Újabb rituális gyilkosságok Vitóriában ⧫ Eva García Sáenz de Urturi: Vízáldozatok (A fehér város trilógiája 2.)

Eva García Sáenz de Urturi neve egészen új keletű a magyar olvasóknak, hiszen a tavalyi évben robbant be a hazai könyves piacra A fehér város trilógiája első két kötetével. A sorozat első része rögtön levett a lábamról, azonnal olvasni akartam a folytatást. Szerencsére a Vízáldozatok hozta az elvárt színvonalat, mégsem tudott annyira beszippantani, mint az első rész, habár ez a gyilkos sokkal pszichopatább volt és sokkal rosszabb dolgokon ment keresztül, mint Nancho, az első rész sorozatgyilkosa. A fehér város csöndjében nyomozónk Kraken/Unai egy fejlövést szerez Nanchotól, aminek köszönhetően megsérült a beszédközpontja, a nyomozást magával hozó traumákról ne is beszéljünk. A főhadnagy, Alba azonban sokkal rosszabb helyzetben van, hiszen a férjéről megállapították, hogy sorozatgyilkos, aki majdnem megölte őt és Unait is, illetve kiderült, hogy gyermeket vár. Nem tudni, hogy az apa a néhai férjétől van vagy a Krakennel folytatott viszonyából fogant. Alba terhessége különösen nehéz időszakban érkezik, hiszen még ők sem sem tudják Unai-al, hogy merre felé halad a kapcsolatuk, gondolni kell a munkahelyi megítélésre, valamint az új ügy kényes mivoltára is. Unai nyomozótársa, Estibalíz sincsen a legjobb helyzetben, hiszen az előző nyomozás során a gyilkos megölte a testvérét, a gyász teljesen felőrli a nyomozónőt. 

A történet elején szereplőink koránt sincsenek sem fizikailag, sem pedig lelkileg olyan állapotban, hogy ismételten munkába tudnának állni, azonban az élet nem hagy választási lehetőséget, amikor egy újabb sorozatgyilkos bukkan fel a történelmi városkában. A háttérben kirajzolódik egy múltbéli történet, ami sokkal személyesebb, mint a sorozatindító részben. 1992-ben Unai és három legjobb barátja egy régészeti táborban veszek részt, ahol a négy fiú megismerkedik életük első szerelmével, Ana Belén Lianóval. Ez azért is bír különös jelentőséggel, mert a sorozatgyilkos első áldozata nem más, mint Ana Belén. A tábor eseményei indították útjára a gyilkost a jelenben. Az ismeretlen tettes önkéntes igazságosztót játszik és megöli azokat az embereket, akik szerinte nem méltóak arra, hogy szülővé váljanak. A nyomozás során persze lehull a lepel a gyilkos kilétéről, a múltjáról és a motivációiról, azonban az, hogy milyen szerepet tölt be a szereplők életében csak az utolsó pillanatban derül ki. Mondanom sem kell, hogy Alba és Unai ebben az ügyben is első számú áldozatokká válnak. 

Ez a rész nem finomkodik az olvasóval, sokkal mélyebbre megy az emberi gyarlóság mocsarában. Az írónő nagyon alaposan körül járja a szülőség témakörét, ennek megfelelően mindenfajta szülő bemutatásra kerül a könyvben, a legrosszabbak is. A kötetben szó esik a családon belüli erőszakról és az abúzus legkülönfélébb formáiról, vérfertőző viszonyokról, elnyomó és erőszakos szülőkről, akik irányítani akarják gyermekeik életét. Megrázó könyv, hiszen olyan dolgokról ír, amikről nem szívesen olvasnak az embereket. 

Először az új sorozatgyilkos felbukkanását kissé klisésnek éreztem, de miért ne jöhetne, hiszen egy profilozó a főszereplőnk, akinek az élete ügyről ügyre halad. Érdekes és csavaros volt ennek a gonosz elmének a felépítése is és azok a múltbéli mocskos események, amik olyanná tették őt, amivé vált. A szerző nagyon ért a hatáskeltéshez és a feszültség fokozásához, hiszen a végsőkig húzta a gyilkos személyének kilétét és az igazság teljes feltárását. Nagyon izgalmas volt az apró mozaikok összerakása és azt is roppantul élveztem, hogy nem tudom ki a tettes. A jelenben és a múltban futó események, pedig a lehető legpörgősebbé tették a regényt. Zseniális ez a sorozat, kíváncsi vagyok hogyan fog zárulni a trilógia.