Mindent a halálról egyiptomi szemszögből ⧫ Jodi Picoult: A két út könyve

Az amerikai írónő, akit Michelle Obama mellett a világ egyik legbefolyásosabb nőjének választottak ismételten nem egy könnyű témával hozakodott elő. Legújabb regényében a halál és az elmúlás témáját járja körbe nem is akármilyen szempontból. A történet főszereplője Dawn fiatal korában egyiptológusnak készült, ám doktori képzését egy nem várt tragédia töri ketté. Dawnnak el kell hagynia Egyiptomot és nagy szerelmét, Wyattot, hogy helyt álljon ebben a teljesen új és ijesztő szituációban. Bár egyiptológus nem lett belőle, Dawn mégsem ment olyan messze a halottaktól, egy hazánkban még ismeretlen foglakozást választott, haláldúlának állt. Ezt a szakmát felgyorsult, egymástól egyre inkább eltávolodott életvitelünk hozta magával. Hiszen a halál és az elmúlás a régi időben az élet természetes részét képezte, az emberek szeretteikkel körülvéve mentek el, míg ma a halál ijesztő és ismeretlen dolog, amivel sok embernek egyedül kell szembe néznie. 

A történet egy repülőgép szerencsétlenséggel indul, melynek során Dawn magának is felteszi a kérdést, amit minden betegétől megkérdez: Van-e valami elintézetlen ügye? Dawn nagy elintézetlenül hagyott ügye nem más, mint Wyatt és annak a kiderítése milyen életet élhetne, ha évekkel ezelőtt máshogyan dönt, önzően a saját érdekeit szem előtt tartva. Dawn 15 év elteltével visszatér Egyiptomba, hogy megtalálja a válaszokat. A regény két szálon fut, mind két nézőpont narrátora maga Dawn. Láthatjuk Bostoni életét, a férje és a gyermeke oldalán, a hivatását betöltő lelkiismeretes haláldúlát, ahogyan végig kíséri egy haldokló utolsó időszakát, teljesíti minden kívánságát. A másik szálon, pedig maga mögött hagyja a családját és a munkáját, hogy visszatérjen Egyiptomba Wyatthoz. A forró sivatagban szinte visszacsöppen egyetemi éveibe, miközben Wyattal közösen tárnak fel egy eddig ismeretlen sírt. 

Ahogyan megszokhattuk az írónőtől a regény minden ponton tökéletesen alá van támasztva, a kutatómunkában egy híres egyiptológus segítette, illetve még Egyiptomba is ellátogatott a helyszínek leírásának pontossága végett. Hozzám hasonlóan sokunknak volt Egyiptom mániája, kis koromban én is régész szerettem volna lenni. De ez az érzés mostanra annyira megkopott, hogy az egyiptológiával foglalkozó részek szabályosan untattak. A témában volt előzetes tudásom, hiszen sokat olvastam ezzel kapcsolatosan, ez a regény sajnos nem sok újdonsággal tudott szolgálni e téren. Sokkal jobban érdekelt a haláldúla része a történetnek, ahogyan bemutatta a haldoklást és az elmúlást a rengeteg szerteágazó, emberi történeten keresztül. 

A többi regényéhez képest ez sokkal érzelmesebbre sikeredett. Nem idegen az írónőtől a szerelmi szál, azonban ebben az esetben a vad és viharos érzelmek mozgatták a cselekményt. Érdekes párhuzamot vont az igazi nagy szerelem és a halál kettőssége a könyvben. Biztosan elszoktam már az ilyen romantikus történetektől, de engem sok szempontból dühített Dawn gyerekes viselkedése és hajszája régi szerelme után. Sok esetben zavarba ejtő is volt olvasni ennek a negyvenes nőnek a tinikhez hasonló viselkedését. Jó történet volt, de sokkal jobban élveztem volt a nagy érzelmi megnyilvánulások nélkül.