Egy nem mindennapi família története ⧫ Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Szerző: -
Paul Austerrel a kapcsolatunk olyan, mint egy viharos, kifűrkészhetetlen, vad szerelem. A 4321-el teljesen levett a lábamról. Az után a csodálatos regény után be került a kedvenc szerzőim egyre rohamosabban bővülő, népes táborába. Aztán következett az első törés, tökéletesnek indult kapcsolatunk során, nevezetesen, a New York trilógia. Azzal a regénnyel úgy éreztem valami visszafordíthatatlanul eltörött bennem. Emiatt a csalódás miatt félve vettem a kezembe a Brooklyni balgaságokat, sokat is várakoztattam, de egyszerűen nem akartam még egyszer azt a szenvedést érezni olvasás közben.

Amikor végül rávettem magamat az olvasásra, szinte az első oldalaktól kezdve magával ragadott a könyv. Visszatért a nagy szerelem az író iránt, a könyvet, pedig szinte egy szuszra elolvastam. Mintha csak kettőt pislantottam volna és már a végére is értem.

A jó öreg Auster megtréfált, de aztán megtalálta az utat és ismét a kedvencek között van.


A Brooklyni balgaságok 2005-ben íródott. 2006-ban az Európa Kiadó adta ki, majd idén megjelent a 21. Század Kiadó gondozásában, az új Auster életmű sorozatában, gyönyörű szép, új köntösbe bújva.

Rögtön egy idézettel kezdeném, a regény első pár mondatával:
"Egy csendes helyet kerestem a halálra. Valaki Brooklynt ajánlotta, hát másnap reggel Westchesterből leutaztam felmérni a terepet. Ötvenhat év óta először jártam ott, semmire nem emlékeztem."
Úgy vélem, hogyha egy könyv ezzel a nem mindennapi felütéssel indul akkor az vagy nagyon pocsék és csak ez a pár mondat, ami használható vagy nagyon-nagyon jó. Szerencsére Auster esetben az utóbbi lehetőség áll fenn.

A történet narrátora Nathan Glass, az ex-tüdőrákos, ex-biztosítási ügynök; ex-férj. Nathan teljesen elidegenült a családjától, utolsó éveit Brooklynban szándékozik tölteni. Azonban Brooklyn nemcsak a meghaláshoz bizonyult tökéletes helynek, hanem az elvesztett családi szálak felgöngyölítéséhez is. Megismerhetjük a Glassek és a Woodok nem mindennapi családi viszonyait és mindennapos kis balgaságaikat. Auster olyan lágyan és természetesen tud beszámolni a családjában történt őrült eseményekről, hogy a könyv egyszerűen letehetlen. Minden mondat vége előkészíti a következő csavaros történetet és az ember egyre jobban csak bele akarja ásni magát ezekbe a nem mindennapi viszonyokba, a vége felé, pedig már majd szétveti az olvasót a kíváncsiság, de ugyanakkor nem akarja, hogy elfogyjon a mesélnivaló.

Azt hiszem ez a mondat tökéletesen jellemzi, mind Auster írói nagyságát, mind pedig a könyv értékeit.

Véleményem: 10/10

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi regények könyvajánlója ⧫ Avagy milyen könyvekkel kezdjük, ha szeretnénk jó történelmi regényeket olvasni

Szerző: -
Kép
Az aktuális olvasmányom - Caleb Carrtól A halál angyala - döbbentett rá, hogy mennyire odáig vagyok a történelmi regényekért. Azonban valamilyen okból kifolyólag mostanában nem sokat olvastam belőlük. Ezek a regények sokkal többet tudnak adni az olvasónak a kortárs művekhez képest, hiszen olyan korokba és történelmi jelentőségű eseményekbe láthatunk bele, fontos helyszíneket vehetünk szemügyre több száz évvel ezelőtti pompájukban, amik túltekintenek saját korunkon. Persze ez nem azt jelenti, hogy a történelmi regények jobbak lennének azoknál, amik a saját korunkban játszódnak, csak sokkal szélesebb sugárban tekinthetjük át ez eseményeket, a korrajz megfelelő leírásának hála. Viszonylag hamar megismerkedtem a történelmi regényekkel, mert apukám is nagy rajongója a műfajnak. Ezek a könyvek attól annyira jók, hogy olvasás közben tényleg úgy érzi az ember, hogy ott áll a fagyos tundrán a cárizmus idejében, vagy forró egyiptomi homok perzseli a talpát Kleopátra korában. Összegyűjtöt
Olvass tovább »

Talán életem legfontosabb könyve ⧫ Szabó Magda: Az őz

Szerző: -
Kép
Szánom bánom, de még csak idén kezdtem el ismerkedni Szabó Magdával, mint személlyel, magánéletével, házasságával, Szobokta Tiborral és irodalmi munkásságával. Első regényem az írónőtől a legismertebb ifjúsági története, az  Abigél  volt, ami nem volt ugyan rossz kezdés, de valahogy nem tudott magával sodorni a tizenévesek világa, még első világháborús közegben sem. Mivel Szabó Magda hirtelen annyira népszerű lett, rengeteg fórumon találkozni vele, legyen az Szabados Ági olvasás népszerűsítő programja vagy a Poket zsebkönyvek, hogy egyszerűen kíváncsi lettem mit tartogat még az írónő és miért rajonganak érte annyian még mindig. Az őz megadta nekem a választ a kérdéseimre. Szabó Magda egyszerűen zseniális, olyan mélységgel és belső tudással ábrázolja a karaktereket és a női sorsokat, hogy a hideg futkosott a hátamon olvasás közben, de ugyanakkor letehetetlenül magába szippant a történet. Bátran kimerem jelenteni, hogy Az őz lett életem egyik fontos könyve, amit újra és újra elő fogok
Olvass tovább »

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - "Kézirat el nem ég!"

Szerző: -
Kép
Végre sikerült eljutnom Bulgakov legendás könyvéhez, amit a Sátánról írt. És most nem csak leemeltem a polcról és elolvastam az első száz oldalt, mint legutóbb, hanem végig is olvastam. Tavaly, amikor próbálkoztam vele, ostoba módon magammal vittem mindenhova. Pedig ez nem egy metrón olvasható lagymatag kis lányregény, hanem egy nehéz könyv, amit csak nyugalomban lehet olvasni, hiszen rengeteg kiegészítő jegyzet tartozik hozzá, amiket ildomos elolvasnunk, ha teljes korképek akarunk kapni, illetve sok összefüggés, ami amúgy nem lenne elég nyilvánvaló. A kézirat roppant rejtélyes és titokzatos. Bulgakov abban a veszélyes korban kezdte el írni nem mindennapi témjú regényét, amikor minden veszélyesnek számított és az élet minden területét átszőtte a politika. 1928-ban kezdte el írni és 1940-ben "fejezte be". Ez alatt a 12 év alatt többször kényszerült rá a kézirat megsemmisítésére, 5-ször fogott neki. A Bulgakov kutatók szerint A Mester és Margaritának 5 különböző, különbözőkép
Olvass tovább »