Egy klasszikus, ami eddig kimaradt ⧫ Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Annak ellenére, hogy eddig még nem olvastam Hemingwayt természetesen nem volt ismeretlen számomra, hiszen ikonikus alakját egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyan az irodalomban, mint a zenében Jimmy Hendrix. Egy ideje ismerkedem már a személyével, hiszen ő az első olyan író a történelemben, aki egy olyan tudatos imázst hozott létre, ami manapság elengedhetetlen ebben a szakmában. Nemcsak írói profilt épített magának, hanem egyenesen legendává emelkedett nem mindennapi élete és cselekedetei miatt. Vitathatatlanul korának celebje volt, akinek nincs párja. Nemcsoda, hiszen harcolt az első világháborúban, oroszlánokra vadászott Afrikában, spanyol bikaviadalokon vett részt és Kubába járt halászni, élete folyamán 4 feleséget is elfogyasztott és persze nem vetette meg az alkoholt sem. Műveivel szinte az összes rangos irodalmi díjat bezsebelte. Az igazán nagy elismerést, amire régóta várt, végül 1954-ben Az öreg halász és a tenger hozta el számára, hiszen a kisregényért megkapta mind a Pulitzer, mind pedig az Irodalmi Nobel-díjat. Az elismerés talán túl későn érkezett, hiszen akkoriban Hemingway már nagyon beteg volt és nem tudta kiélvezni a megérdemelt siker gyümölcsét. Nyughatatlan és vad élete hasonlóan ért véget, ahogyan mindig is élt, önkeze által, egy golyóval a koponyájában 62 éves korában. 

Pár éve már próbálkoztam Hemingway-el, egészen pontosan a Fiestának kezdtem neki, ami az első világháborút megélt generáció lelkiállapotát fejezi ki. Lehet, hogy még nem voltam elég érett ehhez a regényhez vagy magához Hemingwayhez, mert pár fejezet után letettem és azóta sem olvastam el. Viszont a szerző személye továbbra is érdekelt, amelyet az életéről szóló nagyszerű filmek segítségével tudtam kielégíteni. Olyan mértékű személyi kultusz alakult ki körülötte, hogy az életéről szóló könyvek száma több, mint az általa írt regényeké, novelláké. Mivel egyszer már kudarcba fulladt a kapcsolatunk nem tudtam pontosan melyik művel kellene kezdenem, hogy megkedveljem ezt a fickót, akit annyira szeretni akartam. Hemingway születésének 121. évében a 21. század kiadó gondozásában megjelenő életmű sorozat első darabjára, Az öreg halász és a tengerre esett a választásom. Nagy öröm volt, hogy ezt az időt álló klasszikust ilyen gyönyörű kiadásban olvashattam, Ottlik Géza nagyszerű fordításában. Sokak számára ez a kisregény kötelező olvasmány volt, de nekem ez abszolút kimaradt, ami nem is baj, hiszen egy ilyen kaliberű történetet gimnazistaként nem élveztem és értettem volna. Egy kései műről van szó, ami foglalkozik az öregség, az elhagyatottság és a magány nehéz témáival. 

A történet Santiagóról, a kubai halászról szól, aki 84 sikertelen nap után a 85. napon is kihalászik. Töretlenül hisz és remél, bízik a sikerében. Az idős férfinak egyedül kell megvívnia a nagy hallal, hiszen a fiú, akit 5 éves kora óta tanít és nevel, a szülei nyomása hatására kénytelen elszegődni egy másik hajóra. A hal sikeres legyőzését követően a férfi a cápákkal harcol, de végül csak egy csupasz csontvázzal tér vissza a partra. Az egyszerű váz alatt egy roppant bonyolult és szimbólumokkal teli történetet kapunk, ami egyáltalán nem a halászásról szól. Mesél az öregedésről és az élet végéről, magáról a halálról, a magányról, a kitartásról, a dühről, a hűségről, a reményről, magáról az életről.  Komplexitása és nagyszerűsége hihetetlen egyszerűségében rejlik.

Az öreg halász sok mindenre tanítja meg az olvasót. Például, hogy soha nem szabad feladni, hogy a munkánk csak akkor lehet jövedelmező, hogyha minden egyes pillanatban végtelen alázattal viszonyulunk ahhoz, amit csinálunk. Megmutatja milyen az igazi magány és mennyit számít a szeretet. Santiago joggal lehetne dühös a halászokra, a fiú családjára, amiért elszakították tőle, magára az életre, de ő hihetetlen alázattal és megbecsüléssel viszonyul mindenhez, amit az élet sodor az útjába. Valljuk be nem lennénk mindannyian képesek rá, hogy 84 napnyi kudarc után a 85. napon hajóba szálljunk és ugyanolyan végtelen tisztelettel csináljuk végig a napot, mint az elsőt. 

A hal maga Santiago, akinek saját magát kell legyőznie, hogy el tudja fogadni azt, ami még vár rá az életben. Saját maga legyőzésén túl rájön, hogy nem másoknak, csakis saját magának kellett bizonyítania, hiszen a visszatérést követően nem vágyott semmi másra csak egy jó alvásra a saját ágyában. Nem volt szüksége a többi halász elismerésére ahhoz, hogy tudja mit vitt véghez egyedül a tenger közepén. 

Ez a történet, ahogyan Hemingway többi írása sem arról szól, amiről először hinné az ember. Nem feltétlenül a történet az, amiért érdemes elolvasni, hanem a mögöttes tartalom és az a varászlatos hangulat, amit az író teremt számunkra. Szikár írásmódjában minden szó a helyén van, semmi fölösleges vagy oda nem illő nincs benne. Hogyha hozzám hasonlóan ti is még csak most szeretnétek megismerkedni a 20. század egyik legjelentősebb írójával kezdjétek a legjelentőségteljesebb művével. Alig várom már, hogy a többi művét is elolvashassam, amit a 21. század kiadó jóvoltából gyönyörű új köntösbe csomagolva tudjuk elolvasni. 

Vélemény: 5/5