Az olvasást tiltja a törvény - Ray Bradbury - Farenheit 451 és más történetek

Vannak olyan könyvek, amik egyszerűen alapművekké válnak. Teljesen függetlenül attól, hogy milyen korban íródtak, hol és hány országban tiltották be, milyen rejtélyes módon került az olvasókhoz. Ezeket a könyveket kivétel nélkül mindenkinek el kell olvasnia, hiszen olyan fontos üzenetet hordoznak magukban, ami miatt az irodalom alappilléreit alkotják.
Ray Bradbury sci-fije, a Farenheit 451 is ebbe a kategóriába tartozik. Nem vagyok a műfaj nagy kedvelője, ezért ezt a vékonyka könyvet elég sokáig és nagyon nyögve nyelősen olvastam. Kétség sem fér hozzá azonban, hogy a történet, amit Bradbury kibontott kötelező olvasmány minden sci-fi és disztópia rajongó számára.
A könyv 1953-as megjelenése nagy port kavart, hiszen a tv irodalomra mért negatív hatásait taglalja. Magyarul 1966-ban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. Idén, pedig az Agave Kiadó hozta ismét a nézőt látó terébe, a gyönyörű filmes borítóval. Ráadásul nem csak a Farenheit 451 rejlik a könyvben, hanem néhány rövidebb novella is.

A könyv egy olyan jövőbeli világba repíti el az olvasót, ahol az emberek nem olvasnak. Nem azért nem olvasnak, mert a könyvek kimentek a divatból, hanem azért, mert az olvasás már törvénybe ütköző dolognak számít. Az emberek csak ülnek otthonaikban, egy olyan szobában, amit négy oldalról tv fal határol és úgy érzik, hogy teljes életet élnek, mivel a virtuális partik és összejövetelek teljesen elvonják a figyelmüket arról, hogy nem csinálnak semmit. Az életük teljesen értelmetlenné és kiüresedetté vált.

A történet főszereplője Guy Montag, egy tűzőr. A tűzőr nem egyenértékű az általunk ismert tűzoltóval. Ebben az utópisztikus világban ugyanis nincs szükség tűzoltókra, mert mindent ház tűzbiztos. A tűzőrök a felelősek azért, hogy az embereket boldog tudatlanságban tartsák. Ha a hatóságok lefülelnek, valakit, aki könyveket rejteget az otthonában a tűzőrök felgyújtják az összes könyvet, az illető házával együtt. Guy ebben a világban végzi a munkáját, hosszú éveken át csak gyújtja a tüzeket, bármiféle lelkiismeret furdalás nélkül. Hiszen nem ismer mást. Már az apja és a nagyapja is tűzőr volt. Hogyan is élhetne máshogy?

Aztán egy napon megismerkedik a szomszéd kislánnyal, aki felnyitja a szemét és Guy életében először gondol arra, hogy talán máshogyan is tudna élni. Lehet, hogy a könyvek kipusztítása a világból nem a legjobb út.

A könyv olyan fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, mint az olvasás és az önálló gondolkodás fontossága, illetve, a tömegmédia elterjedésének káros hatásai az irodalomra és az átlag emberek olvasási szokásaira. Erős görbe tükröt mutat a politikai életnek is. Hihetetlen, hogy egy olyan egyszerű lépéssel, mint a könyvek bevonása, mennyire gyorsan meg lehet változtatni egy társadalom szerkezetét és meg lehet kérdőjelezni a működését.

Bradbury kétségtelenül jó író, azonban nekem nincs meg a megfelelő képzelőerőm a sci-fihez, ezért sokszor zavaros volt számomra az olvasás. Nem tudtam elképzelni például a tv falas szobát sem. A regény végén a főszereplő gyakran kényszerült helyváltoztatásra, számomra, pedig olyan gyorsak voltak az átmenetek, hogy csak kapkodtam a fejemet és nem értettem mikor hol vagyunk, hogyan kerültünk A pontból B pontba. Nem is tagadom, hogy a sci-fi nem a kedvenc műfajom, ebből kifolyólag nem tudom úgy megítélni a Farenheit 451-et, ahogy azt illene. Bradbury a maga műfajában nagyot alkotott. Az elrettentő példa miatt, pedig mindenkinek kötelező, ha szereti a sci-fit, ha nem.

Véleményem: 7/10




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi regények könyvajánlója ⧫ Avagy milyen könyvekkel kezdjük, ha szeretnénk jó történelmi regényeket olvasni

Talán életem legfontosabb könyve ⧫ Szabó Magda: Az őz

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - "Kézirat el nem ég!"