Egy régóta várt vallomás ⧫ Woody Allen: Apropó nélkül - Önéletrajz

Szeretem Woody Allen filmjeit, habár korántsem láttam annyit, mint kellett volna. Nem vagyok hatalmas nagy rajongó, nem rohanok a mozikba, hogyha kijön egy új film, nem olvasok el minden hírt róla, azonban a majdnem harminc évvel ezelőtti botrány hozzám is eljutott. Gondolom nem nagyon árulok el vele újdonságot, ha egy kicsit mélyebben is belemegyek az eseményekbe, a téma említése kiküszöbölhetetlen, hiszen erre felé halad a történetvezetés és erre fut ki a könyv végkifejlete is. Woody Allen igazi nőcsábász volt, élete folyamán több házasságot és a hosszabb kapcsolatot tudhat maga mögött, azonban egyik kapcsolata sem határozta meg annyira az életét, mint a Mia Farrow színésznővel való élettársi viszonya. Farrow több gyermeket is örökbe fogadott, akik közül néhányat Allennel együtt nevelt. Kapcsolatuk vége felé Allen és Farrow egyik nevelt lánya, Soon-Yi egymásba szerettek, Farrow pedig gyermekmolesztálással vádolta meg volt élettársát egy másik nevelt lányukkal kapcsolatosan. A botrány természetesen szárnyra kelt és olyannyira hatással volt a rendező életére, hogy azokban az időkben Amerikában nem is játszották a filmjeit, sőt önéletrajzának megjelenésekor a Hachette munkatársai tiltakozásuk jeléül az utcára vonultak. Woody Allen önéletrajza végül egy kis kiadóhoz került, hazánkban a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg. 

Szeretném előre leszögezni, hogyha valaki csak a botrány részleteire kíváncsi akkor ez a könyv nem neki való. Elhallgatni természetesen nem lehetett, mivel ez az esemény rányomta a bélyegét Woody Allen életének utolsó 30 évére, azonban szerencsére nem ezek az események állnak a fókuszban. A könyv az életrajzok sajátossága szerint a születéssel kezdődik, sőt túl is nyúl rajta, hiszen bemutatásra kerülnek Woody Allen szülei, egész neveltetése és az a háttér ahonnan feltornászta magát igazi nagymenő Hollywoodi filmessé. Az egész könyv roppant szórakoztató, de talán azok a legviccesebb részei, amikor az apjáról mesélt, aki anyja tárcájából lopta ki a pénzt, hogy lóversenyre tudja költeni, amikor azt ecseteli, azért kezdett el Hemingwayt olvasni, hogy bevágódjon a nőknél és nyíltan beismerte, hogy nem olvasta az 1984-et, viszont Gobbels romantikus regényét igen. 

A könyv visszarepít abba a 20. századi New Yorkba, amit annyira szeretek könyvekben, filmekben. Hihetetlen volt akár csak belegondolni, hogy hosszú élete során olyan dolgokat élt át szinte testközelből, amiket az én generációm csak a történelem könyvekből ismer, mint például Kennedy elnök meggyilkolása, Hemingway öngyilkossága vagy a Manson banda vérengzései. Nem is beszélve a rengeteg bálványozott személyről, akikkel Woody Allen beszélhetett, dolgozhatott - Fellini, Diane Keaton vagy Carry Grant, csak hogy egy párat említsek. Sokszor nehéz volt nyomon követni a kötetben felsorakoztatott rengeteg nevet, de cseppet sem volt zavaró. Olvasás során rengetegszer kerestem rá a neten bizonyos személyekre, eseményekre vagy néztem meg melyik filmről is van szó. Rengeteg szó esett természetesen a filmjeiről, azok elkészítésének körülményeiről. Néhány esetben végig vezette az olvasót az ötlettől a végtermékig, de sokszor csak említésszintjén esett szó egy-egy munkájáról. Érdekes lesz ezzel a kissé bennfentes tudással látni majd élete munkáit. 

Woody Allen végig túlzó álszerénységgel, magából is viccet csinálva mesél az életéről, amivel tökéletesen előkészíti a terepet a kötet végén a botrány részleteinek feltárására, hiszen most először olvashatunk az eseményekről az ő szemszögéből elmesélve. Tehát ez nem egy egyszerű önéletrajzi kötet, hiszen foggal-körömmel védi a becsületét, a családját, a döntéseit, próbálja tisztára mosni a nevét. Nem szeretnék erről több szót ejteni, hiszen mindenki elolvashatja a könyvet, amiből kiderülnek a részletek, mindenki választhat magának egy oldalt és levonhatja a maga tanulságait. 

Többet kaptam a kötettől, mint vártam. A történetek rengeteg humorral voltak fűszerezve, ami lépten-nyomon megmosolyogtatott. Tökéletes hangulatjavító olvasmány a borongós őszi-téli napokra. Rajongóknak kötelező olvasmány, ám azok is nagyon élvezhetik, akik hozzám hasonlóan nem azok. Nem kell megijedni sem a méretétől sem attól, hogy untat a filmkészítés részleteivel. Ez egy tökéletes olvasmány volt a számomra, az évem egyik legjobbja. Mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Vélemény: 5/5