Az elhalgatott Kvangdzsui mészárlás története ⧫ Han Kang: Nemes teremtmények
A Dél-Koreai írónő már a Növényevőben megmutatta a világnak, hogy az ő hangjára igenis oda kell figyelni, hogy nem mehetünk el szó nélkül a munkássága mellet, hiszen olyan történeteket mesél el, amiknek elmeséléséhez hatalma bátorságra és erőre van szükség. Míg a Növényevőben egy belső utazásra invitálja az olvasót egy olyan tabu témában, mint a nő társadalmi helyzete Koreában, a Nemes teremtményekben egy megtörtént, véres mészárlásról mesél. A történtek után még hosszú évtizedekig cenzúrázták az eseményekről írt könyveket, színházi darabokat, verseket. Az emberek csak félve, suttogva beszéltek a szörnyűségről, pult alatt kézről kézre adott fényképalbumokból tudták csak meg az igazságot és talán Han Kang bátor könyve nélkül a világ ma sem tudná mi történt azon a hideg tavaszi napon, 1980. május 18-án, Kvangdzsuban.
Nagyon nehezen rázódtam bele a regény vagy inkább novelláskötet olvasásába és a terjedelméhez képest sokáig is tartott mire a végére értem. A fordító utószava segített a végén egy kerek egésznek látni a történetet. Mivel az események egyáltalán nem köztudottak az emberek számára, a megértés szempontjából sokkal jobb lett volna, ha az utószó előre kerül, illetve, ha az angolszász kiadáshoz hasonlóan, szintén a megértést segítő fejezet címeket használják. Tiszteletben tartom a fordító döntését, amiben a szöveghűséget tartotta szem előtt, de olvasóként érthetőbbek lettek volna az adott részek, ha tudjuk ki a beszélő, illetve el tudjuk helyezni időben a történteket. Persze ez a megoldás sem rossz, hogy az utószó, mint egy korona teszi teljes egésszé a könyvet, ebben az esetben keményen meg kellett dolgozni annak érdekében, hogy össze tudjuk rakni az eseményeket.
Az összes keleti íróra igaz, de az koreaikra különösen jellemző az a gyönyörű írói stílus, ami teljesen elvarázsolja az olvasót. Hiába lelkileg nagyon megterhelő a Nemes teremtményekben feldolgozott téma, az írásmód szépséges líraisága miatt volt mégis tökéletes olvasmány. A Növényevőhöz hasonlóan Han Kang ebben a könyvében is több szereplő szemszögéből mutatja be a történetet. Megszólalnak az áldozatok, egy a harcok során eltűnt fiú, az anyja, egy kiadónál dolgozó szerkesztő, aki kitartóan küzd a cenzorok ellen az igazság megjelenítése érdekében, megszólal maga az író, sőt még egy holttest is elmeséli a vele történteket. A maga brutális, nyers valóságában kerül elmesélésre ez a véres esemény, az írónő nem szépít semmin, úgy tárja az olvasó elé a valóságot, ahogyan az történt.
Erről a könyvről csak ellenmondásokban tudok nyilatkozni, hiszen egyszerű lélekörlő és fenségesen tiszta, mocskos és gyönyörű. A legjobb könyv, amit hónapok óta olvastam. Azonban én azt ajánlom mindenkinek, aki teljesebb képet akar kapni az eseményekről és jobban akarja érteni a novellákat, mind a beszélő kilétét, mind pedig az időrendiséget az kezdje az utószóval az olvasást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése