Egy vérbeli spanyol krimi ⧫ Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje (A fehér város trilógiája 1.)

Nagyon ritkán olvasok krimit, ami nem is tudom miért alakult így, hiszen nem nagyon olvastam még olyan krimit, amit ne szerettem volna. Idén is ezt az egyetlen könyvet olvastam a műfajában, amit igazán nagy kár lett volna kihagyni. Nektek is azt ajánlom kedves olvasók, hogy ezt a lehengerlően izgalmas történelmi alapokon nyugvó regényt ti se hagyjátok ki, főleg hogy egy zseniális trilógia első részét tatja a kezében az olvasó. Első ránézésre nem tűnik egy téli olvasmánynak, hiszen a forró katalán nyárba csöppenünk, azonban az események annyira vérfagyasztóak, hogy fel sem tűnik milyen évszakban járunk. A fehér város csöndje több szempontból is felkeltette az érdeklődésemet. Adott ez a csodálatosan szép, titkokkal teli kisváros, Vitória, ami lépten-nyomon magán hordozza a történelem lenyomatát. A lenyűgözően szép borítóról nem is beszélve, amit önmagában is a polcon szeretne tudni az ember. Valamint itt van a furcsán hosszú nevű szerző, akinek ez az első regénye, ami megjelent Magyarországon, a kötet világ szinten több, mint 1 millió példányban kelt el. 

A történet egy lenyűgöző csavarral veszi kezdetét, amikor főszereplőnk, Unai López de Ayala hadnagy éppen arról számol be az olvasóknak, hogy a gyilkos, akit üldözött éppen fejbe lőtte. Ez egy érdekes írói játék a szerző részéről, aminek a során az olvasó egészen az utolsó oldalig nem tudja meg a hadnagy sorsát. Lehet, hogy meghal a lövés következtében, de életben is maradhatott, hiszen ő narrálja az eseményeket. Ez a játék még egy lapáttal rátett az amúgy is roppant izgalmas történetre. 

Vitória látszólag egy nyugodt kisváros, azonban sötét titkokat rejt. 20 évvel ezelőtt ugyanis egy sorozatgyilkos garázdálkodott a városka utcáin, párosával hagyva a hullákat maga mögött a város történelmi nevezetességeinél. A rituális gyilkosságok rettegésben tartották a város lakóit, azonban a két évtizeddel ezelőtti gyilkosságok elkövetőjének személye most kétségessé vált. A város elittjéhez tartozó Ortiz de Zárate ikrek felkapott médiaszemélyiségek voltak, Tasio híres régész, míg Ignacio a rendőrség oszlopos tagja volt. A kettős gyilkosságok ügyében a nyomozást annak idején Ignacio végezte, melynek során bebizonyosodott, hogy ikertestvére a tettes. Azonban 20 évvel később a gyilkosságok újra kezdődtek egy olyan időszakban, amikor Tasio még a rácsok mögött ült. 

Tehát roppant izgalmas történetbe csöppenünk bele, ami már az első lapokat követően felpörög, magába ránt és addig nem enged el, ameddig a végére nem ér az ember. Roppant gyorsan lehet vele haladni annak ellenére, hogy egy igazi kis féltégláról van szó a maga 640 oldalával. A regény át van itatva a történelem szellemével és a régészet tudományával, hiszen ahogyan haladtunk előre a gyilkosságokban , úgy tárult fel előttünk a város porondon lévő és háttérben futó történelme is. Az események nem csak a jelenben zajlanak, hanem visszanyúlt egészen a gyökerekig, azokig a végzetes eseményekig, melyek elindították a gyilkost az öldöklés útján. A szerző roppant csavarosan, sok esetben humorral, minden szempontot bemutatva beszéli el az eseményeket, olyan fordulatokkal tarkítva, amire sok esetben nem is gondoltam. Egyszerűen zseniális minden mondata, a furcsán hosszú nevű szereplők, pedig csak még izgalmasabbá teszik ezt a sötét hangulatú noir történetet. Szerencsére nem maradunk sokáig Vitória titkai nélkül, hiszen a trilógia második részét, a Vízáldozatokat már el is hozta nekünk az Európa Kiadó. Nagyon kíváncsi vagyok milyen meglepetéseket tartogat még számukra a szerző. 

Vélemény: 5/5