A társadalmi konvencióktól megszabadulva - Han Kang: Növényevő
Han Kang igazán gyönyörűen ír. Ezt a tényt mindig megállapítom, amikor keleti író a művét olvasom. Egyszerűen máshogy látják a világot, mint mi nyugati emberek. Teljesen más a gondolkodásuk, a világszemléletük, ezért más megvilágításba is helyezi a mondanivalóját. A szavak olyanok, mint a víz az erős, hajlékony bambusz körül. Lágyan duruzsolva mesél, nyugodtan csordogálja körül az ember lelkét.
Imádok főzni, ezért különösen nagy élvezettel töltött le az ételekről szóló részek. Részletes leírást kaptunk az alapanyagokról, az előkészületekről, magáról a főzés folyamatáról és az ínycsiklandozó végtermékekről. Egészen magával ragadott a koreai konyhaművészet.
Érdekes a könyv szerkezeti felépítése. Három nagy fejezetre tagolódik, a 3 narrátorunk szemszögeire. A történet középpontjában a fiatal nő, Jonghje áll, aki egy álom hatására egyik napról a másikra felhagy a hús evéssel. Egy véres álom, amelyben minden tocsog a félig megrágott húscafatoktól, arcokat lát mindenfelé, de nem tudja, hogy ők az áldozatai vagy ő az áldozat. Jonghje olyannyira passzív és semmit mondó, hogy a saját történetében is csak az álmain keresztül szólal meg.
Az első részt, a kissebbségi komplexusokkal küzdő Csong, a férj meséli el. Nyíltan és részletesen beszél alsóbbrendű érzéseiről a méreten aluli pénisze, nem túl tetszetős testalkata és mindennemű alkalmatlanságából kifolyólag, beszél a szép nőktől való félelméről, mindenféle különleges képesség és törekvés hiányáról. Hiszen Jonghjet is azért vette el, mert habár nem vonzódott hozzá semmiféle hátrány nem származhat a kapcsolatukból. Átlagos, nincs benne semmi különleges, csendes, visszahúzódó, vezeti a háztartást, nincsenek barátai, nem jár el sehova. Vagy talán mégis. Nem hord melltartót és ez mindenkit zavarba hoz, különösen a férje szégyenkezik miatta. Aztán egyszer csak, mint aki megtébolyodott kidob minden húst a házból. Gyors fogyásnak indul, lassan elfogy, ami komolyan aggasztja a családját. Megpróbálnak közbe lépni, ami végzetes fordulatot hoz az események láncolatában.
Második elbeszélőnk Jonghje sógora, az a lusta, semmirekellő idióta, akit szégyenszemre a felesége tart el, mivel ő művész és álmai megvalósításán kell dolgoznia. Beleszeret a sógornőjébe. Ő lesz számára a vágy titokzatos tárgya, akit már már őrülten imád. Ezt a részt buja, vad szexualitás lengi be, amely a felesége egy ártatlan megjegyzésével kezdődött, a mongolfolttal Jonghje fenekén. Ekkorra Jonghje már annyira elszakadt ettől a világtól, hogy már nem is tudja megkülönböztetni a jót, a rossztól, ezzel komoly károkat okozva nővére lelkében.
A harmadik részben maga a megbántott nővér meséli el Jonghje átváltozásának végső stádiumát. Ez a rész nagyon nyomasztó és lehangoló. Inhje ekkor döbben rá, hogy ugyanúgy vergődik, mint azelőtt Jonghje. Hiszen mindig ott munkált benne a másokról való gondoskodás ösztöne, ami egy örökös, véget nem érő körforgásba taszítja az életét.
Egyáltalán nem vidám történetről van szó. Egy gyönyörű, borús meséről az igazi felszabadulás oltárán. Körbe fonja az embert és nem ereszti, ameddig a végére nem ér. Igazán varázslatos. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kissé elvont, lélektani könyveket, sok réteggel és mélyebb értelemmel.
Értékelés: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése