Maggie O'Farrell: Hamnet

William Shakespeare a drámairodalom atyja. Darabjai az irodalomtörténet és a színház alapjait képezik. Az irodalom és a  színház terén végzett munkássága széles körben elismert, azonban vajmi keveset tudunk az életéről, házasságáról, gyermekeivel való viszonyáról, arról, hogy milyen volt Shakespeare, amikor nem darabot írt vagy színpadon játszott. Maggie O'Farrell regénye ebbe az izgalmas játékba vonja be az olvasót, amikor a Shakespeare család életét és tragédiáit írja meg, ahogyan azt a szerző elképzelte. A regény címe némiképpen csalóka lehet, hiszen arra enged következtetni, hogy a 11 éves korában pestisben elhunyt Hamnet-ról - akinek a tragédiája nyomán született meg a Hamlet -, Shakespeare egyetlen fiáról fog szólni a regény, azonban valóban az anyja,  Agnes történetét mutatja be: házasságát és nem mindennapi kapcsolatát a férjével, a gyereknevelés nehézségeit, milyen nőként helytállni egy férfiak uralta korban, megmaradni önmagának még akkor is, hogyha a környezetében mindenki különcnek tartotta, a gyermeke elvesztése okozta gyász feldolgozását, a csalódást, hogy a házassága végül nem olyan lett, mint aminek elképzelte. Ez a regény egy nagyon különleges asszony életét mutatja be, aki messze megelőzte korát. Akár ilyen is lehetett Shakespeare felesége, de ezt már soha nem fogjuk megtudni. 

Nagyon tetszett, hogy egy női karakteren keresztül kerül bemutatásra ez az izgalmas időszak, amiről nagyon kevés információ maradt fent. A 16. századi Anglia nem éppen a legkedvesebb hely: dúl a pestis járvány, aminek következtében hol bezárják, hol megnyitják a színházakat; ebben az időszakban nem nagyon van kiugrási lehetőségük az embereknek, a nőknek, pedig szinte semmi beleszólásuk nincsen életük alakulásába. Főszereplőnk, Agnes (akit a történelem Anne Hathaway néven ismer) igen különleges és szabad szellemű asszony, aki gyógynövényeket termeszt és tinktúrákat készít, vércsét reptet és mai modern felfogás szerint neveli a gyerekeit. Shakespeare nagyon fiatal volt, amikor találkozott ezzel a különleges lánnyal, akibe elsőre beleszeretett. Hamarosan, dacolva családjaik ellenérzésével egybe keltek és megszületett első gyermekük, egy kislány, Susanna, majd pár évre rá az ikrek, Hamnet és Judith. A pár nem mindennapi házasságban élt, hiszen a férfit munkája Londonba szólította, felesége vidéki otthonukban élt a gyerekekkel. 

Bár az elején nehezen tudtam bevonódni a történetbe, hozzá kellett lassulni a 16. századi élethez. Azonban, amint ráéreztem a regény ritmusára nem tudtam letenni a könyvet. Nagyon jól építkezik az írónő, a cselekményt két szálon futtatja, az egyiken Agnes és William megismerkedését láthatjuk, kapcsolatuk alakulását, házasságuk lefolyását, a másikon pedig a jelenben mutatja be az életüket, amikor a férfi ideje nagy részét többnyire Londonban tölti, alig-alig látogat haza, kapcsolatuk a távolság és az idő miatt kisebb-nagyobb töréseket szenved. Az írónő az elbeszélőkkel is játszik, hiszen hol Agnes szólal meg, hol egy külső narrátor mesél az olvasónak, hol pedig maga Hamnet szólal meg. Érdekes, hogy Shakespeare soha nem szólal meg, még nevén sem nevezik az egész regényben, ez is mutatja, hogy a felesége életében ő csak egy mellékszereplő. 

Agnes egy nagyon különleges asszony, már az anyja is az volt. Szívesebben tölti az idejét az erdőben, mint a négy fal között, bátran kereskedik a saját maga által termesztett gyógynövényekkel és az azokból készült tinktúrákkal. Saját élete, érdeklődése, üzlete van. Az, hogy ezek valóban jellemzőek voltak-e Shakespeare feleségére vagy csak a szerző ruházta fel a modern nő személyiségjegyeivel azt nem tudjuk meg. Egyszerűen imádtam ezt a megközelítést, hogy most nem a férfi van a középpontban, hanem az ő háttérországát képező nő, hiszen nem lehet sikeres senki sem az őt megfelelően támogató társ nélkül. Sokszor egy híres társ teljesen el tudja homályosítani és háttérbe szorítja a párját. Egy ilyen típusú kapcsolat nagy alázatról és szeretetről árulkodik. Izgalmas volt ezt a másik oldalt olvasni ebben a könyvben. O'Farrell igazán különlegesen ír, egy ismeretlen korról, aminek a hézagait a fantáziájával töltötte ki.