Ellentétek tökéletes játéka ⧫ Caleb Carr: A halál angyala

Caleb Carr A halál angyala című történelmi thrillerét, a sorozat megjelenése következtében kapta fel az olvasó közösség ismét. Az 1994-es regény, 24 évvel az első megjelenés után kezdte el térhódító útját. Ez a könyv is tipikus példája azon könyvek egyre népesebb táborának, amik igazán népszerűvé a megfilmesítés után váltak az olvasók szemében. Az Agave kiadó gondozásában, gyönyörű, filmes borítóval már második kiadásban kapható. 

A regény a két kedvenc műfajomat vegyíti, vagyis a történelmi regényt és a hátborzongatóan izgalmas thrillert. Caleb Carr zseniálisan játszik a tényekkel, helyszínekkel, a kor sajátos finomságait hajszál pontosan adagolja az olvasónak, nem feledkezve meg, semmilyen apróságról. Tősgyökeres New Yorki lakos, ráadásul történész diplomát szerzett az NYU-n. Úgy ismeri a várost és annak történelmét, mintha maga is ott lett volna, akkor, 1896 ködös, bűzös utcáin. Lehengerlően precíz és könnyed stílusával, pedig az olvasót is magával rántja. Ráadásul nem csodálom, hogy egy ehhez hasonló történelmi regénnyel rukkolt elő az író, hiszen az édesapja gyilkosságért ült börtönben. 

Az események a 20. század küszöbén álló, fejlődni vágyó, egyre növekvő New Yorki metropolisban bontakozik ki. Abban a korban, amikor Theodore Rooseveltet még nem úgy ismerjük, mint az Egyesült Államok 26. elnökét, hanem rendőrfőnökként tevékenykedik. Roosevelt a várost elborító korrupció és bűnözés ellen próbálja felvenni a harcot, újszerű nyomozati módszerek alkalmazásával és egyéni hitvallásával. A regény napjain elég erősen kidomborodik a Roosevelt által szorgalmazott új iskola tanításai és a vele szemben folyamatosan fellépő ex-rendőrfőnök és híveinek mesterkedései, akik a régi iskola szerinti rendszer alapján működnének tovább. Hiszen ebben az időben még az ujjlenyomatok sem számítottak a bíróság által elfogadható bizonyítéknak. Engem mindig is nagyon foglalkoztatott a kriminalisztika. Ebben a könyvben, pedig tökéletes képet kapunk ennek a bonyolult tudományágnak a fejlődéséről. 

Minden egy gyermekprostituált fiú hullájának megtalálásával kezdődik. New York vallásos és prűd lakóinak a szemében nem bűncselekmény történt, hanem csak egy újabb kis pondrótól szabadult meg a város. Theodorenek esélye sincsen szabályos módszerekkel és a rendőrség bevonásával kézre keríteni a gyilkost, ezért saját egységet szervez ennek a nem mindennapi feladatnak a megoldására. Megismerhetünk a magyar származású dr. Laszlo Kreizlerrel, a kor méltán híves lélekbúvárával, akinek a szava sorsok fölött dönthet. A New York Times bűnügyi tudósítójával, John Moore-al, Sara Howarddal, a New Yorki Rendőrség, első női alkalmazottjával, illetve a modern kriminológiai módszereket felsorakoztató Isaacson fivérekkel. 

Persze rejtélyes gyilkosunk nem elégszik meg egy kioltott élettel, egyre csak felbukkannak a városban a megcsonkított gyermekprostituáltak tetemei, illetve összefüggések kezdenek kibontakozni régebbi, süllyesztőbe került esetekkel. A nyomozás, pedig egyre izgalmasabb fordulatokat vesz. Sok embernek áll érdekében, hogy Kreizlerék tevékenysége kudarcot valljon, gondolok itt a várost irányító vallási, pénzügyi és gazdasági vezetőkre egyaránt. Rooseveltnek keményen ki kell állnia ebben a politikai viharban, hogy érvényesíteni tudja az igazság szavát. 

A regény nem merül ki egy sorozatgyilkos utáni hajtóvadászatban, hanem egy új, oldalról közelíti meg az eseményeket és keresi a megoldást. Beleshetünk az éppen kialakulóban lévő pszichológia múlt századi gyökereibe. Természetesen nem az egyszerű pszichológiáról van szó, hanem a sokkal bonyolultabb törvényszéki változatról, mely esetben a lélekbúvár egy komplex jellemrajzot állít fel, személyiség jegyekkel, szokásokkal és a gyermekkorból hozott rossz vagy jó emlékekkel. Így próbál rájönni arra, hogy mi mozgatja a bűnelkövetőket, hogyan szemelik ki az áldozatokat, mitől is lettek ilyenné. 

A rengeteg történelmi adat és nyalánkság tengerében, a hosszú pszichológiai fejtegetések és a kriminológiai problémák kibontása ellenére maga az olvasás nagyon gyorsan és gördülékenyen ment. Egy feleslegesen leírt fél sort sem tartalmas az ötszáz, sűrűn teleírt oldal. A fordítás igen igényesre sikeredett, azonban a cím nálam hagy némi kivetni valót maga után. Szerintem sokkal elegánsabban hatott volna egyszerűen A lélekbúvár vagy Az elmegyógyász.

Igazi finomság a téma kedvelőinek és a laikusoknak egyaránt. Amikor belekezdtem az olvasásba nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni és hogy ilyen hamar a végére fogok érni. Kicsit mérges vagyok magamra olyan szempontból, hogy a sorozatnak előbb a végére értem, mint hogy a lemaradást be tudtam volna hozni olvasás terén. Ezért számomra a vége kicsit elnyújtottnak tűnt. Biztosan csak azért érezhettem így, mert a nagy csattanóval már tisztában voltam. 

Véleményem: 9,5/10