Nem sűrűn veszek a kezembe önéletrajzi alkotásokat, amit azért nem értek, mert mindig nagyon tetszenek az ilyen típusú könyvek. Talán eddigi életem során összesen 3-4 memoárt vagy életrajzot olvastam, kifejezetten olyan emberekről, akikért rajongok vagy egészen egyszerűen annyira botrányos és nem mindennapi életet éltek, hogy kíváncsivá tettek. Olvastam már Johnny Deppről, Alfred Hitchcockról és Winston Churchillről is. Amikor először hallottam Michelle Obama könyvéről, tudtam, hogy ezt biztosan be fogom szerezni és el fogom olvasni. Az ex First Lady ténykedéseit már régóta nyomon követtem, hiszen ő nem olyan volt, mint ez elődei, hanem messze menően kitűnt a tömegből azzal, hogy nem hagyta magát elhomályosítani Barack által, végig megmaradt önmagának (ahogyan egyébként az elnök is), nem voltak a hírnévvel együtt járó sztár allűrjei, nem adta fel a céljait és a munkáját a férje miatt. Michelle valahol olyan, mint minden nő, aki megpróbál megfelelni a női lét bonyolult normáinak, keresve az egyensúlyt saját életében a munka, a gyereknevelés, a háztartás és a feleségi kötelezettségek bonyolult folyamában.
Michelle Obama memoárjában egy őszinte vallomást olvashatunk egy átlagos nőről, akinek nagy és nemes céljai vannak az életben, egy olyan nőről, aki házasságot kötött egy kivételesen tehetséges és intelligens férfival, egy nőről, aki a körülmények alakulásából kifolyólag vált ismertté. A reflektorok előtt zajló életét megpróbálta a lehető legnormálisabban élni, gyermekeket nevelni, helyt állni a házasságban és a munkában is. Nagyon példaértékű, ahogyan kezelte a vele történt eseményeket.
A könyv elején, mint a legtöbb életrajzi témájú írásban, megismerkedhetünk Michelle gyerekkorával. Nehéz helyzetű, nagy és összetartó, a végtelenségig szerető munkáscsaládból származik, a Chicagói gettó sűrűjéből. A jobb élet kapuján való belépést, pedig a tanulás nyújtotta. Nagyon megérintett, hogy nyíltan beszélt útkereséséről és arra buzdított minket, olvasókat, hogy ne féljünk változtatni, hiszen az első választásunk nem feltétlenül a jó út. Ő maga is számos munkát kipróbált, több karrierutat is bejárva élete során. Sok bátorítást és erőt merítettem a szavaiból.
Imádtam, hogy betekintést engedett a Barackkal való kapcsolatukba, a megismerkedésüktől kezdve a Fehér Házban töltött időszak mindennapjaiig. Komolyan mondom, le a kalappal Michelle előtt. Barack nem egy átlagos férfi, ezért a vele való kapcsolat is komoly megpróbáltatások elé állította őt. Nem kevés idejébe telt, mire helyre tudta billenteni a kapcsolatuk egyensúlyát. Tetszett, hogy hiába voltak már elnöki pár, minden esetben a gyermekeik jóléte volt számukra az elsődleges. Mesélt a gyereknevelés nehézségeiről és szépségeiről.
Bármennyire intelligensen ír, rengeteg politikai és történelmi vonatkozása van a könyvnek, inkább női olvasmánynak mondanám és nőknek ajánlanám. Michelle inkább nőként, feleségként és anyaként szemléli a világ dolgait. Teljesen levett a lábamról az őszinteségével és az intelligenciájával. A Fehér Ház mindennapjaiba való betekintés, pedig egy varázslatos utazással ért fel. Imádtam minden sorát.
Véleményem: 10/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése