Élet az online valóságban ⧫ Earnest Cline: Ready Player One

Egyáltalán nem vagyok otthon a számítógépes játékok világában, mégis roppantul élveztem a könyv olvasását. Tehát, hogyha valaki szemez ezzel a művel, de a számítógépes nyelvezet miatt fél belevágni, egy percig se habozzon. Nem tagadom, hogy egy olyan olvasó számára, aki jártas a számítógépes játékok világában és imádja a '80-as évek populáris kultúráját, különösen élvezetes, de a magam fajta "civileknek" is kitűnő olvasmány. Nyelvezete roppant gördülékeny, valamint  a szerző mindent megmagyaráz.

A Ready Player One története a nem is olyan távoli jövőben játszódik, egészen pontosan 2045-ben, egy olyan jövőben, ahol az emberiség olyannyira tönkre tette a bolygót, hogy a valóság elviselhetetlenné vált, az emberek, pedig a James Halliday által teremtett virtuális világba, az Oasisba menekülnek.

Hát nem elképzelhető ez a sors, amennyiben az emberiség ezen az úton halad tovább? Elképzelhető, hogy a virtuális valóságban sokkal jobb lesz élni, mint a rideg valóságban? Nem ijesztő ez az utópisztikus világkép? De még mennyire, hogy elképzelhető és baromira ijesztő. A regény még sok ehhez hasonló kérdést vet fel az olvasónak, amik nagyon elgondolkodtattak a könyv befejezése után. Nah de nézzük meg egy kicsit közelebbről az alaptörténetet.


Főszereplőnk és narrátorunk a 18 éves Wade Watts, aki az életét az Oasisban éli. Az Oasis még Wade születése előtt jött létre. Kezdetben egy sima játéknak indult, de egy hatalmas virtuális térré nőtte ki magát, ahol az emberek nem csak a szabadidejüket töltötik, hanem dolgoznak, iskolába járnak, üzleti tranzakciókat és tárgyalásokat folytatnak. A történetbe James Halliday halála után öt évvel csöppenünk bele. A különc Halliday örökösök nélkül hagyta el a világot, élete fő művét a legrátermettebb emberre akarta hagyni, ezért kitalált egy utolsó játékot. Az Oasisban elrejtett egy húsvéti tojást, a megtaláló, pedig nemcsak az Oasist, de Halliday teljes felhalmozott vagyonát is megörökli.

Egészen öt évig nem történt semmilyen fejlemény a tojásvadászat terén, aztán Wade megtalálja a tojáshoz vezető első kaput, aminek következtében indul csak be igazán a vadászat. Halliday igazi különc volt, mindig is azt szerette volna, hogy az emberek azt szeressék és azokért a dolgokért rajongjanak, mint ő. A játékot is ennek megfelelően építette fel. Halliday rajongott a '80-as évekért, amiben fiatalságát élte. A regény tele van a korszakot jellemző popkulturális utalásokkal: filmekkel, sorozatokkal, zenékkel és persze játékokkal, hiszen abban a korszakban indult el robbanásszerűen a videójátékok fejlődése.

Az egész regény roppant izgalmas, maga a hajsza, a harc a konkurenciával, a barátságok alakulása és a szerelmek szövődése. Mivel szereplőink főleg az Oasisban léteznek, az olvasók is a virtuális világról tudhattak meg a legtöbbet, de azért a szomorú valóságba is kaphatunk betekintést: a nyomornegyedekbe, a pusztító betegségek és a tizedelő vízhiány közepébe. Ezek a részek nagyon nyomasztóak voltak, ahogyan Wade családi helyzete is. Mivel a történet viszonylagosan boldogan végződött végződött, úgy hagyta ott a szerző az olvasókat, hogy valami jobb dolog történik a szereplőkkel az utolsó oldal után.

Ami nekem sok volt és nyálasnak érzékeltem, az a Wade és Artemisz között szövődő szerelmi szál. Bár a regénynek szüksége volt egy ilyen szálra is, Wadenek szüksége volt egy ilyen jellegű támpontra, ami miatt mindig csak előre tekinthet.

Jól megírt könyv, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

Vélemény: 8,5/10