Bridget Collins: A könyvkötő

Milyen lenne egy olyan világban élni, ahol a könyvek és az olvasás valami rossz, mágikus dolognak tekintendő? Bridget Collins pontosan egy ilyen világot tár az olvasók elé nagy sikerű regényében. Egy világot, amelyben a könyvek segítségével el lehet felejteni a rossz emlékeket és tapasztalásokat, itt ugyanis, hogyha egy történetet bekötnek egy könyvbe az illetőnek kitörlődik a memóriájából. Ez elsőre nagyon is kényelmes megoldásnak tűnik, bekötni minden rosszat egy könyvbe és nem is emlékezni rá. Azonban a viszályára is elsülhet a dolog, hiszen ha az ember túl sokszor veszi igénybe ezt a szolgáltatást meg is őrülhet. 

Történetünk főszereplője, Emmett Farmer a földeken dolgozik, ám valami nem stimmel vele. Furcsán gyengének érzi magát, nem tudja végigdolgozni a napokat, holott korábban ez nem okozott számára gondot. Majd rejtélyes módon a szülei elküldik tanoncnak egy könyvkötő mellé, holott korábban a könyvek tiltott tárgyak voltak az életében. Nem érti mi baja, nem tudja miért kell elhagynia az otthonát és a főszereplőnk fejében lévő zavar az olvasóra is átterjed, hiszen Emmettel együtt ismerjük meg ezt a furcsa kort. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor játszódnak az események, a történet valamikorra a keresztes hadjáratok végére tehető, a 19. század tájára. Alapvetően nagyon szeretem ezt a sötét, borús időszakát a történelemnek, de a regény egyszerűen nem tudott berántani, borzasztó sokáig olvastam, mindig nagy nehezen tudtam csak rávenni magamat, pedig nagyon szerettem volna szeretni. 

Olvasás előtt jó tisztában lenni néhány dologgal. Egyrészt ez egy lassú lefolyású könyv. Általában szeretem az ilyen típusú történeteket, de most valószínűleg nem voltam olyan hangulatban, hogy élvezni tudjam ezt a lassú mederben csordogáló történetmesélést. Borzasztóan idegesített, hogy az elején nem értettem mi történik, alig akarnak előre mozdulni az események. Fel kell készülni rá, hogy a könyv feléig alig történik valami, alig tudunk meg valamit a háttérben meghúzódó eseményekről. Illetve azt is jó tudni, hogy ez egy LMBTQ történet, benne egy meleg szerelemmel. Sokan dicsérik benne a szerelmi szál szépségét, én azonban idegesítőnek találtam. Persze komoly lelki tusákat tár fel, hiszen melegnek lenni ma sem könnyű, a 19. században, pedig egyenesen öngyilkosság volt, mégis idegesítő volt a szereplők egymáshoz való viszonya. 

Alapvetően nagyon szeretem a lassú folyású történeteket, de ez a könyv valahogy most nem tudott megszólítani.