Egy nem hétköznapi történet ⧫ Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Az év utolsó hónapja, a december, talán az év legvarázslatosabb időszaka. Ünnep követ ünnepet, mindenkin látszik az izgatott készülődés. Milyen ajándékkal lepjem meg a szeretteimet? Mi legyen az ünnepi menü? Milyen filmet nézzünk meg közösen a családdal? És a legfontosabb könyvmoly kérdés: Mi(ke)t olvassak az ünnepek alatt?
Általában a klasszikusokhoz szoktam visszanyúlni ebben az időszakban, mert nagyon nem szeretem az ugyanannak a sémának a menetén haladó, sablonos karácsonyi történeteket. Szerencsére az idei évben nagyon sok varázslatos, ifjúsági történetet olvashattam: a Nevermoor vagy a Dermesztően csendes éj szamélyében. Matt Haig karácsonyi trilógiájának első része, A fiú, akit Karácsonynak hívnak ugyancsak remek ünnepi olvasmánynak bizonyult.
Először is meg kell említenem, hogy ennek a sorozatnak a kivitelezése gyönyörű. Keményborítós, könyvjelzővel ellátott, tele illusztrációkkal. Tökéletes karácsonyi hangolódás kicsiknek és nagyoknak egyaránt, illetve remek ajándék lehet bárki számára. De nézzük meg alaposabban mire is számíthatunk Matt Haigtől.
A karácsonyi történetekkel már Dunát lehetne rekeszteni, ezért ebben a műfajban is nagyon nehezen talál az ember olyan alkotást, ami nem sablonos vagy csontig lerágott. Matt Haig viszont egy olyan oldalról tudta bemutatni ez egész karácsonyt, amire még nem volt példa. Nem tényként kezeli, hogy van Mikulás, aki leugrik a kéményen, megeszi a neki otthagyott süteményt és megissza hozzá a tejet, zokniban hagyja az ajándékot, rénszarvason száll és a többi. Az író úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy valaki elmesélje a karácsony keletkezésének a történetét. Hiszen tényleg ki is volt a Mikulás az előtt, hogy Mikulás lett?
A könyvben egy kisfiú történetét ismerhetjük meg, akiben rengeteg jóság lakozott. Nikolas szegény családból származik, ahol a legnagyobb érték az egyms iránti megbecsülés és szeretet volt. Az apukája egy veszélyes útra indult, amiről nem tért vissza, ezért Nikolas a keresésére indult a messzi Északon, és végül rálelt a koboldok falvára, a rénszarvasokra és a saját varázserejére. Valamint rátalált élete küldetésére is, hogy a benne lakozó jóságot az emberek megegítésére fordítsa.
Nem mondanám, hogy ez egy vidám könyv, hiszen Nikolasnak rengeteg megpróbáltatást kellett kibírnia, de pont ettől lett nagyon életszerű a történet, olyan, mint maga az élet. Amellett, hogy az ember teljesen valóságosnak érezte a könyv eseményeit, nagyon vicces is volt. Komolyan olyan poénok hangzottak el a koboldok szájából, hogy szinte gurultam a nevetéstől. Ez a legtökéletesebb karácsonyi történet, amit az utóbbi években olvastam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése