Vámpírok és vérfarkasok a viktoriánus Angliában ⧫ Gail Carriger: Lélektelen (Napernyő protektorátus 1.)

A viktoriánus kor az egyik kedvenc irodalmi korszakom, hiszen ebből az időszakból kerültek ki olyan ikonikus alkotások, mint a Büszkeség és balítélet, az Üvöltő szelek vagy a Jane Eyre. Carriger történetének is ez a korszak adja táptalaját, azonban nem hagyományos értelemben, hiszen a sorozatban a társadalomba beépítette a természetfeletti lényeket, egészen pontosan a vámpírokat és a vérfarkasokat. Zseniális, ahogyan a szerző beintegrálta a természetfelettieket a társadalomba és nem a perem területekre száműzte őket, főleg a felsőbb rétegekben kaptak helyett, politikai és titkosszolgálati tisztségeket töltöttek be. Főszereplőnk, Alexia Tarabotti, egy nagyon különleges személy, mert valahol félúton helyezkedik el a természetfelettiek és a nappali népek között, hiszen lélektelen, természeten túli képességeinek segítségével pedig egy mozdulattal semlegesíteni tudja a természetfeletti tulajdonságokat. 

Miss Tarabotti egy roppant jó karakter, aki 19. században élő vénlány létére igencsak modern, mind gondolkodásban, viselkedésben és szabadszájúságban. Alexiát lenézi az egész családja, hiszen 26 éves létére még nem ment férjhez, anyja korábbi házasságából való, amelyet a szintén lélektelen Alessandro Tarabottival kötött, ennek megfelelően túl barna a bőre a kor divatjához képest, túl görbe az orra, túl kerekded, túl sokat olvas és gondolkodik. Alexia tehát hátránnyal indul a társadalmi életben, mivel lélektelen, talján apjához hasonlít nem pedig habos-babos angol anyjához. Jane Austen hősnőihez hasonlóan Alexia sem esik kétségbe a helyzetéből adódóan, örömteljesen éli az életét. Imádtam a csípős visszaszólásait, a mindig gyakorlatias hozzáállását a helyzetekhez és, hogy igazi kékharisnya. 

Történetünk egy bálon veszi kezdetét, ahol Alexiát megtámadja egy kóbor vámpír, a lány önvédelemből véletlenül megöli a támadóját, ami sajnos a rémesen nagyhangú és neveletlen farkasember, Lord Maccon megjelenését hozta maga után, hogy felderítse a kóbor vámpír ügyét. Akarva akaratlanul Alexia is egyre jobban kezd belebonyolódni a rejtélybe, aminek a során eltűnnek a színről a kóbor vámpírok és farkasemberek Anglia szerte. És persze Lord Macconnal is összegabalyodik a nagy izgalom közepette. 

A regény alapvetően romantikus felütésű, átszőve a természetfeletti lényekkel, az általuk mozgatott árnyékkormánnyal és a csodásabbnál csodásabb találmányokkal és persze mindez megkoronázva egy izgalmas nyomozással. A romantikus száll olyan, mint az Austen regényekben, csak sokkal merészebb és csípősebb, igazán felemelő és vicces volt ezeket a részeket olvasni. Összességében is elmondható, hogy ez egy nagyon vicces kötet, tele humorral és iróniával. Egyszerűen imádtam, szuper sorozatkezdő rész, alig várom, hogy folytassam Alexia és Lord Maccon kalandjait.