Rejtély a magyar banki szektorban ⧫ Mezei Petra: Mint a homokszemek

Mezei Petra debütáló kötetében fellelhetőek ugyan a kezdő írókra jellemző kiforratlanságok, azonban a sokak által ismeretlen banki szektorba való betekintés élvezetéből ez semmit sem volt le. Borzasztó nehéz bekategorizálni ezt a könyvet, hiszen keveredik benne a krimi szál, a romantikával, ugyanakkor sötét noir hangulat lepi be az egész regényt. A szerző korábbi tapasztalatainak hála otthonosan mozog a bankok és a biztosítások világában, biztos kézzel vezeti az olvasókat is ebben a titkokkal övezett szakmában. Betekintést nyerhetünk mind a nagyobb biztosítótársaságok, mind pedig a kisebb szervezetek működésébe, a bankok biztonsági rendszerének felépítésébe és persze a nyomozói munkába is. 

A történet két idősíkon játszódik, melyek Alföldi Alex jelenét és egy jelentőségteljes múltbeli eseményt mutatnak be. Alex 2011-ben egy nagy biztosítótársaság egyik felső vezetői beosztásban tetszeleg, amikor kirendelik egy bűntényhez, mint a biztosító képviselőjét, azonban a szokványosnak tűnő eset megváltoztatta az egész életét. A másfél évvel ezelőtt történt rejtélyes események gyökeresen megváltoztatták a főszereplőnk életét és nem csak az életkörülményeire vonatkozóan, hanem az események hatására poszttraumás  stressz szindróma alakult ki nála, aminek a hatására visszahúzódóvá és távolságtartóvá vált. A 2013-as jelenben Alex egy kis biztosítótársaságnál dolgozik kárszakértőként, amikor egy tévesnek tűnő riasztássorozat miatt ismételten szoros együttműködésre kényszerül a rend őreivel. 

A szerző egy erős női karaktert szeretett volna alkotni, amivel nincs is baj. Bírom az erős nőket, de Alex esetében egy kissé túlzásba esett. Ő a legokosabb, a legszemfülesebb, az egyetlen, aki megtalálja az összefüggéseket az események között, aki civil létére jobban végzi a rendőrség munkáját, mint az illetékes szervek. A tudálékossága és az önteltsége nagyon sokszor bosszantott fel olvasás közben. Nem is értem mire föl viselkedett ilyen arrogánsan, amikor egy egyszerű webshopos rendelést sem tud leadni hiba nélkül. Ezzel párhuzamosan a rendőrség munkája is igen megkérdőjelezhetővé vált. Komolyan nem akarom elhinni, hogy a rendőrség olyan egyszerű dolgot sem képes felderíteni, mint egy család gyermekeinek a száma, amikor egyszerűen csak le kell kérni a lakcím kártyákat. Sokkal jobban tetszett volna a történet, hogyha az írónő Alexet nem akarta volna ennyire tökéletesnek bemutatni minden tekintetben: tökéletes alak, a lehető legmagasabb intelligencia, a legjobb munkaerő, a nyomozói képességeiről ne is beszéljünk. 

Érdekes volt a szinte két szálon, párhuzamosan zajló nyomozás, azonban nem akarom elhinni, hogy a rendőrség tényleg ennyire inkompetens, hogy egy civil kárszakértő segítsége nélkül nem tudta volna megoldani az ügyet, úgy hogy minden bizonyíték az orruk előtt hevert. A hadnagy, Béla nagyon szimpatikus karakter volt, azonban szakmailag sajnos nem sokat tett le az asztalra. A nyomozásban részt vevő másik rendőrt, Ákost, pedig jobban érdekelték Alex bájai, mint a megoldásra váró ügy. Szükséges volt az Alex és Ákos között szövődő szerelmi szálra, hiszen kellemesen fellazította a kegyetlen bűncselekmény légkörét. 

Rövid könyv volt, a krimi szál miatt amúgy is gyorsan lehetett haladni az olvasásával és tényleg jó olvasmány volt, azonban nem tudok elmenni a logikai hézagok mellett, ami főleg abból adódott, hogy Alex mindent jobban tudott, mint a tényleges szakértők, a rendőrség pedig hagyta, hogy egy civil belefolyjon a munkájába és megmondja a szerveknek, hogy ki hogy végezze a feladatát. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy így működik a rendőrség hazákban. Illetve, ami nagyon zavart, hogy nem derült ki számomra, miért is lett ez a könyv címe, a történetből egyáltalán nem derült ki semmi erre vonatkozóan. Érdemes odafigyelni Mezei Petra munkásságára, mert egy remek szerzővé nőheti ki magát, hiszen aki képes ennyire unszimpatikus karakterrajzot alkotni azt csak szeretni lehet.