Rácz Laura Rebecca: Tudatosan gyermektelenek - Életutak, döntések - Könyv a tabuk ellen

A gyermekvállalás egy olyan döntés, ami csak az adott egyénre, párra vonatkozik, vonatkozna. Sajnos a mai Magyarországon ez a téma olyannyira megosztó, hogy kapcsolatok mennek tönkre, barátságok szűnnek meg, családok szakadnak szét. Pedig a nyugati társadalmakban ez teljesen elfogadott és releváns választás, mind nők és férfiak, illetve párok esetében. A magyarok vajon miért foglalkoznak ilyen elvetemülten a családalapítással? Miért gondolják úgy vadidegenek, hogy bármi beleszólásuk van egy ilyen döntésbe. Ebben az országban miért akarják ilyen erőszakosan egymásra tolni az emberek a gyerektémát és azt hangoztatni, hogy mindenkinek kell gyerek. Nem, nem kell mindenkinek gyerek. Nem fogja megmenteni az amúgy is a katasztrófa szélén álló kapcsolatot, nem megfelelő környezetben, pedig sérült felnőtté válhat. Erre számos példát találhat mindenki a saját környezetében. De akkor miért akarjuk rákényszeríteni az összes embert arra, hogy gyereke legyen? Nyilván közre játszik a kormány nagyon erőteljes családpolitikája is, ami teszem hozzá csendben csak addig érdekes, ameddig meg nem születik a gyermek, mert utána már vajmi kevés segítséget és támogatást kap a szülő a felneveléséhez. Annak legyen gyereke, aki igazán vágyik rá, ne annak, akit belekényszerítettek egy döntésbe, amit nem is akart igazán. Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a könyv és mutatja be a másik oldalt is, azoknak az embereknek a véleményét, akik ritkán szólalnak meg. 

A szerző alaposan körbe járja a témát, hiszen megszólaltat nőket, férfiakat, házaspárokat, szakembereket, egyedülállóakat és kapcsolatban élőket, a Gyermekmentes övezet alapítóját és ismert embereket egyaránt. Egyszóval igyekezett minden réteget lefedni a kutatással. Megmondom őszintén, hogy nagyon sok érvvel egyetértettem, sok interjú alany nagyon szimpatikus volt, intelligensen és empatikusan álltak ehhez a témához, de olyan beszélgetés is volt, ami után legszívesebben a falhoz vágtam volna a könyvet. Sok olyan ember is teret kapott a könyvben, akik szerintem a viselkedésükkel és ahogyan a véleményüket kifejtették pont hogy megutáltatják ezt a réteget a társadalommal, nemhogy megértést nem kapnak, de még gyűlöletet is kiváltanak. 

Sok okkal egyet értek, sokkal nem. Persze ott van a bolygó jelenlegi állapota és a túlnépesedés kérdése, de ez számomra nem áll egyenes arányban a gyermektelenséggel. A környezet védelmére és a nők edukálására van szükség. De, ha jelenleg lennék ebben a cipőben, most az adott körülményeket figyelembe véve semmiképpen sem vállalnék gyereket. Sokan felhozták az anyai ösztön hiányát. Szerintem ez nem hiány, hanem szunnyad és arra vár, hogy szükség legyen rá. Ez sem törvényszerű, így ha valaki úgy érzi nem tudna szeretni és kötődni az új kis élethez az inkább ne rizikózzon hátha beindul az ösztön, mert mi van, ha nem. A gyerekvállalás nem egy olyan döntés, hogy levágatom a hajam és majd visszanő, ha nem jön be a fazon. Ezt nem lehet visszacsinálni, nem lehet lepasszolni a gyereket. Nagy döntés, amiben fontos szerepet játszik az anyagi körülmény is. Például attól, aki sokat utazik a munkája miatt vagy albérletben lakik teljesen racionális és felelősségteljes döntés, hogy nem vállal gyereket. 

Ez egy nehéz kérdés, amit alaposan át kell rágnia mindenkinek és megtárgyalni az érintettekkel. De szerintem senki sem léphet fel térítőként és mondhatjuk meg a másiknak, hogyan is élje az életét. Nyilván vannak elrettentő példák, amikor az ember csak annyit lát, hogy a szülőt szétszakítja a három gyereke, artikulálatlanul üvöltenek a boltban vagy nem hagyják aludni az embert éjszaka. Ezek a dolgok persze függenek a gyerek személyiségétől is, de legfőképpen azt tükrözi vissza, ahogyan a szülő nevelte vagy nem nevelte őt. Soha nem a gyerekkel van a gond, hanem a szüleivel. 

Valamiért nálunk az időjárás kitárgyalása után felvetődik, hogy Mikor lesz már végre valakid? Mikor költöztök össze? Esküvő? Ház? Nah és mikor jön a gyerek? Persze a kéretlen és tapintatlan kérdéseknek soha sincsen vége. Ha már van gyerek akkor folyton azokat kérdezik, hogy Jó baba? Tesó? Mikor jön a következő? Úristen, miért akarod bölcsibe adni? Szóval mind a két oldal megkapja a magáét. Nekünk magyaroknak azt kellene megtanulni, hogy ne üssük bele az orrunkat más emberek legszemélyesebb dolgaiba. Mert nem tudhatjuk, hogy valakinek sehogy sem jön össze a gyerek vagy tudatosan akar gyermektelen maradni. 

Rácz Laura Rebecca könyve igazi hiánypótló alkotás a témában, sok szempontot bemutat, sokféle embert szólaltat meg. Roppant felkavaró is tud lenni, hiszen egy-egy interjú nálam is kiverte a biztosítékot. Konkrétan a megszólaló férfiakkal közül csak egy interjú alanytól nem kapott el a hányinger. Erős könyv, sok olyan dolog szerepel benne, amit az ember nem akar nyomtatva látni, de szerintem pont ezért kell elolvasni, mert olyan szempontokkal is megismerkedhet az ember, ami nagyon távol esik a komfortzónájától vagy éppen hasonszőrűekre találhat a sorok között.