Családi összetartás a halál árnyékában ⧫ Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal

A második világháború témakörét és a náci haláltáborok viszontagságait feldolgozó alkotások sikere szinte borítékolható. A témát több tucat nézőpontból is meg lehet közelíteni, azonban mindig van valami újdonság a korszakkal kapcsolatban, ami előbukkan a történelem mocsarából. Escobar könyve előtt soha nem olvastam a haláltáborokban élő cigányok helyzetéről vagy hallottam volna arról, hogy a rettegett dr. Mengele óvodát működtetett volna Auschwitzban. Helen Hanemann igaz története, azonban nemcsak a haláltáborok borzalmairól szólnak, hanem betekintést enged a megbomlott elméjű SS katonák fejébe is; mesél családi összetartásról, mindenen átívelő szerelemről, bátorságról és emberségről a halál árnyékában. 

Az árja Helen Hanemann élete már akkor megpecsételődött, amikor hozzáment a cigány hegedűművészhez, Johanhoz. Egy vegyes házaspár élete a háborút megelőző időszakban is nehéz volt, a náci Németországban pedig egyenesen pokollá változott. A gyűlölködő közegben a férfi elvesztette a megélhetési forrását, ezért Helennek kellett eltartania férjét és öt gyermekét ápolónői keresetéből. Egy átlagosnak induló napon Helen munkába indult, azonban SS katonák állták az útját, parancsot hoztak, mely szerint férje és gyermekei a cigány fajhoz tartoznak, ezért azonnal deportálniuk kell őket Auschwitzba. A nő emberfeletti bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor önként vonult be a táborba, hiszen ő mindenekfölött anya és feleség volt, akinek meg kellett védelmeznie a családját. 

Őrült cselekedete megmentette gyermekei életét az azonnali végtől a halál birodalmában. Azonban nem csak saját családja életét hosszabbította meg és tette jobbá, hanem szinte a táborban élő összes gyermekét és asszonyét is. Egy eredendően árja nőre annak ellenére is felfigyel az SS vezetősége, hogy tévesen egy cigány férfihoz ment feleségül, hisz ez az SS szemében bűn volt. A frissen áthelyezett fiatal orvos, dr. Mengele megbízta Helent a cigány táborban megépülő óvoda vezetésével. Mengele eme lépésével valamelyest megcsillogtatta emberi mivoltát, azonban önös érdekek vezették, hiszen az intézménnyel jó színen tűnt fel a vezetőség szemében, illetve közel tudhatta magához azokat a gyermekeket, akiken szörnyű kísérleteket hajthatott végre. 

                                                    

Eddigi olvasmányaim során mindig csak érintőlegesen volt szó Mengeléről és a haláltáborokban végzett rettenetes munkájáról. Ebben a könyvben azonban közelebb kerültem ehhez az őrült szadistához, aki azért meg-megcsillogtatta emberi oldalát. Iszonyatos volt olvasni a kísérletekről, amiket ikreken és anyjukon hajtott végre a doktor az árja faj minél hatékonyabb szaporítása végett. Az olvasó különösen közelről kap képet Mengeléről, hiszen Helen szinte napi kapcsolatban volt vele. Szemtanúi lehetünk minden egyes kirohanásnak és emberi pillanatának, amelyek napról napra hullámzanak, illetve azt a szembeötlő változást is megfigyelhetjük, ahogyan a fiatal és lelkes orvosból átváltozott a híres-hírhedt dr. Mengelévé. 

Az elbeszélő szemén keresztül betekintést nyerhettünk a cigány táborokban uralkodó általános körülményekről és a tábor lakóinak mindennapjairól. A regény bár a történelem egy borzalmas részét meséli el, mégis üde színfoltként van jelen a holokauszt irodalmi alkotások végtelen sorában, hiszen tanúi lehetünk boldogan eltöltött karácsonynak és a táborban ritkaságszámba menően felcsendülő éneklésnek, vidámságnak, jókedvnek és élénkségnek, amit a gyerekek hoznak magukkal. Bár mondhatnám, hogy a történet vége jól alakul és Helen túlélte a koncentrációs tábort a családjával együtt, de az élet sok esetben nem kedveli a boldog végkifejletet. A Hanemann család története már a történelem szerves része, mely sok olvasóhoz Mario Escobar tollán keresztül jutott el. 

Vélemény: 4/5