Könyvorgia

Nem sűrűn veszek a kezembe önéletrajzi alkotásokat, amit azért nem értek, mert mindig nagyon tetszenek az ilyen típusú könyvek. Talán eddigi életem során összesen 3-4 memoárt vagy életrajzot olvastam, kifejezetten olyan emberekről, akikért rajongok vagy egészen egyszerűen annyira botrányos és nem mindennapi életet éltek, hogy kíváncsivá tettek. Olvastam már Johnny Deppről, Alfred Hitchcockról és Winston Churchillről is. Amikor először hallottam Michelle Obama könyvéről, tudtam, hogy ezt biztosan be fogom szerezni és el fogom olvasni. Az ex First Lady ténykedéseit már régóta nyomon követtem, hiszen ő nem olyan volt, mint ez elődei, hanem messze menően kitűnt a tömegből azzal, hogy nem hagyta magát elhomályosítani Barack által, végig megmaradt önmagának (ahogyan egyébként az elnök is), nem voltak a hírnévvel együtt járó sztár allűrjei, nem adta fel a céljait és a munkáját a férje miatt. Michelle valahol olyan, mint minden nő, aki megpróbál megfelelni a női lét bonyolult normáinak, ker...

Szégyenszemre bevallom, hogy a Gyilkosság az Orient expresszen az első regény, amit Agatha Christie-től olvastam. Valahogy az írónő életműve nálam teljesen kimaradt. Egyrészt mert nem vagyok kifejezetten krimi rajongó, másrészt a családomban senki sem forgatta a könyveit. Amikor kijött a regény legújabb filmfeldolgozása, ami elég jóra sikeredett, úgy gondoltam eljött az ideje, hogy megismerkedjek a történet papír alapú változatával is.  Így utólag komolyan nem is értem magam, miért vártam ennyi ideig ezzel a műfajjal és a műfaj legjelesebb képviselőjével. Nagyon élveztem az olvasást, Agatha Chrisrtie igazán furmányos és csavaros bűntettet eszelt ki az olvasóknak. 

Szurovecz Kittivel a tavalyi év során ismerkedtem meg  A kisemmizett angyal  című regényén keresztül. Azonnal levett a lábamról az írónő nyers témákat feldolgozó, mégis lágy írásmódja. A kisemmizett angyalhoz hasonlóan A sokszívűben is komoly, nem mindennapi témát tár az olvasók elé. Egy olyan életformát mutat be, amely egyre inkább kezd elterjedni, azonban még nem tart olyan messze az elfogadás útján, mint az azonos neműek kapcsolatait érintő kérdések. Ez, pedig nem más, mint a poliamoria kérdése. Olyan emberek bátor és újító csoportjával ismerkedhetünk meg a regény lapjain, akik képesek egyszerre több embert is szerelemmel szeretni.  Hallottam már az ilyen beállítottságú emberekről, bár megvallom őszintén nem hazánkban, ezért nagyon kíváncsi voltam erre a regényre és arra, az írónő hogyan fogja tudni majd tálalni az olvasóknak. 

Végre megérkezett a nagy regényes kihívás második állomása, habár kicsit megkésve, de itt van :) Mint már említettem korábbi posztokban, az idei évem egyik nagy fogadalma, hogy végig olvasom a Harry Potter sorozatot. Fogadalmam kizárólag a hét alap kötetre vonatkozik, a ki tudja mennyi kiegészítő könyvre nem. Szerintem jól haladok, mivel március közepe van és a negyedik részt már több, mint egy hete befejeztem. Nah de nézzük meg, hogy mi adott ez a rész nekem.

Amikor elkezdtem a blogot nem voltak havi beszerzős posztok. Aztán egy idő után, amikor a beszerzések mérete bődületesen nagyra nőtt, arra gondoltam most már érdemes lenne egy posztban összefoglalni mely könyvek is a polcom új lakói. Viszont egy idő után, amikor közeledett a hónap vége és a poszt összeállításának ideje, hihetetlen frusztrációt éreztem. Szerettem volna mindig időben kitenni a posztot, tehát az elmúlt hónap utolsó vagy az új hónap első napjain. Nem akarom teljesen elhagyni ezeket a bejegyzéseket, mert szeretem őket összeállítani, de mindenféleképpen ritkábbak lesznek. Úgy gondoltam, hogy évszakonként lesz egy nagyobb összegzés.  Tehát most megmutatom nektek az összes könyvet, amit télen szereztem be, azaz decemberben, januárban és februárban. 

Wow végre egy női börtönregény! Ha az emberek azt hallják börtönregény, általában egy tesztoszterontól duzzadó és erőszakos férfi börtönt képzelnek el, nem, pedig egy kevésbé erőszakos, de lélektanilag sokkal megterhelőbb női fegyházat. Rachel Kushner regénye, pedig pontosan erről a viszonylag ismeretlen világról rántja le a leplet. Már régóta izgatta a fantáziámat ez a könyv, mivel megmagyarázhatatlan vonzódást érzek a veszélyes bűncselekmények köré szőtt történetekhez. Börtönregényből, még nem volt alkalmam, olyat olvasni, ami női fegyházban játszódott, sőt a legtöbb regényes bűnesetet is mind férfiak követték el (legalábbis az eddigi olvasmányaimban). Meg kell mondanom sokkal jobban élveztem ezeknek a nőknek a történetét, akik sokkal higgadtabbak, kegyetlenebbek és ravaszabbak voltak, mint a legtöbb férfi társuk. 

Az idei évem egyik nagy fogadalma, hogy végig olvasom a Harry Potter sorozta mind a hét részét. Igazából pár éve már olvastam az első két részt, sőt a harmadikat is csak angolul. Úgyhogy ez a regény egy újra olvasás volt most. Mivel könyvben az első két rész nem tett rám nagy benyomást, meg sem fordult a fejemben, hogy azokat is újra elolvassam. Az Azkabani fogoly messze menően a kedvencem a filmek közül, valamint szerettem volna magyarul is elolvasni ezt a részt, hiszen a magyar fordítás valami zseniálisra sikeredett. A Harry Potter könyvek kapcsán az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy nem lehet spoilerezni, mivel napjainkban mindenki ismeri a történteket innen vagy onnan. Persze más lenne a helyzet, ha akkor olvastam volna ezeket a könyveket, amikor megjelentek.