Nagy regényes kihívás - 3.rész ⧫ Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Christelle Dabos Tükörjáró sorozatának második része ugyanolyan varázslatos, mint az első, amiről bővebben IDE KATTINTVA olvashattok. Egy kicsit darabosnak éreztem ezt a részt, nyögve nyelősnek. Sokan állították, hogy ez a rész sokkal jobbra sikeredett, mint az első, hogy 1 nap alatt elolvasták ezt a 660 oldalas monstrumot. Számomra a könyv olvasása nagyon lassan ment, majdnem 2 hétig tartott, sokszor éreztem, hogy nincs kedvem a kezembe venni, valami másra vágyom. Nagyon lassú mederben folyt a történet, ami megmondom őszintén sokszor untatott, szerintem a regényben történt eseményeket sokkal rövidebben is meg lehetett volna írni. Viszont a végén nagyon begyorsultak a dolgok és az utolsó 200 oldalon nem tudtam már letenni a könyvet. De akármennyire volt érdekfeszítő a könyv vége, mégis soknak tartom a 400 oldalas bevezetést. 

A tél jegyesei végén ott búcsúztunk el szereplőinktől, hogy Opheliet hivatalosan is bevezetik az udvarba és bemutatják Faruk nagyúrnak. Ophelie élete az udvarban sem lesz kevésbé veszélytelenebb, sőt sokkal inkább kerül ellenfelei szeme elé, mint valaha. A fenyegető levelek egyre veszélyesebbnek tűnnek, főleg, miután a Holdvilágban rejtélyes eltűnések veszik kezdetét. Ophelie és Thorn pedig izgalmas nyomozásba kezdenek, miközben a háttérben zajlik a családi ülés. 

Ophelie és Thorn ismételten bebizonyították a számomra, hogy mennyire izgalmas karakterek. Nekem kifejezetten tetszik, ahogyan ez a két félénk ember lassan, megfontoltan és egyre tisztább szándékokkal közelednek egymáshoz. Még Roseline néni volt az, akinek a karaktere ebben a részben olyan erőt és józanságot sugárzott magából, hogy teljesen ledöntött a lábamról. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen meglepetéseket tartogathat számomra. 

Christelle Dabos kétséget kizáróan nagyon jó mesélő, ám mivel még újnak tekinthető az írói pályán hajlamos túlírni a dolgokat. A Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban esetén is ez történt. Nagyon élveztem Ophelie és Thorn egyre szebben bontakozó kapcsolatát, az egyre nagyobb rálátást a múlt eseményeire és az udvar mindennapjait jellemző hatalmi játszmákat, azonban hiányérzetem van a könyv befejezése után, mert vajmi kevés információ derült ki a Nagy Szakadásról és az azt megelőző körülményekről. A második könyvben már sok kitagadott nemzetséggel is megismerkedhetünk, de alig tudunk meg valamit a képességeikről, a múltjukról, hogy miért tagadták ki őket. A magam részéről sokkal több háttér információt szerettem volna kapni.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon jó kis olvasmány volt és már alig várom a folytatást, amit a kiadó idén őszre ígért. Mivel az első két kötet nagyon alaposan, talán túlságosan is alaposan bemutatta a világot, nagy reményeket fűzök a következő részhez, a múlt eseményeinek feltárása és a családi történelem terén. Úgyhogy kíváncsian várom mit tartogat az olvasók számára a Bábel emlékezete. 

Véleményem: 8/10