Egy egész élet telefonba zárva ⧫ Dmitry Glukhovsky: Text

Vannak könyvek, amiket el kell olvasni. El kell olvasni őket, annak ellenére, hogy nem kellemes, megnyugtató vagy szívmelengető olvasmányok. El kell olvasni őket, mert nagyon erős érzelmeket váltanak ki, gondolkodásra sarkallnak és olyan tartalmat adnak át az olvasónak, amit soha nem fog elfelejteni, mindig vele lesz élete során. Dmitry Glukhovsky könyvét hasonlóan tudnám jellemezni. A regény olvasása, a gördülékeny stílus ellenére, iszonyatosan nehéz volt számomra. Az író olyan töménytelen mennyiségű szarkazmust és társadalomkritikát zúdít a fejünkre, hogy csak fulladozunk a sorok között. A Text egy hátborzongató tanmese világunk romlottságáról. Mesél a drogról és annak minden veszélyéről, az alkoholról és a modern kütyüktől való függőségről. Egy olyan olvasmány, amit az ember egyszerűen nem tud egy ültő helyében elolvasni, meg-meg kell szakítania, hogy át tudja gondolni az olvasottakat, meg tudja emészteni a történteket.


Ezt a rémtörténetet mindenkinek el kell olvasni, aki annyira függ okostelefonjától, hogy hangosabban kezd el kapálózni a szíve, ha esetleg otthon felejti vagy szúrást érez a mellkasában, amikor merülni kezd kedvenc játékszere. Az okostelefonok világában, ahol mindenki csak a telefonjával együtt tesz ki egy egészet, Glukhovsky megírta minden függő legrosszabb rémálmát.

A regény főhőse Ilja, aki egy tinédzserkori baklövés miatt 7 évet ült börtönben. A történet a szabadulásával indul. Iljánál egy buliban drogot találtak, amit az egyik rendőr szórakozásból dugott  zsebébe. Ártatlanul varrták be az első éves egyetemistát. Életét még az előtt derékba törték, hogy elindulhatott volna valamerre. Vége volt  gondtalan egyetemi életnek. Mire kijött nem maradt semmije és senkije: a barátnője, már más gyermekét hordja a szíve alatt; a legjobb barátja rég elfelejtette, családot alapított, a saját gondjait kell megoldania; mire hazaért az anyja meghalt, a lakásukat kirabolták; az apját nem ismerte soha sem. Ilja helyzete kilátástalan, nem tudja mihez kezdjen, kihez forduljon és sürgősen pénzre van szüksége.

Mindeközben a férfi, Pjotr Hazin, aki tönkre tette az életét vígan éli a sajátját. Lelkesen osztja meg élete minden egyes pillanatát virtuális baráti társaságával. Buliról bulira jár, az élete csak a drog és a nők körül forog, a rendőrségénél előléptették. Ilja szabadulása utáni este is egy buliba készült, amiről persze értesítette az internet népét. Ilja nem tudta pontosan mit várjon ettől a találkozástól, egyszerűen szüksége volt erre a szembesítésre, hogy tovább tudjon lépni.

A találkozó persze nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Rejtélyes, kalandos módon Iljához került Hazin telefonja és vele a kulcs a rendőr százados életéhez, ott van minden bezárva, abba a telefonba. Hazin munkahelyi dolgai, viharokkal teli magánélete, a szüleivel való zűrös kapcsolata. Borzasztó belegondolni, hogy milyen kicsi kell csak ahhoz, hogy az életedet, minden egyes részével együtt csakúgy átadd valaki másnak. Nem kell sok ravaszság, csak egy suttyomban meglesett kód és a telefon memóriája kinyílik a kéretlen behatoló előtt, felfedve minden titkát.

Magáról a történetről nem is ejtenék több szót, hiszen akkor akaratlanul is fel kéne fednem létfontosságú eseményeket. Azonban nem akarom senkinek sem elrontani az olvasási élményét.

Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, hogy ténylegesen ne beszéljünk a regény eseményeiről. Ilja a frissen szabadult bötöntöltelék, aki ártatlanul ment be, de mocskosan jött ki. Bosszút akart állni Hazinon, amiért elvette tőle az életét, az álmait, a jövőjét. Ezért ő is elvett mindent, amit csak tudott.

Nem tudom azt mondani, hogy tetszett a könyv, de azt sem, hogy nem tetszett a könyv. Hihetetlenül vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Az üzenet, amit hordoz, brutálisan, őszintén vágja az arcunkba, hogy ez így nem jó! Sürgősen változtassunk vagy rossz vége lesz a dolgoknak. A főszereplő is kettős érzelmekkel tölt el. Hiszen valahol meg is értem őt, de többször gondoltam azt olvasás közben, hogy csak hülyeségeket csinál. Lehetett volna szépen, okosan csinálni és a börtön után újjá építhette volna az életét kockáról kockára. De a helyes út helyett, folyton csak álmodozott és olyan vágyálmokat kergetett, amik elérthetetlenek voltak a számára.

Félelmetes belegondolni abba, hogy mi, a 21. század gyermekei mennyire függünk elektromos eszközeinktől: okostelefonok, és okosórák, tabletek és laptopok mindenütt. Manapság már mindenkinek van mindenből. Nem megyünk ezek nélkül a kütyük nélkül sehová sem. Felkelünk az az első dolgunk, hogy rápillantsunk a telefonunk képernyőjére, kaptunk-e valamilyen értesítést az éjszaka folyamán, tusolni is okosórában megyünk, alváshoz sem vesszük le. Régebben mindenki tudta a fontos családtagok telefonszámát fejből, hiszen semmi sem rögzítette azt csak az agyunk vagy legfeljebb egy helyes kis notesz. Ha ma megállítanánk tíz random embert az utcán, egyik sem tudná fejből az édesanyja telefonszámát.

A könyv rávilágít az okostelefontól való függés árny oldalaira. Nem lenne szabad ennyire átadnunk magunkat a technika vívmányainak, ennyire óvatlanul, naivan kiteregetni az életünket, hogy aztán bárki levághasson belőle egy szeletet magának.
Sokáig olvastam, nem volt könnyű olvasmány, mégis a mai kor emberének kötelező lenne megismernie ezt a hátborzongató történetet, ami bármelyikünkkel megeshet.

Véleményem: 8/10