorkány megégetését. El sem tudtam képzelni, hogyan menekíti ki Katherine Arden Vászját ebből a szorult  helyzetből. 

A trilógia tökéletes olvasmány lehet mindazok számára, akik ismerkedni szeretnének a fantasy műfajjal, hiszen a szerző szépen lassan csepegteti a mágiát, illetve egyik behozott elem sem tűnik túlzónak, egészen természetesnek hat minden. Viszont, ahogyan haladunk előre a történetben a mágia szerepe is egyre inkább megnő, így a befejező kötetben Vászja sok esetben eltorzulva látja a valóságot és egyre inkább mágikus képességei hatalmába jut. Talán nem nagy meglepetés, hogy Vászja különleges képességei hatására kerül ki szorult helyzetéből és küzdd meg mind a varázslényekkel, mind pedig a Moszkvát ténylegesen fenyegető tatárokkal. Végre lezárásra kerül a Morozkóval való se veled se nélküled kapcsolat is. Személy szerint ennek a szálnak a kibontását nagyon vártam, hiszen ez a szerelmi történet nagyon különleges és kedves a trilógiában. 

Arden bámulatosan szőtte bele a mágiát a történelem szálai közé, hiszen a kötet csúcspontját kiadó csata a valóságban is megesett, illetve sok szereplő helyett kapott a korabeli történelem alakulásában is. Ez egy nagyon élvezetes lezáró kötete volt egy hasonlóan jó sorozatnak, azonban személy szerint a három kötet közül ez tetszett a legkevésbé. Azt éreztem, hogy a szerző a lezáró részben próbál meg elvarrni minden eddig felmerült szálat, ami nagyon sűrűvé tette az eseményeket. Illetve néhol követhetetlen volt számomra a mágikus események alakulása (bár ezt lehet, hogy csak kevésbé tapasztalt fantasy olvasó létemre éreztem így). Ebben a kötetben voltak fenntartásaim Vászjával kapcsolatosan is, aki mindenkit meg akart menteni, mindent ő akart elintézni. Kemény csaj tudjuk, de nem kell a világ összes problémáját a vállára vennie. Örültem, hogy bizonyos események kimenetele nem happy end lett, hiszen az életben sem jön el mindig a boldog befejezés. 

Minden hibája ellenére ez egy roppant bájos és olvasmányos fantasy történet. Régen élveztem és vártam trilógiát ennyire, mint ezt. A szerző a három köteten keresztül végig fenn tudta tartani az érdeklődést, a történet nem laposodott el a végére, hanem épp ellenkezőleg nagyon felpörögtek az események. Ez a történelmi fantasy műfaj nálam teli találat volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Vélemény: 5/4,5